kezd ez a blog olyan lenni, mintha szerzője most hirtelen átváltott volna fidesz-támogatóba. holott nem. azt lehet mondani a blogról is, meg szerzőjéről is, hogy igyekezett valamiféle távolságtartással szemlélni a fideszt övező hisztériát, hogy nem osztozott a fidesznek a baloldalon általánosan elterjedt démonizálásában. igyekezett a fideszt is nyitottan, ámde kritikusan szemlélni.

ugyanúgy igyekezett a kormánypártokat is először távolságtartó optimizmussal szemlélni, aztán egyre kritikusabban, végül, az általa szükségesnek látott reformokról szóló beszéd üres fecsegésnek / inkompetens kapkodásnak bizonyulván, majd magának a reformretorikának a feladása után, a koalíciós bohózat lezárultával most leginkább azt mondja, kevéssé artikuláltan, hogy a maszop és a szadesz is értse, hogy húznának már el.

és hát azért most az van, hogy a fideszről kell beszélni, mert akár tetszik, akár nem, vélhetően egy ideig az lesz a meghatározó erő. s nem kell félni meglátni benne azt, ami netán jó lehet benne, nem kell félni meghallani orbán viktor szavait arról, hogy bizonyos dolgok embereknek fájni fognak, nem kell félni észrevenni az elmozdulást.

ugyanakkor viszont nem árt felfigyelni arra sem, amikor baromságokat beszélnek. például az idézett orbán viktor a magyar gárdáról. hogy aszongya úgy fog elbánni velük, mint horthy a nyilasokkal: hogy tudniillik ad nekik két pofont és jól hazazavarja őket.

ez első hallásra körülbelül rendben van. itt a régóta várt mondat, ami arról szól, hogy orbán viktor nem vállal közösséget ezzel a társasággal. kicsit mögé nézve ennek az állításnak az is kiderül, hogy orbán annyira magabiztos, hogy végre egyszer úgy gondolja, hogy nincs szüksége tőle jobbra álló kétes elemekre a választási győzelem megszerzéséhez. amiből persze következne az is, hogy kicsit a szokásostól a közép felé is bírhatná pozicionálni magát. ami nem feltétlenül csak az új többség demagóg megszólítását jelentheti, hanem adott esetben a kicsit piacérzékenyebb, nem-fidesz-értelemben vett polgárság megszólítását is. de ez persze fejbepingpong. csakhogy.

van az éremnek másik oldala is. hogy tudniillik a gárdának bizonyos körökben elég komoly támogatottsága van. hogy ez a támogatói réteg nem kis részben fidesz-tag, vagy legalábbis szimpatizáns, az a föntiek értelmében nem probléma, ezekre az elemekre most orbánnak nem feltétlenül van szüksége. ezzel együtt a barrikád.hu környékén a kijelentés máris meglehetősen komoly visszhangot keltett; némi joggal érzik magukat ezek az emberek megvezetve s elárulva. de ez legyen az ő bajuk - amellett, hogy a fő bajuk az, hogy meglehetősen egyszerű gondolkodású emberek, akiknek komplex helyzetek felismerése és elemzése vélhetően nem tartozik az erősségeik közé. amit a leginkább az mutat, hogy a gárdát látják az ország valamennyi problémája megoldásának.

merthogy az igazán komoly probléma, hogy a gárdát mégiscsak valós igény - bármilyen torzan felfogott, de mégiscsak valós igény - hozta létre. aminek egyik összetevője az, hogy felfogásuk szerint arra érdemtelen, nemzetidegen bűnözői réteg gyakorolja a hatalmat, amellyel szemben az önvédelem minden eszköze megengedett. (ennek a hangulatnak a kialakulásában egyébként éppen a fidesz az egyik fő felelős.) s hogy ez a bűnözői réteg öncélúan sanyargatja a szegény, jobb sorsra érdemes magyar népet, ráadásul a nemzetközi zsidóbolsevista összeesküvés jegyében, s ha ezek eltakarodnának, lenne itt igazi tejjel-mézzel folyó magyar kánaán. de az könnyen belátható, hogy a gárda politikai helyzetek megoldására nagyjából alkalmatlan.

a másik összetevője az igénynek viszont mégiscsak az, hogy az emberek jelentős részének megingott a biztonságérzete. nem csupán gazdaságilag, hanem fizikailag, értsd közbiztonságilag. hogy sok faluban, sok városrészben lumpen elemek terrorizálják a békés ottlakókat, az nagyjából követhető a lapok mínuszos híreiből. hogy ha valaki szegénységben él, akkor az egyetlen disznajának, a termése egy részének, egy-két tyúkjának az ellopása milyen mértékben rendítheti meg az életkörülményeit, nagyjából az is belátható.

persze az is van, hogy a biztonságérzetnek ez a megrendülése meglehetősen gyakran etnikai színezetet is kap. és akár valós tényeken nyugszik ez az előítélet, akár vegytiszta, alap nélküli előítéletről van szó, a helyzet mégiscsak az, hogy ezek az előítéletek és félelmek léteznek, s egyes emberek értékítéleteit és politikai cselekvéseit befolyásoló erőként hatnak.

éppen ezért az a helyzet, hogy a mi viktorunk hiába ad két pofont a gárdának, ami egyébként helyes, de mégiscsak arról lenne érdemes megtudnunk valamit, hogy mit tervez azoknak az okoknak a felszámolására, amelyek a gárda létrejöttét egyesek szemében indokolják. mert a gárda fölpofozása tüneti kezelés.

mint ahogy ugye horthy esetében is az volt a nyilasok kezelése. kaptak két pofont? hazamentek. haza. megszűnt a nyilaskeresztes mozgalom, meg a többi szélsőjobbos mozgalom? egy frászt. a harmincas évek vége felé nem csupán a baloldalt korlátozta a restriktív választójog - legalább ugyanannyira irányult az a szélsőjobbosok ellen is. a nyilasok még úgy is meglehetősen komoly parlamenti pozíciókat szereztek, hogy messze nem állíthattak minden körzetben jelöltet.

ki tudja, mi lett volna, ha állíthatnak. viszont azt senki sem állíthatja, hogy attól a két pofontól, amit kaptak, hazamentek volna, értsd: megszűnt volna a támogatottságuk. merthogy, ugye, éppen az az igény, értsd: az a társadalmi helyzet "nem lett kezelve", ami a táptalaját biztosította ezeknek a mozgalmaknak.

úgyhogy, kedves viktor, erről is kellene beszélni.