most akkor kicsit nem politizál. ma olyan reggele van, hogy jól mehet végre az autójáért, sikerült kiszednie az autót a munkahelye mélygarázsából, s megvolt a teljes zárcsere is, ma veszi át végre. de most nem is erről akar postolni, hiszen olyan rég írt kézilabdáról.

viszont nincsenek is különösen jó hírei. ha jól látja, irdatlan nagy baj van. a helyzet persze nagyon hasonló, mint pécsett volt a kosárlabda-csapattal: nagy tervek, kiindulásként nem is rossz játékosállomány, egyre inkább közel a nemzetközi siker esélye, a korábbi színvonal fenntartása egyre több pénzbe kerül - mind az új igazolásokra, mind a régi játékosok megtartására egyre több pénzt kell fizetni.

és mindkét esetben a csapat vezetősége azt a kockázatos megoldást választotta, hogy abban reménykedett, hogy a jövendő nagy siker biztos hoz olyan szponzort, amelyik visszafelé is kifizeti az időközben szükségszerűen felhalmozódott adósságokat. aztán a ferencvárosban határozottan beindult az a spirál, ami a fizetések elmaradását, több havi késedelmét eredményezte, illetve megállapodott prémiumok ki nem fizetését.

és az igazi nagy siker - szponzori szemmel - mégsem érkezett el, a csapaton belüli hangulat viszont jelentősen romlott, míg végül kulcsjátékosok elvesztése is bekövetkezett. holott egyébként csodálatos évek voltak ezek. és valóban elképesztő fejlődéssel.

abban az évben, amikor a focicsapat bl-ben szerepelt, kijött az eurofradi című, ezt megörökít video. ugyanabban az évben jött ki a miss eurofradi című video a női kézilabda-csapat bl-szerepléséről. a kilencvenes évek közepét írjuk, még szarka éva, kökény bea, farkas ági, fiedler erika, pádár ildikó játszanak a fradiban, van közte viborg-meccs, van hypo-meccs. és van az a kishitűség, ez különösen a hypo ellenei idegenbeli meccs előtt látható, hogy itt mi úgysem nyerhetünk, mert a bírók így, a hypo úgy.

és elképesztő, hogy ez az érzés tíz évnyni csaknem megszakítatlan bl-szereplést követően hogy eltűnt. hogy milyen természetes lett a bl-ben nyolc közé jutni, hogy business as usual lett a négy közé jutás... na jó, döntőt játszani azért egyedi élmény maradt, de valahogy természetesnek tűnt, hogy egy ilyen csapat odaér.

és mennyi átalakuláson ment át ez a capat. ahogy a kilencvenes évek nagy csapatából egyre többen visszavonultak, s jöttek a helyükre mások, jött az a csapat, amelyben a ragyogóan indult, majd elszürkült lőwy dóra lett az egyik balszélső, ahogy kökény bea mögött felnőtt irányítóként siti eszter, akinek a karrierje talán sikeresebben is alakulhatott volna.

voltak sorozatban olyan köépszerű játékosok, akik németh andrás vezetésével valószínűleg többet hoztak ki magukból, mint amire gondoltak, hogy bennük van: a hihetetlenül alázatos tóth enikő, az időnként kétségbeejtően rossz pádár margó, aki viszont meccseket bírt semmiből visszahozni), kovács veronika, hogy csak néhányat említsünk.

aztán voltak iszonyatos tévedések, deli rita, brigovácz nikolett, kocsik viktória, hogy megint csak néhány név kerüljön elő.

aztán persze németh andrás, kirsner erika, tóth tímea és mraviková távozásával lezárult egy nagy korszak. blogger hitt abban, hogy zsiga gyula lesz az, aki a következő korszak alapjait lerakja, de vélhetően sem zsigának, sem a csapatnak, sem a csapat vezetésének nem volt türelme ahhoz, hogy az átmenet nehéz időszakát végigcsinálja. pláne nem pénz nélkül.

úgyhogy most elek gábor, aki az ificsapatnak volt a vezetője. kérdés persze, hogy milyen csapattal fog szerepelni a bajnokságban. most következik egy konkrét regény, amely semmi másból nem áll, mint a távozók felsorolásából.

jól elmegy mindkét kapus: a stabil válogatottá lett pastrovics elmegy debrecenbe. a sérülését követően a formáját éppen csak visszanyerni kezdő haris kata, ha minden igaz, szlovákiában folytatja a pályafutását.

a múltkori postban írt blogger félelme beigazolódott: elment mindkét szélső is. kovacsicz mónika viborgba szerződött, juhász gabriella (alatta sem melegedett meg az öltözőben az ülése) meg romániában folytatja.

a nem túl sikeres jobbátlövő (na jó, kényszerátlövő, eredetileg szélső, de még a tavalyi keretben is ő volt leginkább alkalmas erre a hiányposztra), soós viktória debrecenbe ment, csakúgy, mint a csapatkapitány, lucia uhraková.

a zsiga gyula által hozott két halasi játékos, ilyés annamária és kocsis ágnes is elmegy, blogger egyelőre nem tudja, hova, értük nem olyan nagy kár, bár ilyés olykor jól játszott, de kocsis messze nem ütötte meg a fradi színvonalát. ritka volt az ilyen élmény, de azt azért látni kell, hogy a közönség nagy része a fejét fogta, amikor kocsis kukacot zsiga gyula becserélte.

hát, ennyi a távozók listája, ez nagyjából egy csapatnyi játékos. ehhez képest gridnyeva jött a kapuba. másról egyelőre nem tudni: ifisták kerülnek föl, németh csilla, mohácsik mária, akik már tavaly is kopogtattak az első csapat ajtaján, sőt sikeresen is szerepeltek.

meg maradnak a szamoránskyak, piroska, a válogatott beállós, és kék (anikó), aki szélsőként nyilván sokkal több lehetőséghez fog jutni. aztán maradt zácsik, akire most tizennyolc évesen iszonyatos felelősség fog hárulni, meg az irányító szucsánszki zita.

úgyhogy most a túlélés a tét. hozzá kell szokni, hogy most nem az lesz a kérdés, hogy az első kettőben leszünk-e, hogy lesz-e bl-szereplés, hanem az lesz a kérdés, hogy megszerezzük-e az ötödik-hatodik helyet. hogy elkerüljük azt a sorsot, ami a hetvenes-nyolcvanas évek nagycsapatát, a vasast érte. hogy kevés néző előtt vegetálnak az alsóházban.

blogger annyit tesz, mint eddig mindig: bizalma jeléül megint vesz bérletet, támogatásul talán az eddigi kettő helyett hármat. és ki fog járni, és drukkolni fog, hogy az, ami most történik, az ne a leépülés egyik stációja legyen, hanem bakunyin jegyében (a rombolás is alkotás) egy olyan elhúzódó időpillanat, amikor régi struktúrák szétesnek, s valami új alakul a helyükön.

viszont azt valahogy ki kellene találni, hogy miképpen lehetne a szakosztályt megszabadítani a korábbi adósságoktól. és ha ez megtörtént, a következő lépésnek annak kell lennie, hogy nem szabad még egyszer beleesni abba a hibába, hogy jövőbeli sikerek reményében tovább nyújtózkodik a szakosztály, mint ameddig a takarója ér.

hogy nem kötnek olyan szerződéseket, amelyekre nincs fedezet. mert a közönség vélhetően jobban viseli azt, ha egy stabil szakosztály küzd az ötödik-hatodik helyért, mintha folyamatosan attól kell tartania, hogy megszűnik a szakosztály, vagy milyen játékosok mennek el, mert nem kapnak pénzt.

szóval: némileg konzervatívabb üzletpolitikát szeretne blogger.