egy sárgalapos figyelmeztetés és egy kivonulás margójára.

jó hosszú időszak kimaradt blogger blogjából, de talán a korábbiak alapján lehetett sejteni, hogy blogger irdatlanul várta a választást, várta, hogy a kommancsok elhúzzanak a vérbe. igazából persze bajnai gordon már nem is irritálta annyira, sőt: várakozáson felüli csődgondnoknak tartotta, de ahogy korábban méltatlannak érezte, hogy az utódpárt kormányozzon, úgy mélységesen felháborította a közpénzek gátlástalan kitermelése. úgy gondolta, bármi jöhet, annál csak jobb lehet.

még akár a fidesz is - de ezt a választások során sem gondolta annyira komolyan, hogy megfontolja, hogy a fideszre is szavazhatna. merthogy a fidesz ellenzékben nyújtott teljesítménye, a totális, észnélküli tagadás is meglehetősen kevéssé volt neki szimpatikus - és elég veszélyesnek érezte azt is, hogy megint olyan párt jusson kormányra az országban, amiről senki nem tudja, hogy mik a valós tervei.

a két nagy párt kilőve, a szadeszre akkor sem szavazott volna, ha történetesen elindulnak a választáson (ezt a jelenséget sem méltatta különösebb figyelemre senki, pedig érdekes jelenség egy olyan politikai párt, amely a ciklus nagy részében kormányon van, aztán nem indul a választáson, no mindegy). bokros lajos még odahúzta volna az mdf mellé, de blogger kényes ízlésének nem klappolt a politikai viták kizárással való elintézése.

úgyhogy maradt kizárásos alapon az lmp. amelynek lényegi programpontjaival nem értett ugyan egyet, de arra alkalmasnak látszott, hogy tisztességes pártként protest-szavazatot lehessen rá adni. különösen vonzó volt a párt deklaráltan átlátható gazdálkodása, illetve az a párt nevében hordozott bizonyosság, hogy lehet más a politika, hogy meghaladhatóak a szekértáborharcok, hogy végre lehet értelmesebb dologról beszélni, mintsem arról, hogy orbán vagy gyurcsány-e a nagyobb gazember.

márpedig ez vélhetően a legfontosabb feladat ebben az országban. annak felismerése, hogy különböző kultúrájú, beállítottságú, érdekű polgárok élnek ebben az országban, akiknek együtt kell megoldaniuk ennek az országnak a problémáit, mégpedig úgy, hogy a különböző rétegérdekek -elképzelések között valamifajta optimális kompromisszum is kialakítható legyen.

a fidesz ugyanis azt az ígéretet sugallja, hogy a kétharmados parlamenti többség birtokában képes átvinni egy csomó olyan szükséges változtatást, amely elengedhetetlen az ország fejlődőépességéhez. ugyanakkor azonban azt is sugallja, hogy birtokában vannak az üdvözítő megoldásnak és deklaráltan nem hívei a rétegérdekek közötti egyensúlyozásnak.

hogy aztán a fidesz jobb-e, mint a szocik, az a jövő zenéje. amikor az ember múlt héten kósa lajost és szíjjártó "a kormány mondjon le" pétert hallgatta, azt gondolta, hogy nem. orbán viktor 29 pontját hallgatva azt gondolja, hogy egyrészt: végre, másrészt: ezt a szocik nem tudnák végigcsinálni, harmadrészt meg: hol vannak a tüntetők a kossuth térről...

és még aznap délután az önkormányzati választási törvény átalakítása. érti blogger a sietséget, nyakunkon a választás. viszont mégiscsak előkészítetlen, meglehetősen egy irányba mutató és meglehetősen diktatorikusnak tűnik az elfogadtatás módja.

amire az lmp a kormányt látványos akció keretében sárga lapos figyelmeztetéssel sújtotta. ez idáig rendben van. ezek után fogták magukat és kivonultak az ülésteremből. ez azért elég súlyos dilemmákat vet föl.

az előző parlamenti ciklus elfogadhatatlan szokása votl a kivonulások sorozata: plenáris ülésről, ha gyurcsány beszélt, állandó bizottságokból, vizsgálóbizottságokból, innen-onnan. ha van valami, amit egy olyan párt, amely a politikai kommunikációt meg akarja újítani, amely a szekértáborok között közvetíteni akar, nem tehet meg, az éppen a kivonulás. a kivonulás ugyanis nem annak a gesztusa, hogy veled nem lehet tárgyalni, hanem annak, hogy én nem vagyok hajlandó veled tárgyalni. kirohanok, rád baszom az ajtót, dögölj meg.

azt gondolja blogger, hogy a kormány rászolgált a figyelmeztetésre. azt is gondolja, hogy a sárga lap olyan látványos akció, amelyre az lmp-nek kis pártként komoly szüksége is van. de a sárga lap - nem több, mint figyelmeztetés. kézilabdában ráadásul sárga lap, utána 2 perces kiállítás, amiből lehet még kettő, s csak utána végleges kiállítás. gyanítjuk persze, hogy ha kukorelly költő ott ül, akkor inkább futballról lehet szó, de a sárga lap után (ha nem a második) nem kell elhagyni a pályát. pláne nem a bírónak.

de nem is annyira a dolog szimbolikája a lényeg. hanem a gesztus. hogy nem telt el egy hónap a parlament megalakulása óta, és a szekértáborok meghaladását ígérő párt már kinyilvánította, hogy ő valamiben nem hajlandó részt venni. hogy kivonul. most akkor mi van? eddig tartott a lelkesedés? kiderül, hogy mégsem lehet megcsinálni? vagy csak nincs türelmük? mi zajlik itt? sárga lap után miért nem elégséges egy szimpla nemleges szavazat? 

a parlamenti képviselők és a képviselettel rendelkező pártok ugyanis nem arra kaptak felhatalmazást, hogy nyakra-főre kivonuljanak az ülésteremből. arra kaptak egyetemlegesen megbízást, hogy az ország házában a képünket viseljék. hogy képviseljék azokat a nézeteket, amelyeket a választás során hirdettek. hogy a fentebb említett optimális kompromisszum kialakításában részt vegyenek.

nem vitatja blogger, hogy a fidesz eljárása és célja nem szimpatikus. még akár azt sem, hogy ezzel a javaslattal a fidesz rossz útra lépett. az a véleménye azonban, hogy az lmp ezzel a kivonulással szintén nem jó irányba lépett - egyrészt a fidesz nevezetes jeszenszky-trianon-féle kivonulása óta (amelyet azóta őriz az emlékezet) a kivonulás értéke inflálódott; másrészt pedig még ha nem is inflálódott volna, ez biztos, hogy nem az a gesztus, ahogy a választópolgárnak föl lehet mutatni, hogy tényleg lehet más a politika általában, és azt, hogy milyen választási törvény lenne helyes a speciális esetben.

ez sajnos nem a kommunikáció gesztusa, hanem a kommunikációtól való elzárkózás gesztusa. ami még akkor sem szimpatikus, ha a patkó másik oldalán szintén nem egy kommunikálni vágyó partner ül.