sokat gondolkodik blogger mostanában azon a csábító javaslaton, hogy munkavégzéshez, gyerekek óvodába/iskolába járatásához kellene kötni a szociális segélyek folyósítását. nyilván tudja blogger is, hogy a költségvetési kiadások jelentős része megy el szociális kiadásokra.

nyilván azt is tudja blogger, szermben másokkal, hogy a költségvetés bevételeinek és kiadásainak valamilyen módon egyensúlyban kell lenniük. szeretné azt is, hogy kevesebb adót kelljen fizetnie, s a fizetésének ennél fogva nagyobb részét költhetné arra, amire ő akarja. így például viszonylag komoly kultúrafogyasztóként abszolút hajlandó lenne lemondani a kultúra állami támogatásáról és hajlandó lenne ő maga többet áldozni egy-egy kulturális termék megvásárlására. idáig tiszta sor, erről már írt korábban.

de ez idáig leginkább magáról szól, meg arról, hogy az államnak bizonyos dolgokban ne legyen keresnivalója. emellett liberálisként határozottan azt gondolja, hogy nem helyes, ha gátakat szabunk az emberi kreativitásnak, a tehetség érvényesítésének, stb. ezért a szabadversenyes kapitalizmus és az öngondoskodás híve, alapvetően a mindenki a maga szerencséjének a kovácsa elve jegyében. viszont azt is gondolja, hogy ez nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy hulljon a férgese.

talán azért, mert a szocializmusban nőtt föl, talán azért, mert jó katolikus nevelést kapott, talán azért, mert van benne némi empátia, talán mindezek hatására együtt van benne olyan, hogy társadalmi szolidaritás, még akkor is, ha bizonyos körökben ez szitokszónak számít. azt gondolja, hogy a társadalomnak bizonyos korlátok között gondoskodnia kell az elesettjeiről. szerinte alapvetően a bizonyos korlátok meglelése lenne a feladat, és ráadásul azt is gondolja, hogy ezek a bizonyos korlátok bizony elég szűk területet kellene, hogy lehatároljanak.

valamiért azt gondolja, hogy a huszonegyedik században egy fejlett társadalomban azt nem lehet megengedni, hogy emberek éhen dögöljenek, vagy felforduljanak az utcán. ugyanakkor azonban azt sem gondolja, hogy elfogadható lenne egy olyan rendszer, amely embereket arra ösztönöz, hogy segélyekből éljenek. lehet olyan dolgokat mondani, hogy ez a segélyezett számára is megalázó, lehet azt mondani, hogy az emberhez méltó élethez hozzátartozik az, hogy az ember munkával keresse a kenyerét, hogy ne kegyelemkenyéren éljen, dehát ez nyilván egy meghatározott nézőpontból igaz, mások meg ezt a véleményt nem biztos, hogy osztják.

azt viszont határozottan gondolja blogger, hogy egyszerűen nem etikus az adófizetőkkel szemben, ha olyan embereket kell eltartaniuk és ezért sok adót fizetniük, akik egyébként munkaképesek lennének. de persze a munkaképesség önmagában még nem feltétlenül jelent bármit is, hiszen bőven lehetnek olyan emberek, akik munkaképesek lennének, de egyszerűen nem bír nekik munkahely jutni. hiszen ismerünk vidékeket az országban, ahol nem nagyon van munkalehetőség, különösen nem annyi, amennyi munkanélküli az adott környéken van.

lehet-e létrehozni olyan helyzetet, ahol a puszta létfenntartáshoz nyújtott segítség nem eredményezi az, hogy a segélyezett elkezdjen arra bazírozni, hogy a segélyből meg tudjon élni? nyilván abban az esetben lehet, ha a segély és a munkavégzésért kapott jövedelem között jelentékeny különbség van, vagy akkor, ha a segélyhez jutás feltétele is az, hogy az ember munkát végezzen. mert az egyik esetben az csábítja az embert munkára, hogy több pénzt kap akkor, ha dolgozik, a másik esetben meg nyilván éppen ellenkezőleg, az, hogy ha már úgyis dolgozni kell, akkor inkább végzek olyat, amiért némileg több pénzt lehet kapni.

a munkavégzést a segély feltételeként szabni viszont blogger szerint nem elfogadható. vagy legalábbis elég necces. merthogy munkáért nem segélynek kell járnia, hanem jövedelemnek. fizetésnek, megbízási díjnak, napszámnak, mittudjaő. a segélynek blogger szerint leginkább rendkívüli helyzetben, leginkább rövid időre járó juttatásnak kell lennie. amihez kötni lehet és szabad a segélyt blogger szerint, az az a szándék, hogy az illető akarjon munkát szerezni. ha igazolni tudja, hogy x helyre jelentkezett és elutasították. és ezen a ponton sajnos még azt sem tudja mondani blogger, hogy végzettségének megfelelő munkát kelljen elutasítani, ahogy valahol olvasta a napokban, tehát adott esetben diplomás ember is menjen árkot ásni, vagy más munkára, ha muszáj és nincs más.

ha az áönkormányzatnak valamit csinálnia kellene, az egyrészt a közmunka-lehetőségek megteremtése (ahogy kinéznek a magyar falvak, az a lepusztultság, szemét, vadon szaporodó gyomok a határban, az elkeserítő, például), s ha valaki végzett közmunkát egy ideig, vagy igazolni tudja, hogy nem jutott neki közmunka, akkor folyamodhasson segélyért.

és itt bizonyos értelemben blogger hajlandó a maga szabadpiaci elveivel is némi kompromisszumot kötni: azt is gondolja, hogy a jelen helyzetben az államnak támogatnia kell a munkahelyteremtést azokban a régiókban, ahol krónikusan nincs munka. általában ezt blogger nem tartaná megengedhetőnek, de azért azt meg kell gondolni, hogy magyarországon a kapitalizmus messze nem organikusan alakult ki. iszonyatos mennyiségű ember alól húzott ki az átalakulás egész életstratégiákat. ezeknek az embereknek a visszahozása a munka világába elképzelhetetlen anélkül, hogy az állam valamilyen módon ebben szerepet játsszon.

az a helyzet, hogy nagyon mások a lehetőségei az embernek 30-40 évesen budapesten, több nyelvet beszélve, mint szakközépiskolai végzettséggel szabolcsban vagy borsodban. mi innen viszonylag könnyen beszélünk öngondoskodásról, erről arról. és itt most kicsit piacos érveléshez térne vissza: azt gondolja, hogy némi állami segítséget nyújtani a munkahelyteremtéshez a jelenben messze kifizetődik a jövőben.

vannak régiói magyarországnak, ahol emberek széles tömegei élnek olyan helyzetben, hogy esélyük sincs munkára. mivel nem képzelhető el, hogy az állam hagyja őket éhen halni, ezért hosszútávon segélyekre fognak szorulni. ami folyamatos újratermelődő szociális kiadásokat jelent, terhet a költségvetésnek. amennyiben valamilyen módon ezeket az embereket vissza lehet hozni a munka világába, akkor ezek az emberek végre elkezdenek pénzt keresni, adót fizetni, egy idő után nem kiadást jelenteni a költségvetésnek, hanem bevételt termelni. (persze, ehhez jól nem kellene adómentesnek lennie a minimálbérnek.)

ezért elhibázottnak tartja a munka segélyhez kötését. viszont éppen az újratermelődés elkerülése érdekében kifejezetten fontosnak tartja azt, hogy a gyerekek óvodába járatásához, iskoláztatásához kell kötni a segélyezést.

mert bármilyen kegyetlenül hangzik, a mostani ötvenes generációt biztos hogy le kell írni abból a szempontból, hogy a fenti módon visszahozhatók lennének a munka világába. a legfontosabb feladat viszont azt valahogy elérni, hogy azoknak a gyerekeknek és fiataloknak felnőttorukban legyen esélyük munkát találni, akik olyan családokból / környékekről származnak, ahol mintát is alig látnak arra, hogy dolgozni is lehet.

dadog most blogger rendesen. merthogy elég komoly kérdőjeleket tesz ez a helyzet az egyébként erőteljes liberális meggyőződése mellé