nézi persze blogger a világbajnokságot. ez most úgy kb baráti, a délutáni meccsből lát úgy negyedórát délutáni kávézás közben, ha nem dolgozik sokáig, otthon bírja látni a második félidőt, az esti meccs meg többnyire hozzáférhető. egyelőre nem nyilatkozik arról, hogy a vb hogy tetszik neki, talán fiatalkora nemzeti sportos közhelyével élve úgy tűnik neki, mintha jórészt hiányozna a játék sava-borsa, a gól. de nyilván messze még a vége, másrészt meg blogger nem gondolja, hogy ért annyira a focihoz, hogy erről posztolna.
viszont sokat nézett életében közvetítéseket, és továbbra is, sőt, egyre inkább ijesztőnek tartja a sportriporter felhozatalt. természetesen ismét egry viktor van leginkább a bögyében, ennél ostobább dumájú és ennél kellemetlenebb orgánumú sportriportert nem hallott még, talán az egy szem vitár róbert kivételével, de még itt is kérdéses az összehasonlítás kimenetele.
de a viccet félretéve - botrányosan alacsony az információtartalma ezeknek a közvetítéseknek. bloggernek sohasem volt igazán szimpatikus a magyar közvetítési hagyomány, amely jobbára a labdát birtokló játékosok neveinek hangoztatásából állt össze, időnként egy-egy állítmánnyal, egy-egy szolidan értékelő mozzanattal, és több kevesebb egykedvűséggel vagy lelkesedéssel. ennél blogger jobban kedvelte az angolos közvetítést, ahol többnyire dialógusban állt egy sportriporter és egy szakkomentátor, s a sportriporter sem pusztán a neveket sorolta, hanem - feltételezve, hogy a néző látja a mérkőzést a monitoron - hosszú ideig csendben maradt, időnként egy-egy megjegyzést tett, netán szakmai állításokra ragadtatta magát, amelyeket a szakkomentátor megerősített, netán ellenzett, de mindenesetre bővebben szólt hozzá.
aztán a magyar közvetítési hagyomány kiegészült a bulvárosodással - a korábbi hagyományban fennállt követelmény, hogy statisztikai információkat és érdekességeket illett közölni, jelentősen eltolódott abba az irányba, hogy pletykaszintű információkat is nagy számban kell közölni. és ráadásul megjelent a jópofáskodás is - ami viszont elég veszélyes. kicsit olyan ez, mint az a szín, amit a narancs hozott a magyar sajtópalettára - mindaddig kifejezetten szórakoztató volt olvasni azt a korábbi merev sajtónyelvtől elütő, friss, szellemes nyelvet, amíg a tartalom magas színvonalú volt; a tartalom színvonalának zuhantával a szellemes nyelvből az öncélú jópofáskodás maradt meg.
kicsit erre hasonlítanak ezek a magyar közvetítések, azzal a különbséggel, hogy rögtön az öncélú jópofáskodás szintjén nyitottak, és onnan van a zuhanás. (és itt meg kell említenie a tegnapelőttit, amin elsőszülött fia úgy kiakadt, hogy hasonfekve ököllel csapkodta a nappali padlaját, mert hallhatóan nagyon készült rá a szpíker régóta, wayne rooney sokadik kihagyott helyzete után, hogy ti. aa tizenhatos környéke nem wayne-nek való vidék. és ez még a jobbak közül való volt.) persze, nem lehet ezen csodálkozni, ha volt olyan sportriporteri generáció, amely a komlósi-féle riporteriskolában, illetve a nemzeti sporton nevelkedett. ami egyébként szintén megérne egy misét - érdemes megnézni egy mérkőzésről szóló beszámolót a nép-nemzeti sportban és a kickerben: egészen döbbenetes a különbség aközött, hogy milyen szinten képesek megragadni a látottakat az egyik, illetve a másik lapban.
nagyon nem gondolná blogger, hogy a labdarúgó-szakvezetők által olykor hangoztatott tétel, hogy a sajtó tette tönkre a magyar focit, bármennyire is köszönőviszonyban lenne a valósággal. abban viszont biztos blogger, hogy a közönség szakmai igénytelenségéért, azért, hogy a magyar nézőnek fogalma nincs arról, hogy merre megy a világ futballja, igenis felelős a sajtó. mert még ha az ember látja is a meccseket, azért egy-egy szakértő kommentátor sokat hozzá tud tenni ahhoz, hogy olyan dolgokra is felfigyeljen a közönség, amelyet magától talán nem venne észre.
és különösen bántó, hogy mennyire ijesztően nem használ ki a köztévé a 21. sz-ban rendelkezésre álló technikai lehetőségeket. a szünetben gyakorlatilag beszélő fejeket lehet látni, időnként egy-egy ismétlést. ugyanakkor időnként beúszik egy-egy kép, most pl a paraguay-szlovák meccs első gólja jut eszembe, ahol a szépen színes karikákkal illusztrálják a helyezkedési hibákat, az ennélfogva létrejött üres területeket, stb, a bognár györgy és szakértő társai fémjelezte stúdiószemélyzet meg nagyjából annyit bír magába mélyen lenyúlva hozzátenni, hogy szépen elcsavarta vera jobb külsővel - amit meg láttunk az ismétlésben többször is. de hogy miként jött létre a helyzet, milyen mozgással lehetett lendületből rámenni az üres területre, arra már nem volt figyelem.
ezért a minőségért nem biztos, hogy kell egy ember a helyszínre meg még négy a stúdióba. ijesztő. és őszintén szólva: kellemetlenebb, mint a vuvuzella.
utolsó kommentek