ha nem is örömök. szóval - hazamegy blogger vasárnap délután, áll az ablak alatt egy rendőrautó, egy bűnügyi helyszínelő meg a temetkezési vállalat autója. nyilván, ha blogger ablaka alatt áll, még nem biztos, hogy hozzá érkeztek - közkeletű szakkifejezéssel panelprolit kell képzelni, vagy tíz emelet magasodik még fölötte, széles a választéka a lakásoknak, ahova érkezhetett.

nyilván blogger sem igen aggódott, ezzel szemben mint afféle pletykaéhes egyednek, fúrta az oldalát a kíváncsiság. meg is kérdezte a lépcsőházban szembejövő rendőrt, hogy mi történt. és a rendőr személyiségi jogokra hivatkozva - nem sietősen, hanem ráérősen kifejtve - nem árult el semmit. annyi ideig magyarázta, hogy miért nem, hogy ezalatt részletesen elmondhatta volna, töviről hegyire az egész esetet. de nem.

és ez bloggert mérhetetlen jóérzéssel töltötte el. egy olyan országban, ahol bizony blogger semmiféle tanúvédelmi programba nem lépne be, ahol olyan magától értetődő természetességgel adják ki mások orvosi vizsgálati eredményeit az embernek, hogy csak úgy néz, ez fölöttébb kellemes fordulat volt.

kicsit úgy érezte blogger, mintha civilizált országban élne.

holott.