kétségek között

, meg hajrá gábor, ilyeneket bír olvasni az ember a heti válaszban, és ez maga a csoda. az elmúlt évek után, amikor az szdsz még az mszpnél is nagyobb ellenség volt a fidesz számára, amikor kövér lászló nagyon egyértelműen megfogalmazta, hogy az szdsz által képviselt mentalitásnak el kell tűnnie a politikai életből, hát, ilyesmire, hogy is mondja blogger, nemigen számított.

az közönséges, a botrány, a botrány, az fenséges, sikította bele anno kokó művésznő a budapesti éjszakába, mint ahogy azt is, hogy benne volt a playboyban. ez jutott eszébe toryval való beszélgetésére gondolva, ahogy ma reggelre ébredt, mint ahogy az is, hogy ezt már akkor sem érezte önmagában igaznak.

mostanában jó dolgokat csinál. egyrészt olvassa gyurgyák jános magisztrális könyvét a magyar nemzeteszméről, ez jó, de egyelőre még nem írna róla semmit, merthogy még az első harmadának a végén tart.

elolvasta benne széchenyit, kossuthot, eötvöst, kemény zsigmondot, odáig nagyjából egyetért. hozzávetőlegesen egyetért tisza istván szerepének átértékelésével, de ez már ahhoz a részhez tartozik, amiről írni szeretne majd, komoly szakértelme nincs az ügyben, recenziót nem vállalna, de itt a blogjában biztos, hogy fog némileg vitatkozni, mert a polgári radikálisok értékelése kapcsán már kezdi látni a koncepciónak azokat az elemeit, amelyekkel, ha jól érti a gondolati ívet, nem feltétlenül fog egyetérteni. de erről majd később.

blogger rendszere egyre inkább akadozott, végül eljutott odáig, hogy ha winampját (vagy - megalkuvás már maga a gondolat is: mediaplayerét) azonnal indíthatta is újra a gépét. úgyhogy alakult a gondolat, hogy újra kell telepítenie.

és ha már újra telepít(na jó: t)ette, szerencsére olyanok a körülményei, hogy ezzel nem magának kell vesződnie, gondolt egy nagyot, és linuxot húzatott rá, méghozzá ubuntut, gnome felülelettel. és várta, hogy beugorjon a majom a vízbe. a biztonság kedvéért azért tartott rajta egy xp-s partíciót, ha lennének olyan dolgok, amik nem mennének rajta, munkahelyi cuccok, as/400-as terminál-emulátor, mit tudja ő, de egyelőre nem talált még olyat, ami ne működne legalább úgy, vagy jobban, mint xp alatt. (illetve de, sajnos, egyet igen, a web and walk stickje nem működik, shit, majd csak lesz valami.)

úgyhogy így telt a június 16-ája, nem ment megemlékezésre, csak fél füllel hallotta, hogy nagy imre unokája beszélt a hivatalos ünnepségen, rendben van, unokáról van szó, de azért mégis, nagy imrét, mint az elesettek gyámolítóját és megalkuvás nélküli demokratát beállítani... hát, nem tudja blogger.

közhely talán, de el kell mondani - nagy imre, akárhogy szépítjük, része volt a rákosi-korszak establishmentjének, amikor miniszterelnökké nevezték ki, az moszkvában történt, igaz, hogy lazított az elnyomáson, de ne felejtsük el, hogy egyrészt az amnesztia leginkább az elítélt kommunistákra terjedt ki, netán a társutasokra. másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy a lazítás is határozottan abban az egypártrendszer és a kommunista hegemónia kontextusában történt.

nem segítünk magunknak, ha irrealitásokat állítunk múltunk fontos szereplőiről. tiszteljük nagy imrében azt, akit tisztelhetünk: azt a kommunistát, aki, sodródva az eseményekkel, egy ponton úgy döntött, hogy fontosabb neki a saját emberi integritása, mint a kommunizmushoz való hűsége. aki az életét áldozta a meggyőződéséért és így legalább utólag azonosult azzal a forradalommal, amelynek résztvevőinek jó része - ne kerteljünk - azt a rendszert kívánta a pokolba, amelynek ő maga is része volt, ha mégoly szimpatikus része is.

ilyeneket gondolt, de bevallja, hogy tegnap nem erre koncentrált.

végre van némi idő, szombat reggel, aludni úgysem bírt blogger, már nyolc előtt megjárta a lellei interspart, úgyhogy ez most hosszabb, kifejtős post lesz. alapvetően két dologról fog szólni: egyrészt arról a bizonyos plakátról, amelyen félmeztelen gyermekek szerepelnek, s amely egy meleg- (helyesebben lmbt-)felvonulást reklámoz. meg arról, hogy tényleg olyan jövő akarunk-e, amelyben a különböző jellegű preferenciákat hatósági úton akarnánk érvényre juttatni.

blogger el van készülve arra, hogy irdatlan mennyiségű kommentet fog kapni - főleg, ha történetesen ez a postja is címlapos lesz, bár a téma némileg lefutottnak tűnik -, egyrészt a más véleményeket elviselni képtelen homofóboktól, másrészt nyilván azoktól a melegektől, akik az okoskodását/érvelését nem fogadják el. de belevág, akkor is, mert a maga számára is tisztázni szeretné a helyzetét.

most akkor kicsit nem politizál. ma olyan reggele van, hogy jól mehet végre az autójáért, sikerült kiszednie az autót a munkahelye mélygarázsából, s megvolt a teljes zárcsere is, ma veszi át végre. de most nem is erről akar postolni, hiszen olyan rég írt kézilabdáról.

viszont nincsenek is különösen jó hírei. ha jól látja, irdatlan nagy baj van. a helyzet persze nagyon hasonló, mint pécsett volt a kosárlabda-csapattal: nagy tervek, kiindulásként nem is rossz játékosállomány, egyre inkább közel a nemzetközi siker esélye, a korábbi színvonal fenntartása egyre több pénzbe kerül - mind az új igazolásokra, mind a régi játékosok megtartására egyre több pénzt kell fizetni.

szegény sziget:-( persze nem kell megijedni, rögtön ez a második mondat a tanúbizonyság, hogy hiába az erős kezdés a címben és az első mondatban, mégsem alliterál blogger végig az írás folyamán.

egyre-másra érkeznek a hírek a szigetről. hadd ne vegyük komolyan az elsőt, a "ha a főváros lezárja a rakpartot a sziget alatt, akkor nem engedélyezzük a szigetet, bzw. a sziget nagyszínpadának működését".

sokat gondolkodik blogger mostanában azon a csábító javaslaton, hogy munkavégzéshez, gyerekek óvodába/iskolába járatásához kellene kötni a szociális segélyek folyósítását. nyilván tudja blogger is, hogy a költségvetési kiadások jelentős része megy el szociális kiadásokra.

mint írta volt blogger, különösképpen nem érdekli, hogy ki lesz az szdsz elnöke. azért egy picit módosít, őszintén szólva fodor gábort némileg vállalhatóbnak tartja, mint a már megválasztásakor is teljesen hiteltelen és ahhoz képest még sokkal inkább hitelét vesztett (lehet ebben negatívba menni?) kóka jánost.

olvassa az ember ezt a félelmetes hírt, amely szerint a magyar lakosság egy tizede alkohol-problémákkal küzd. meg is lepődik, persze, mert a mindennapi tapasztalatai ezt nem így támasztják alá – bizonyos értelemben rosszabbat mondott volna, akár azt is gondolta volna blogger, hogy akár 20%-ot is elérheti ez az érték.

, hogy ki lesz az szdsz elnöke. néhány évvel ezelőtt még nyilván bloggert is nagyon, ma meg már egyenesen szinte szégyell erről blogbejegyzést írni. hosszú ideig ezért nem írt sem blogbejegyzést, sem publicisztikát a hírszerzőre, mert érezte, hogy az szdsz helyzetéről, meg a kormánykoalícióról, az eddigi teljesítményről kellene valamit írnia, netán a kisebbségi kormányzásról, de nem tud. mert nem jön semmi, csak a méla undor.

szóval elköszönt rátgéber lászló. nyilván várható volt bizonyos értelemben, és nyilván meglepő más értelemben. és nyilván csábító az amúgy is nehezen szerethető pécsi városvezetés számlájára írni ezt is.

kivételesen most viccet közöl a blogjában. nem szokott ilyet, adott esetben ezért, sokadik és egyszeri postként talán megengedhető. tetszett bloggernek, úgyhogy közzéteszi. kivételességéhez illőn kivételesen nagybetűk is vannak benne. ez viszont nem valamifajta elvi megfontolás eredménye, hanem a copy/paste és a lustaság együttes hatása.

blogger nagy fájdalma, hogy valamikor eltűnt az összes vhk-cdje, és azóta sem tud rájönni, hogy mikor veszett el / kinek adta kölcsön. ugyanígy nem tudja azt sem, hogy kinek adta kölcsön a kétkötetes karnevált, ami sárga alapon piros betűkkel van a gerincen (gyengébbek kedvéért hamvas béla). ezúton is kéri blogger, hogy akinek valamilyen információja van ezekről a tárgyakról, szóljon neki - nyilván elsősorban azt az ismerős olvasóját kérné elsősorban, akinek kölcsönadta.:-)

silcon az előző postomhoz kommentet fűzött - a rá adandó válasz nyilván szétfeszítené egy komment kereteit, hát inkább akkor postban válaszolok. de előbb némi helyzetleírás - éppen a lépcsőházban ül blogger; az előző estét még szemesen töltötte, tóban egyedül úszva élte meg  a naplementét, majd reggel fél ötkor kelt, hogy ötkor induljon pestre.

megtervezte, hogy itthon zuhany, kávé, majd utána indulás dolgozni, ám az ajtó előtt észrevette, hogy nincs lakáskulcsa. úgyhogy most várja a gyerekét, aki errefelé megy iskolába, hogy az hozzon lakáskulcsot. hurrá, nagy egy balfasz vagy, öcsém, mondja magának blogger. joggal.

és akkor hát a válasz. silcon egyes állításaival egyenként száll vitába.

többször foglalkozott itt blogger az utóbbi időben orbán viktorral, a fidesszel, meg orbán legutóbbi, némi örömre okot adó kijelentéseivel. ugyanakkor óva intette olvasót attól, hogy azt higgye: blogger a fidesz karjaiba tervez omolni. nem tervez ilyet.

ha örült orbán kijelentéseinek, az nem azért volt, mert egycsapásra a szükséges reformok megvalósítóját, gáncsnélküli lovagot kezdett látni a futballisták közötti legjobb miniszterelnökben (mint arra egy kommentelője figyelmeztette is bloggert, erre vélhetően semmi oka nem lett volna.) az öröm inkább annak szólt, hogy most, hogy már orbán is hajlandó elismerni, hogy itt olyan átalakulásokra / átalakításokra van szükség, amelyek sokaknak fájni fognak, végre kiléphetünk abból a hazugságspirálból, amelybe rossz hírt mondani nem merő politikusaink és hallani nem akaró választópolgáraink együttesen sodortak bennünket.

nyilván, ugye, abban nőttünk föl, hogy a lét határozza meg a tudatot (dalra fakadnak a vérebek - folytatta müller péter (akkor még nem sziámi, hanem iván), még urh korában (á propos: gaucho-magiar bartátja bloggernek azt mondta, hogy lesz két urh-koncert is idén, de ez mellékvágány).

szóval persze két betörés után az ember elgondolkodik kicsit a közbiztonságon, meg azon, hogy hogy jutottunk ide. szóval, hogy kiindulásként adott egy rendőrség, amely a rendszerváltás előtt leginkább az elnyomó-apparátus részeként fungált. amely rendőrséggel kapcsolatban mindenkinek volt több-kevesebb ellenérzése. és amely rendőrséggel szemben természetes volt az elvárás, hogy úgy viselkedjenek, mint a demokráciában kell, ahogy meg is fogalmazódott a szlogenjében, helyesen, hogy tudniillik szolgáljanak és védjenek.

szóval ma reggel rendőrségen volt blogger, betörési ügyben, tanúként megidézték, nagyjából olyan ügyekben, amelyek telefonon is elintézhetőek lettek volna. de hát így van ez, volt nem fogadott hívása ismeretlen számról, amelyre természetszerűleg nem tudott válaszolni, miután fölvenni sem tudta őket adott pillanatban, miután a hívásokat sem észlelte.

kezd ez a blog olyan lenni, mintha szerzője most hirtelen átváltott volna fidesz-támogatóba. holott nem. azt lehet mondani a blogról is, meg szerzőjéről is, hogy igyekezett valamiféle távolságtartással szemlélni a fideszt övező hisztériát, hogy nem osztozott a fidesznek a baloldalon általánosan elterjedt démonizálásában. igyekezett a fideszt is nyitottan, ámde kritikusan szemlélni.

van itt ez a csodálatos ötlet, hogy orbán legyen nyolc évre köztársasági elnök, persze ehhez jól szabják át a köztársasági elnök hatáskörét, meg legyen kétkamarás parlament, stb, stb.

blogger egy konzervatóriumos szerkesztő/szerzővel folytatott utcai beszélgetést követően csütörtökön újra kedvet kapott a blogíráshoz. úgyhogy most ír, és hát rögtön a konzervatórium írására reflektálva. nem hallgatja el, hogy elefánt is postolt erről a saját blogjában.

hiába, no, még tallérossy kommenter sem tudja megváltoztatni blogger szokásait. majdnem elnézte, de az utolsó pillanatban csak kiderült, hogy ma van a kézilabda-bajnokság utolsó fordulója, ráadásul fradi-dunaferr. a dunaferr hatpontos előnnyel a második helyen, a győr már persze rég bajnok, a fradi harmadik. nyilván nem kellett volna nagy mellénnyel lemenni derecskére, aztán a végén a mellényt még nagyobb zakóra cserélni, egyrészt. másrészt meg nem kellett volna a bíróknak elvenni tőlünk a cornexi elleni meccset fehérvárott. mindegy, ez jutott. a harmadik hely.

, az az, hogy jól betörtek bloggerhez. éljen. és elvittek egy laptopot, meg egy kulcscsomót. ez is éljen. rajta blogger autójának kulcsa, ilyen kulcs, olyan kulcs. meg még kihúztak egy fiókot, de maradt a tényfékezőgép (copyright by tandori), maradtak könyvek, dvd-k, tv-k, dvd-játszó, minden más, még a sodexho-melegételutalványok is.

tallérosy zebulon kommentelőbajnok több politikát és kevesebb kézilabdát követelt a blogba. aztán pedig békákat is. ám legyen.

tegnapi még élős bejelentkezésére bloggernek - és az utolsó tíz post között kettő is viseli ezt a címet, ez jelzi blogger alkotói válságát - a mindig kedves letterforce bloggertárs odanyilatkozott, hogy érdekelné továbbra is blogger véleménye a közéletről.