szóval ma reggel rendőrségen volt blogger, betörési ügyben, tanúként megidézték, nagyjából olyan ügyekben, amelyek telefonon is elintézhetőek lettek volna. de hát így van ez, volt nem fogadott hívása ismeretlen számról, amelyre természetszerűleg nem tudott válaszolni, miután fölvenni sem tudta őket adott pillanatban, miután a hívásokat sem észlelte.

mindegy, be kellett mennie úgyis, jgyzőkönyvet, ilyesmit szereznie. szerzett is. megtudta belőle, hogy lakása egyszerűen, puritán módra berendezett. hát, szó, mi szó, az alapberendezésekre futotta egy egész napos ikea-látogatás eredményeképpen, aztán egy hétig minden este négy órán át bútorokat szerelt. és hát: szó, mi szó, egyelőre valóban van valami táborfeelingje annak, amikor átjönnek a gyerekei. de majd bútoroz tovább, meg festeni is fog.

és hát az a megnyugtató mondat, hogy csak a nappaliban észlelhető kutatási nyom, hogy az milyen jó érzés. merthogy bloggernél nem vandálok jártak, hanem inkább sietősök: ráakadtak a notebookra és a kocsikulcsra, s már húztak is.

nem volt ilyen szerencsés a blogger számára oly kedves szerkesztőnő, akihez a héten szintén betörtek, s akinek a lakását teljesen feldúlták. a jó kurva anyjukat, de tényleg. és az az evidencia, ahogy mindenkinek mondják, hogy az esetben elkövető úgysem lesz.

hát, lehet, hogy lassan gárdista lesz blogger:-). hogy a közbiztonság érdekében tenni kell, az evidens. és ha ott valóban olyan tiszta magyar gondolkodású fiatalok vannak, ahogy árpád blogjából látszik, akkor nekem is a szép deli legények között a helyem.

és tisztelhetném für lajost is - aki, ha jól hallottam a tanúkénti meghallgatásom közben a rádióban - a fiatalok házasságának megromlása miatt vissza kapja a nevét deutsch-egyelőrefür tamástól.