mostanában jó dolgokat csinál. egyrészt olvassa gyurgyák jános magisztrális könyvét a magyar nemzeteszméről, ez jó, de egyelőre még nem írna róla semmit, merthogy még az első harmadának a végén tart.

elolvasta benne széchenyit, kossuthot, eötvöst, kemény zsigmondot, odáig nagyjából egyetért. hozzávetőlegesen egyetért tisza istván szerepének átértékelésével, de ez már ahhoz a részhez tartozik, amiről írni szeretne majd, komoly szakértelme nincs az ügyben, recenziót nem vállalna, de itt a blogjában biztos, hogy fog némileg vitatkozni, mert a polgári radikálisok értékelése kapcsán már kezdi látni a koncepciónak azokat az elemeit, amelyekkel, ha jól érti a gondolati ívet, nem feltétlenül fog egyetérteni. de erről majd később.

ezenkívül szórakozik az ubuntuval is, most egyelőre a lotus notes-ot próbálja rá fölvarázsolni, de ezzel még nem végzett. viszont szabadidejében eb-t is néz. lenyűgözi a hollandok iszonyatosan összerakott csapata - emlékszik, hogy élete első futballmeccsén, amit látott, stockholmban, németül nem beszélve, egy német szomszédjuknál (bloggeréknek nem volt tv-jük), az a benyomása alakult ki, hogy az elfmeter szó különös dolgot jelent - hol tragédiát, hol meg hatalmas örömöt.

a dátum és az események egymáshoz illesztéséből azt rakta össze utólag, hogy ez a meccs vélhetően a 74'es vb-döntő volt, neeskens 11-esével az első percben (német szempontból tragédia), aztán szintén 11-esből az egyenlítés, érthető öröm. blogger megelőző két évét az egyesült államokban töltötte, így érthető, hogy halvány gőze nem volt az esemény jelentőségéről.

négy évvel később narancssárga-fekete adidas-trikóban zokogott, amikor robby rensenbrink az utolsó percben kihagyta a helyzetet, s végül az argentinok nyertek. sokáig nagyon szerette a holland focit, imádta a 88-as eb-győztes csapatot, van tiggelennel, wouterssel, a két koemanna, rijkaarddal, van bastennel, gullittal, muhrennel, van aerleval, és a többiekkel. aztán egycsapásra megutálta őket, amikor bergkamp letalpalta azt a szerencsétlen szerbet s a pályán maradhatott, így továbbjuthattak a hollandok.

ez a csapat viszont nagyon meggyőző - s az olaszokat azért is nem féltette, mert látszott, hogy nem akármilyen csapattól kaptak ki, és látnivaló volt, hogy meg fogják verni a franciákat. az olaszokat ugyanis megkedvelte az évek során - szereti a kissé lászló viktoros élveteg arcú pirlo elegáns osztogatását, gattuso rakkolását, grosso pimasz eleganciáját, meg azt, hogy össze-vissza lehet őket variálni. és hát igen, szereti azt, amikor buffonból előjön az állat egy-egy hárított, vagy éppen értékesített tizenegyes után. (még akkor is, ha képesek az olaszok egészen unprofesszionális módon összecsuklani egy vitatható bírói ítélet nyomán (függetlenül attól, hogy a hollandok ellen kapott első gól les volt-e vagy sem, buffon iszonyatosat hibázott, amikor középre ütötte vissza a labdát. innentől lehetett érdekes egyáltalán, hogy mit ítél a bíró.)

ezenkívül most a horvátokat bírja. még játékosként kedvelte meg nagyon bilicset, aki irdatlan sokat dolgozott a középpályán. nekik drukkol, mint ahogy eb előtt a csehekre is azt mondta, hogy drukkolni fog nekik - de azért a szimpátiája nem ennek a csapatnak szólt, hanem annak, amelyikben még volt fantázia, nedvedben, poborskyban, a rút suchoparekben, stb. úgyhogy a sors igazságának tudja be, hogy a törökök így föltámadtak s győztek.

egyvalamit nem bír elviselni: a közvetítéseket. azok valami iszonyatosak. azért az elmond valamit, hogy gundel-takács a legjobb. nemcsak róla, hanem a többiekről. nem tudom, hogy ki mondta például egri viktornak, hogy vicces. hogy van humora. hogy egyáltalán szabad neki nyilvánosan beszélnie. tudom-tudom, szólásszabadság van, nem vitatom, de azért a sport iránt érdeklődő emberek százezreit ebben az élményben részesíteni... hogy kollerában szenvednek a törökök, hát bazmeg, tökönszúrom magam (és akkor is így fogalmaz blogger, ha ezzel utazó nemtetszését fogja kiváltani. nem artikulált vélemény, tudja jól, de ez van.)

persze kézilabda-szurkolóként az ember feltétlenül elfogult egri viktorral szemben, főleg ha fradista, netán győri. de még akkor is, ha ezt levonja blogger, akkor is iszonyat, amit ez az ember művel. csaknem tönkreteszi az élvezetet.

köszönjük, viktor.