bekapcsolja az ember reggel gyanútlanul a tv-t. a távirányítón az egyes gombot nyomja meg, nyilván az m1 van rákódolva, hát pont a sport pluszt kapcsolja a naptv-n. nyilván egyik műsorvezetőt jobban imádja/imádta a naptv-n, a szuszogós verebestől a közszolgálati bánón át a magát intelligensnek és szellemesnek képzelő lakat t károlyig.
persze tudja blogger, hogy ezek már nagyrészt nincsenek, ha nem is szokta ezt a műsort nézni reggel, nem ezen élcelődik, csak ma reggel gyárfás tamással szembesült, interjú talmácsi gáborral. az első másfél percben elhaló hangon dadog, megrendülést mutat, elnézést kér, mert hogy akkor, amikor ezt a beszélgetést megbeszélték, kolonics györgy tragédiáját "még nem is merték álmodni, vagy remélni (!!!! - mi anyád van?), szót alig bír szóba ölteni, de ki kell rá térni, össze van zuhanva.
szerencsére talmácsi kulturált, amikor megkérdezi tőle, hogy ismerte-e kolonicsot, azt mondta, hogy találkozott vele többször, voltak közös szponzoraik, de nem volt közöttük baráti viszony és a hangsúlyával lezárta a beszélgetés irányát.
ettől kezdve gyárfáson semmifajta megrendülés, a szokásos szintjén kérdez-beszélget. ne legyen félreértés: bloggert is megdöbbentette kolonics halála, így tv-n / médián keresztül az egyik legszimpatikusabb sportember volt.
de ettől, amit ez a műmájer ripacs az interjú első másfél percében felvonultatott, attól blogger sokat bíró gyomra hihetetlenül györsan felfordult.
utolsó kommentek