nyilván furcsa lett volna, ha a nyár óta nem posztoló blogger a készülő médiatörvény elleni tiltakozásul az amúgy sem üzemelő blogján üres posztot jelentetett volna meg. ha sok idő után, médiatörvény elfogadtával újra posztol, akkor talán helyénvaló lenne egy jó ajtóberúgós poszt, mely szerint, mondjuk, a kurva anyjukat. és akkor már szükségképpen: ezeknek.

viszont ezt blogger nem akarja. annál is inkább nem, mert ez a blog eddig is igyekezett ennél némileg cizelláltabbnak lenni. és blogger - blogja címéhez méltón - hosszú ideig, sőt még most is, kétségek között vergődik. merthogy nem tudja ezt a kormányt és a törekvéseit mindenestül elutasítani, és különösen nem vágyik blogger a folyamatosan hisztériázók közé, és különösen nem vágyik arra, hogy maga keltsen hisztériát.

blogger azok közé tartozott, akik annak idején amellett érveltek, hogy sem politikailag, sem morálisan nem helyes, ha a d209-es ügynök magyarország miniszterelnöke marad. azok közé tartozott, akik üdvözölték azt, hogy gyurcsány ferenc személyében olyan vezére támadt az mszp-nek, aki gondol valamit a világról; ugyanakkor azok közé tartozott, akik az őszödi beszédet olyan botránynak tartották (nem a kurvaországozás miatt, hanem a beszédből kisejthető tételezés: a cél szentesíti az eszközt elgondolása miatt. azok közé, akik nem osztoztak abban a nézetben, hogy orbán viktor hatalomra kerülésének megakadályozása olyan cél, amelyért semmi sem drága és minden felett szemet kell húnyni, ami az orbán-ellenesek táborát gyöngítené. azok közé, akik a rendszerváltás utáni egyik leghatékonyabb miniszterelnöknek bajnai gordont találták.

ezzel együtt blogger jóindulattal, sőt némi szimpátiával fogadta a jelenlegi kormány megalakulását, és bár nem szavazott rájuk (minden fenntartása ellenére az lmp-t húzta be), még talán valahol a kétharmadnak is örült. erről lehet vitatkozni, blogger hajlandó is rá, ha értelmes komment érkezik, akkor feltétlenül, bátorítja is a nyájas olvasót.

azok közé tartozik blogger, akiknek nagyon nem tetszett az alkotmánybíróság jogköre megnyirbálásának módja - blogger nem gondolja, hogy egy demokráciában az alkotmánybíróság jogkörének pontosan olyannak kell lennie, mint amilyennek a megnyirbálás előtt a magyarnak volt, tehát értelmesnek és elfogadhatónak tartja a jogkörről folytatott vitát, netán a jogkör átalakítását, de nagyon rossz üzenetet látott abban, hogy a megnyirbálásra nagyon ad hocnak tűnő módon történt, egy elmeszelt intézkedés nyomán.

azok közé tartozik blogger, akik felvethetőnek tartják a gondolatot, hogy megvizsgálandó: bevált-e a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer. értelmesen és jóhiszeműen megtárgyalhatónak gondolja azt, hogy valóban ez-e a leghatékonyabb rendszer, és azt is, hogy a megalapozásakor elfogadott tény, hogy ez az első teljesen magánnyugdíjpénztárra kötelezett generáció nyugdíjba vonulásáig megterheli a költségvetést, finanszírozható-e. és hogy az, hogy brüsszel nem ismeri a reformot el olyan tételként, amelyet az államháztartási hiány számításakor másként kell figyelembe venni, változtat-e ezen a helyzeten. ezeket blogger mind-mind megtárgyalhatónak gondolja - és még ehhez azt is hozzáteszi, hogy éppen a kötelező jellegénél fogva talán mégiscsak más megítélés alá esik az államosítása (persze nem az, hiszen maga matolcsy györgy is megmondta, hogy konzervatív párt nem államosít, tehát ez nem államosítás), mintha az ember bankszámláját nyúlnák le. viszont egészen elképesztőnek és minden célt diszkreditálónak gondolja blogger azt a cinizmust, amellyel a legszimplább kényszert és zsarolást szabad választásnak igyekeznek beállítani. mit igyekeznek beállítani: annak mondják.

ezekről a dolgokról blogger mind nagyon szívesen vitatkozik bárkivel. annál is inkább, mert amikor a kormányváltásra készültünk, tudtuk, hogy itt radikális váltás lesz. tudtuk, hogy nagyon sok minden nem mehet így tovább, és reméltük, hogy nem is megy. reméltük, hogy nem lesznek többet hagyó miklósok, vidéken is megerősödik a közbiztonság, hogy általában: a törvényeknek érvényt szerző hatalom lesz ebben az országban, hogy a közpénzek nagyobb része fog hasznosulni.

sajnos azt is tudtuk (ez bloggernek fontos), hogy a magát ezernyi lánccal az szdszhez és az mszphez láncoló urbánus kultúra is nagyon komoly vereséget fog szenvedni; annak a kultúrának a pozíciói, amit blogger maga anyanyelvi szinten beszél, amelyben jól érzi magát, amelyben gondolkodik, meg fognak rendülni, vagy meg fognak semmisülni.

készültünk tehát arra, hogy olyan világ jön, amelyben ugyanúgy nem érezzük jól magunkat, mint a koronaúsztatós-hídemberes világban. viszont arra is gondolt az ember, hogy ha ez az ára, hogy valamilyen módon rendbejöjjön ez az ország, akkor ezt ki kell bírni. volt nyolc évünk, és csúfosan elbasztuk. gyurcsány ferencen és elvtelen orbánellenes támogatóin kívül még maga orbán viktor sem tett többet a fidesz kétharmadáért.

és még azt is mondja blogger, hogy a médiatörvény egyes részeit is érti. mert az azért mégiscsak nagyon durva, hogy este nyolckor azt nézheti az ember vagy az ember gyereke, hogy négy viselkedése alapján akár bárcás kurvának is tűnhető lény vetélkedik azért, hogy kit dugjon meg először majka vagy éppen zana józsef (!!!). ilyenkor az ember azt gondolja, hogy itt rendet kellene vágni, valamilyen módon a kereskedelmi médiát nem árt szabályozni, mint ahogy sugárzási díjakat is illik beszedni, stb, stb. és igen: a média is fejlődik, ezért nem ördögtől való időnként újragondolni a szabályozást.

de sajnos egyet lehet érteni gavra gábor egészen kiváló, kissé patetikus, ám nagyon határozott publicisztikájával: a kormány(koalíció) eddigi viselkedése alapján semmi okunk feltételezni, hogy ne élne a kezébe adott jogosítványokkal annak érdekében, hogy politikai ellenfeleit elhallgattassa, vagy ellehetetlenítse. hopp, ezen a ponton blogger átment hisztériakeltőbe. ne ítéljük meg a kormányt az alapján, amit megtehetne, ne tegyünk úgy, mintha pusztán a lehetőség megteremtése azt jelentené, hogy már meg is tette. fogalmazzunk hát úgy, hogy elvileg sem helyes, ha egy kormánynak olyan jogosítványai vannak (bármely hivatalon keresztül), amellyel ilyen módon tudja a neki nem tetsző véleményeket elhallgattatni.

az egész procedúra legrémesebb dokumentuma ez a kép, az index bravúrja. az a mód, ahogy pálffy és l. simon urak lenézőn, ugyanakkor fenyegetőn nézik a törvény ellen szónokló schiffer andrást, sajnos nagyon rosszat sugároz. az egész szituáció távolról ugyan, de emlékeztet bajcsy-zsilinszky endrének az újvidéki vérengzéssel kapcsolatban elmondott bátor beszédére. ez a kép azt sugallja, hogy itt is komoly személyes bátorságra volt szükség egy, a kormánytöbbségnek nem tetsző vélemény elmondására.

és bármit gondoljunk is a rendszerváltás elmúlt húsz évéről, bármennyi illúziónk is nem vált valóra, erre azért nem számítottunk. gavra gábor szép mondatával: "Magyarország ezernyi nyavalyájával együtt szabad ország volt, és mi továbbra is így, szabadon és ehhez a szabad Magyarországhoz hűségesen szeretjük."

ebben a szellemben írta blogger ezt a posztot, és ebben a szellemben gondolja most blogger azt, hogy talán fontos újra életet lehelnie a blogjába, amelyet gondozni fog, ha módja s ideje lesz rá.