kétségek között

blogger nagy fájdalma, hogy valamikor eltűnt az összes vhk-cdje, és azóta sem tud rájönni, hogy mikor veszett el / kinek adta kölcsön. ugyanígy nem tudja azt sem, hogy kinek adta kölcsön a kétkötetes karnevált, ami sárga alapon piros betűkkel van a gerincen (gyengébbek kedvéért hamvas béla). ezúton is kéri blogger, hogy akinek valamilyen információja van ezekről a tárgyakról, szóljon neki - nyilván elsősorban azt az ismerős olvasóját kérné elsősorban, akinek kölcsönadta.:-)

most viszont munkatársától kapott mp3-ban vhk-t, egy válogatást, meg az első éden visszahódítása lemezt. egyelőre a válogatást hallgatja, és hihetetlenül magával ragadja az az őserő, amit mindig is szeretett a vhk-ban. minthacsak, holott persze nem koncerten van, hanem a munkahelyén ül, nem a stadionkertben, a várklubban, a ganzban / lyukban vagy az ikarusban van, holott persze jó lenne.

jár a lába, összevissza jár a keze, kalimpál olykor, legszívesebben fölugrana a helyéről és pogózna. és itt most igazából nem akarna semmi különöset mondani transzcendenciáról, totalitásigényről, az univerzumhoz szólásról - holott azért az alaphang tényleg az, hogy halló mindenség! nem kevesebb. meg a világösztön kiugrasztása.

mindegy, nem akar semmi különösebbet írni, csak az örömét, hogy újra jó zenét hallgat, meg azt, hogy a grandpierre mostanában furcsa politikai nyilatkozatokat is tesz az interjúiban - amelyek persze konzisztensek a zenéjével - nem tántorítja el attól, hogy vhk-t hallgasson.

mert ami jó, az jó. és hát, a helyzet az, hogy még ahhoz is megjött a kedve, hogy a vágtázó csodaszarvasba is belehallgasson.