olvassa az ember ezt a félelmetes hírt, amely szerint a magyar lakosság egy tizede alkohol-problémákkal küzd. meg is lepődik, persze, mert a mindennapi tapasztalatai ezt nem így támasztják alá – bizonyos értelemben rosszabbat mondott volna, akár azt is gondolta volna blogger, hogy akár 20%-ot is elérheti ez az érték.

de hogy rossz a helyzet, az biztos. kérdés persze, hogy erre megoldás-e, ha megtiltják a 21 éven aluliak szesz-vásárlását. blogger első benyomása az, hogy ez leginkább tüneti kezelés. egy pofon a szarnak, hogy némi választékossággal fejezze ki magát. még akár gondolhatja is, hogy az ilyesfajta restrikcióknak van értelme – de az is biztosan csak akkor, ha betartják őket. viszont ilyen szabály most is van: 18 éven aluliakat szeszes itallal nem szolgálunk ki, hirdeti minden bolt és minden olyan hely, ahol szeszt lehet kapni. időtlen idők óta. és időtlen idők óta nem veszi senki komolyan.

ahogy blogger gyermekei 15 évesen gond nélkül kapnak vbk-t a zp-ben (fene a gusztusukat, egyrészt, hogy zöld pardon, másrészt meg hogy olyan bort nem iszunk, ami csak kólával jó, harmadrészt meg mivégre hallgatnak belgát, ha még arra se figyelnek föl, hogy a vbk emberiségellenes bűntett. na mindegy - nevelési helyzet.)

persze nem azt mondja blogger, hogy őt ne szolgálták volna ki ilyen korában, meg nem is igényelte volna, hogy kiszolgálják. ivott is rendesen gimnazista korában – alkoholista mégsem lett. aztán meg voltak barátai, akik persze meg igen. mint ahogy rengeteg olyan barátja is van, akik nagykorúságukig nem ittak különösebben, később mégis alkoholisták lettek. úgyhogy ez azért sok más faktornak is a következménye, véli blogger, nem feltétlenül csak annak, hogy 21 éves kor alatt lehet-e kapni szeszes italt, vagy sem.

nyilván sok ok van: társadalmi kilátások, jövőkép hiánya, minták, ez-az; ne nyugtassuk magunkat, hogy egy-egy ilyen intézkedéssel ezt a probllémát meg lehet oldani.

viszont az azért mégiscsak érdekes, hogy mit gondol az az ember, akinek a 21 év magyarországi alkalmazhatósága megfordul a fejében. mi az, hogy nagykorú magyar állampolgárt ilyen módon korlátozzunk? ok, értem én, narkotikumokat sem fogyaszthat nagykorú magyar állampolgár, meg más embert sem ölhet meg, az abortusz is korlátok közé van szorítva. viszont: ezek nem huszonegy éves korhoz vannak kötve, hanem mindenkire vonatkoznak.

komolyan gondolhatja azt bárki, hogy valaki, aki választókorú, akitől elvárjuk, hogy elég érett legyen ahhoz, hogy országos és helyi ügyekben döntsön, hogy válasszon; akit alkalmasnak tartunk arra, hogy bizonyos posztokra választható legyen, hogy korkedvezmény nélkül jogosítványa legyen, hogy házasodjon – szóval egy felnőtt állampolgárt alkalmatlannak tarthatunk arra, hogy eldöntse: fogyaszthat-e szeszes italt vagy sem?

értem én, hogy az alkoholizmus komoly probléma – de még komolyabb probléma az, ha bizonyos fontos dolgokat olyan intézkedések révén próbálunk meg kezelni, amelyek teljesen idegenek mindentől, ami megszokott a jogrendünkben. az ilyen intézkedések többnyire kontraproduktívak szoktak lenni – leginkábbis azért, mert senki nem fogja őket komolyan venni.

különösen sikeresek szoktak lenni az olyan intézkedések, amelyek további szigorítást vezetnek be egy olyan intézkedéshez képest, amelyet már eleve nem vesznek komolyan. blogger egy kezén – konkrétan egy ujján – meg tudja számolni, hogy életében hányszor kértek tőle személyit, amikor italt kért még kiskorúsága idején. úgy tudja, hogy a helyzet nem nagyon változott azóta. akkor majd többször fognak, ha a 21 éves kort kell ellenőrizni?

blogger javaslata inkább az lenne, hogy ha már korlátozni muszáj, akkor a 18 éves kort ellenőrizzék – de önmagában ettől nem lehet várni a probléma megoldását.