kétségek között

van itt ez a csodálatos ötlet, hogy orbán legyen nyolc évre köztársasági elnök, persze ehhez jól szabják át a köztársasági elnök hatáskörét, meg legyen kétkamarás parlament, stb, stb.

nyilván nem nagyon tud blogger véleményt mondani a prezidenciális rendszer kialakításáról. az erős köztársasági elnök ellen voltak elég súlyos aggályok a rendszerváltás idején, amelyek egyrészt a pozsgay imrétől való félelemre voltak szabva, másrészt meg volt az az érv, hogy más sturktúrát képzelnek el a politikai játéktér kialakítói. hát, kialakult valami, ami nagyjában-egészében eléggé diszfunkcionálisan működik. egyrészt azért, mert minden politikai keret annyit ér, amennyi konstruktivitás és jóhiszeműség a politikai szereplőkben van.  másrészt meg nyilván azért, mert maguk a keretek sem feltétlenül jók. s ha ez utóbbi így van, hát mi kifogásunk lehet a keretek részleges átalakítása ellen.

de ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsunk, azért a részleteket előbb ismerni kellene. úgyhogy blogger erről egyelőre nem nyilvánít véleményt.

viszont a kétkamarás parlament. hát, ugye, az egy ilyen területi-korporatív jellegű történet lenne. a területi jellegű kamarával szemben az embernek különösebb kifogásai elvben nem lehetnek, de persze kérdés, hogy mi lenne a területi tagolás alapelve... a régió? léteznek a régiók olyan szinten, hogy az egy kamara szerveződése során komolyan vehető entitás legyen? netán a megye? nem túl kicsi egységek azok?

a különböző társadalmi szervezetek integrációja már némileg problémásabb. nem gondolja blogger, hogy a különböző egyházak olyan túlságosan meggyőzőek lennének, hogy szívesen látná őket a törvényhozásban. nem gondolja azt sem, hogy a különböző civil szervezetek - legalábbis azok, amelyek a politika vonzáskörében vannak, s ezért számba jöhetnek - olyan hitelesek lennének, hogy puszta létükből kifolyólag indokolt lenne őket egy második kamarába beengedni. fejbólintó jánosok szervezetének meg nyilván kicsit túl drága a parlament. (egyébként még szerencse, hogy azért van alsó- meg felsőházi terem is, úgyhogy legalább építkezni nem sokat kell.)

viszont. egy második kamara többnyire arra szolgál, hogy mintegy kiegyensúlyozó szerepet játsszon a népképviseleti kamara választási hangulatoktól függő összetétele okán bekövetkező irányváltásokban. azaz akkor bevezetni egy második kamarát, amikor a kormánypárt éppen nagyszabású átalakításokra készül, szükségképpen ellentmond a gyökeres átalakításoknak. hacsak.

és itt a trükk. ha a fidesz abban bízik, hogy meglesz a kétharmados többsége, amivel meg tudja oldani a politikai rendszer teljes átalakítását, akkor nyilván abban bízik, hogy maga jelölheti ki azokat a szervezeteket, amelyek alanyi jogon delegálhatnak képviselőket a felsőházba. s ezek egyrészt valószínűleg lesznek annyira lojálisak a fideszhez, hogy komolyabb akadályokat nem fognak a terveik elé gördíteni; illetve az átalakítások jelentős része valószínűleg már azelőtt megtörténik, mielőtt ez a második kamara fölállna. (talán erre utal az a mondat is, hogy a második kamara fölállítása nem fogja lassítani a törvényhozás menetét. ami persze nyilván abszurdum. nyilván lesz ott is vita, visszaküldik átdolgozásra, stb, stb.)

és innentől kezdve valószínűleg az egész ötletnek az a lényege, hogy ha az átalakítások hatására a fidesz népszerűsége mégis megrogyna, legyen egy olyan felsőház, amely az erősebb, hosszabb időre megválasztott elnökkel együttműködve megakadályozza, hogy egy nem-fideszes kormány visszacsinálja a megkezdett átalakításokat.

valószínűleg leginkább ez magyarázhatja a fidesz hirtelen pálfordulását a nagyon kevés olyan ügy egyikében, amiben a fidesz és az szdsz a rendszerváltás kezdete óta egy gyékényen árultak (magyarul: egy platformon voltak).

és most más. könyvet ajánl, persze a személyes érintettség okán nem a saját szavaival, tekintélyt hív segítségül, még ha olyan tekintélyt is, akit az akadémia nem szívesen fogadna a tagjai közé. büszke rá blogger, hogy nyilvánosságnak szánt írásait az ország legalaposabb és meglehetősen jó ízlésű szerkesztőnője gondozza (pont ez a blog kivétel ez alól, ezért egyedül bloggert terheli a felelősség). és örül, hogy ez a könyv megjelent, még akkor is, ha némi fájdalma is kapcsolódott hozzá bloggernek, de ez maradjon az ő titka. most leginkább csak örül.

és ajánlja másnak is olvasásra. mint ahogy a lapot is, amiben a kritika megjelent, a műutat.