megnézte blogger a blogját, bejelentkezve, és meghűlt benne a vér - publikusnak látott egy postot, amit vázlatban szeretett volna hagyni, tekintve, hogy félig kész, és amit megírt belőle, az sem tetszik neki. nem titkolja, a tompa andrea-könyvről akarna egyet postolni, de egyelőre nem áll össze benne olyasmi, mint szeretne. úgyhogy egyelőre pihenteti.
aztán megnézte blogger az admin-felületről, és kiderült, hogy szerencsére vázlatban van. de ez alkalmat adott neki arra, hogy végigtekintse a vázlatban levő postjait, az osztálytalálkozójáról szóló alkalmi posttól a drótról szóló, még befejezendő postján át a tompa andreáig. egyelőre ezeket nem fejezi be, viszont tartozik magának is egy lezáró posttal így szezon végén, részvételéről az ismerd meg hazád kosárlabdapályáit mozgalomban.
merthogy egy időben tervezett erre külön blogot, meccsenként, legalább csarnokonként, de aztán ezt végül nem. egyrészt mivel gyermekei (három gyereke kosarazik (kosarazott az idényben, egy a végén abbahagyta), közülük az egyiknek csak az ikertestvérével együtt volt meccse) nagy része három bajnokságban is játszott, ez hétvégenként 4-6 kosármeccs megnézését jelentette, nem nagyon volt hát idő írni róluk, másrészt a második vagy harmadik post után kezdte érezni blogger, hogy túlságosan érintett, nem jó, ha úgy ír beszámolókat, hogy a gyerekei játszanak, aztán úgy próbál objektív leírást adni - mind az elfogultság, mind a szakértelem hiánya miatt persze sikertelenül.
de azért összefoglalóan egy postot megér - merthogy nem volt ez rossz idény. az ikrei utolsó junior-idénye volt, végülis 8 éves koruk óta dolgoztak a skacok azon, hogy valamiféle eredményt elérjenek - eddig sikertelenül. a tavalyi évben persze már majdnem sikerült a honvéddal országos nyolcba jutniuk, de a keresztjátékban csúnyán elbuktak.
és itt következett hosszabb leírás a juniorbajnokságról, de aztán blogger maga is unalmasnak találta a részletes leírást. úgyhogy csak nyugtázza, hogy ezúttal sikerült bejutni az országos nyolcas döntőbe, addig persze voltak izgalmak, volt selejtezőtorna pécsett és budapesten, kettő is, volt könnyen legyőzött kis és nagydebrecen, volt olyan meccs, amin 0.8 mp-el a vége előtt még három ponttal vezettünk, de hosszabbítás lett a vége, és lett a végén iszonyat jó négy napos torna baján, ahol ugyan a várt eredményt nem értük el, nem sikerült érmet szerezni, de az előttünk végzett csapatok közül négy mindenképpen jobb volt, mint mi - az egyetlen igazán fájó dolog az ötödik helyért elszenvedett vereség volt a régi mumus tizenkét karátos iskolától, akit pedig a fontos meccseken többnyire vagy vertünk, vagy páros meccs esetén összevetésben jobbak voltunk idén.
a másik fájó dolog az volt, hogy gyakorlatilag a teljes csapat csődöt mondott az országoson, igaz, betegségek is gyengítették a csapatot. viszont gyermek elég jól helytállt, azt lehetett látni egyrészt abból, hogy vagy sok pontot dobott, vagy kifejezetten készültek rá az ellenfelek, és nagy erőfeszítést kellett kifejteniük, hogy húsz pont alatt tartsák. végül így is gólkirály lett, a teljesítménye alapján akár all star is lehetett volna, de oda azért hatodik helyezett csapatból esélye nem volt bekerülni.
a bajnoki címet a baja szerezte meg - úgy, hogy szintén baján ugyanez a generáció már elbukott egy gyerek országos döntőt, egy serdülőt és egy kadettet. úgyhogy az előjelek nem voltak jók, ráadásul az elődöntőben nagyon szűken verték csak meg a kecskemétet úgy, hogy az utolsó másodpercekben nagyon nyilvánvaló faultot nem fújtak be a kecskemétnek, s úgy, hogy egy ponttal verték csak meg a zte-t, ráadásul úgy, hogy bödör bence, a zalaegerszegi center 2 mp-vel a vége előtt olyan lepattanót tett mellé, amilyet talán soha nem hibázott korábban. ha az bemegy, oda a bajnokság.
aztán volt egy u20-as döntő - az nb1/b nyugati csoportját veretlenül nyerték a skacok, gyermek juniorként a legeredményesebb volt ebben az időszakban, aztán a négyes döntőben megmagyarázhatatlan vereség következett a későbbi nb1/b-s u20-as bajnok pekositól. a csapat nagy része megint mélyen a tudása alatt szerepelt, s így elesett attól a lehetőségtől, hogy nb1/b-s 1-2 helyezettként összemérhesse a tudását az nb1/a u20-as bajnokság 1-2. helyezettjével, amire pedig egész évben készültek. de öröm volt, hogy gyermek itt is elég jól teljesített, egy ponttal a gólkirályságról ugyan lemaradt, viszont all star lett.
emellett pedig baromi sok felnőtt meccs is volt - gyermek ott is a négy legeredményesebb játékos között volt. pedig nem indult jól a szezon, zsinórban 5 vereség, aztán kirúgtak egy játékost, és onnantól kezdve szárnyakat kapott a csapat, végül a nyugati csoport ötödik helyét szerezte meg úgy, hogy alig maradt le a negyedik helyről, ami arra jogosította volna, hogy - esélytelenül - a feljutásért játszhasson. így végül az ötödik helyről elérhető legjobb helyet, a kilencediket szerezte meg a csapat. (és blogger időnként sajnálja, hogy ez nem a keleti csoportban történt - ott mindenhova sztráda vezet, miközben kozármislenybe akkor kellett menni, amikor még nem volt m6-os pécsig, meg sopron, sárvár, stb... kemény, hosszú időket vett el az utazás is.)
úgyhogy jó szezon volt, most már komolyan gondolkodni kell gyermek jövőjén, nem egy menedzser is bejelentkezett, úgyhogy most más dimenzióba került az a gyermek, amit még néhány éve azért vitt le blogger kosarazni, hogy legalább ne hízzon el. most viszont meghívást kapott a juniorválogatottba - úgyhogy lehet drukkolni, hogy kijusson a korosztályos b osztályos európa bajnokságra. na hova? hát tel avivba.
úgyhogy így. a legkisebb gyermeke is lement a honvédba, de nagyon nem tudta megismételni azt a teljesítményét, amit a kenguru kupában előző évben produkált, fölényes gólkirálysággal, stb. nagyon szokatlan volt neki egyrészt, hogy végre vannak csapattársai, akivel össze is lehet játszani, ettől kevesebbet is vállalt, meg talán inkább irányítani akart volna, mint befejezni.
persze játszott serdülőt is a gyerekbajnokság mellett, és ott meg jobban ment neki, úgyhogy lehet, hogy az is szerepet játszott, hogy melyik edzőnél érezte jobban a bizalmat. mindenesetre messze nem fejlődött idén annyit gyermek, mint blogger remélte volna.
viszont most blogger igen örül, hogy néhány hétig nem kell labdapattogást hallania teremben - nagyon fárasztó, a bemelegítéskor pattogó hat labda egy meccsnyi vuvuzellával felér, főleg, ha az ember már a hatodik meccs bemelegítését nézi a hétvégén.
úgyhogy most pihenés. és az szurkolónak is kell.
utolsó kommentek