kétségek között

persze ajánlóval is indítja. így lesz keretes a szerkezet. kicsit más zenéket is hallgat mostanában, mint eddig. a héten éppen ry cooderre akadt rá. akinek a nevét talán itthon kevesebben ismerik, mint gitárosét, holott egészen kiváló gitáros - korábban sokat dolgozott együtt a stones-al is. sokkal többen ismerik őt úgy, mint a sok wim wenders-film zeneszerzőjét - például ő csinálta a párizs, texasét, meg ő fedezte föl azokat a zenészeket, akikről a buena vista social club szól.

úgy, hogy egy darab bejegyzést nem írt. leginkább azért, mert bejegyzéseket reggel szokott írni, ébredés után, teázás közben. (ez például üdvös hatása volt a léböjtkúrának, nem iszik minden reggel két lóbaszó kávét, inkább teázik azóta, sima earl grey-t vagy lapsang souchongot kis tejjel. jobban is van azóta.)

viszont mostanában olyan fáradt, hogy többnyire haza sem viszi a notebookját a munkahelyéről, hogy eszébe se jusson bekapcsolnia, hogy netsurföljön. és ez körülbelül január elejéig így is lesz.

de most olvasott kis indexet, asszongya, hogy: "Az egészségügyi miniszter nem tart attól, hogy egyes szocialista képviselők nem szavaznak a kormánnyal szemben." hogy akkor ez most tulajdonképpen mit is jelent? hogy jó lenne, ha a kormány ellen szavaznának, de lehet, hogy mégsem teszik, de ettől horváth ágnes nem fél? attól tart blogger, hogy itt a "tartani valamitől" kifejezés gulyás lászlóénál is kreatívabb értelmezésével áll szemben.

és ha ez egy indexes baki volt is csak az szdsz-el kapcsolatban, az szdsz maga sem megy a szomszédba egy-egy frappáns megoldásért. megjelentek ezek a csodás óriásplakátok: "az egészségügyben minden a legnagyobb rendben van. elég, ha becsukjuk a szemünket." hát nyilván.

és persze. mármint hogy azt akarná mondani, hogy vegyük észre nyitott szemmel, hogy semmi nincsen rendben az egészségügyben. de blogger anyanyelvi kompetenciája szerint ezek a mondatok így, ebben a formában nem illeszkednek túl jól egymáshoz. persze értem én, hogy még ennél is kevésbé frappáns lenne az a megfogalmazás, hogy "ahhoz, hogy azt képzeljük, hogy az egészségügyben minden a legnagyobb rendben van, jól be kell csuknunk a szemünket", de az, ami a plakáton van...

blogger még dolgozik a megfejtésen. de úgy tűnik, újabb kreatív géniusz került elő.

a hosszú hallgatásért, elmaradt postjaimért, már megbocsáss, hogy e helyütt bereményi gézát idézzem egy pillanatra meg. kissé hosszúnak tűnt szerződnek is a hallgatás, ezért különböző, gyorsan teljesítendő határidők, megcsúszott feladatok voltak felelősek.

nem olyan volt ez, mint a balatonon lenni a tavasszal és a nyáron, amikor az embernek eszébe sem jutott újságot venni, tv-t bekapcsolni, csak biciklezett, fürdött meg vitorlázott, netán borozott, meg vacsorázott, beszélgetett.

vélhetően több szdsz-alapító áll amögött a keserű emil mögött, amit kozák gyula írt alá, s amely az alapítók nevében kifogásolja azt, hogy az szdsz hova jutott. a "hova jutott" persze elég szomorú. és nyilván nem nagyon akar az ember döglött lovat rugdosni - de az embernek a valaha volt reményeivel alkalomadtán jó leszámolnia.

hogy mi volt kódolva az szdsz-ben és mi nem, azon lehet vitatkozni.

vasárnap este főleg amerikai focit nézett. meg hétfő reggel is. de most nem annyira a meccsekről szólna, mint inkább a közvetítésekről. nem is tudja, hogy milyen csatorna volt, az nfl talán sport2, míg a főiskolai meccs (szintén teltházas, legalább ötvenezer ember) leginkább sportklub.

a magyar futballközvetítésekkel (és itt most pillanatra: labdarúgás) az a fő baja, hogy van egy közvetítő, aki nagyjából elmondja (unalmasan és többnyire részrehajlóan) azt, amit az ember a képernyőn amúgy is lát. (az üdítő kivétel a sport klubos horti gábor, aki megállás nélkül őrületes nyelvi baromságokat beszél - ezzel legalább színessé teszi a közvetítést, miközben egyébként érteni is tűnik azt valamennyire, amiről beszél. de nyilván nagyon sokan vannak, akik kiszaladnak tőle a világból.) régóta hiányolja azt, ami angol közvetítésekben mindig megvolt, hogy legyen egy szpíker meg egy szakértő, akik inkább elbeszélgetnek meccs közben arról, amit látnak, de nem arról, hogy kinél van a labda,inkább taktikai felállásról, a játékban még benne levő, de meg nem valósult lehetőségekről, stb.<!--more-->

kosárlabda-közvetítésekben már elindultak ebbe az irányba. és most az amerikai futballnál meg nyilván kénytelenség: kellett a hivatásos riporterek mellé olyanokat találni, akik értik és érzik ennek a játéknak a csínját-bínját. hát, találtak is. viszont az meg elég egyértelműen kiderül, hogy a játék magyar nyelve még nem alakult ki.

az a mondat, hogy "a quarterback kilépett a pocketból, és már a wide receivert kereste, de látta a sikeres blitzet, úgyhogy kénytelen volt cél nélkül dobni egy incomplete passt, úgyhogy lehet, hogy ten yard penalty lesz a playből" az én egyébként nem elvakultan nemzeti nyelvi kompetenciám számára is kicsit túl van az élvezhetőségen. jó, nyilván nem lehet mindenki egy szepesi, de ha ezek a közvetítések tényleg sokáig lesznek, akkor valahogy ki kell majd alakítani a nyelvüket is. (faragó richárd (ha jól hallottam, ő volt az egyik riporter, de nem vagyok biztos) egyébként dicséretesen igyekezett fordítani.)

a másik, nagyobb baj, hogy a riporter is érti a játék egyszerűbb elemeit. a kommentátor feladata inkább a bonyolultabb helyzetek ismeretetése. csak sajnos, a meghívott vendég (nyilván aktív játékos) nagyon jól veszi ugyan észre a helyzeteket, de csak úgy képes elmagyarázni őket, mintha olyan tudású embernek próbálná elmagyarázni, mint ő maga. tehát pont a tudás megosztásának képessége hiányzik belőle.

ez volt az esti nfl-közvetítés. a reggeliben pedig nyilván egy idegenbe szakadt hazánkfia volt a beszélgetőtárs. nos - neki azonkívül, hogy nyilván a szakszavak ott is angolul voltak, még a magyar szavakat sem sikerült jól formált magyar mondatokba rendezni, ragozás, egyeztetés, ez-az abszolút hiányzott. és akkora volt a nyelvi korlát, hogy ki sem derült, hogy az illető tudna-e rendesen magyarázni.

úgyhogy ezeken a közvetítéseken kell még egy kicsit dolgozniuk a tv-knek. pedig jó úton indultak el.

nyilván volt fradi-meccsen is, de most nemcsak az volt, hanem még délelőtt kosárlabda-meccsen volt. a gyerekei a kosárlabda kadettbajnokságot  folytatták egyhetes szünetet követően, a budapesti négy között az országos selejtezőn.

utánpótlás-meccsre menni jó. különösen akkor, ha az ember évekig rendszeresen jár - márpedig többnyire ez a helyzet, ha az ember gyerekei kosaraznak. évről évre visszanéz ugyanazokra a pályákra, megvannak azok a pályák, ahova szeret menni, mert kellemes emlékei vannak, vagy az elért eredmények okán, vagy pedig azért, mert egyébként jó hangulatú meccsek voltak. aztán vannak azok a pályák, ahova nagyon nem szeret menni, mert suttyó hangulat van. szóval jó évről évre visszamenni, nézni, hogy hogy nőnek gyermekből serdülőbe, onnan kadettbe a régi ellenfelek, milyen tempóban fejlődnek egymáshoz képest.

tegnap a fiai a blf-el játszottak, akik a budapesti legyőzhetetlen feketék. régi nagy ellenfél, többnyire szűk vereség idegenben és nagyjából hasonló győzelem otthon. most persze komoly győzelmi esélyek voltak, annál is inkább, mert az ellenfél legjobbja sérülés miatt nem játszhatott. és itt komolyan sajnos, mert nagyon jó képességű és nagyon szimpatikus játékosról van szó.

viszont mégiscsak volt izgalom, mert fontos meccs volt a négy közötti körmérkőzésen és sok babér a bogáncs utcában még nem termett nekik. ehhez képest igencsak egyértelmű meccset látott - sok ideje figyelni persze nem volt, mert szokásához híven jegyzőkönyvet vezetett megint. (ez azért fontos, mert mégiscsak a fradi-táborban nőtt fel - a zsüriasztal mögötti lét viszont fegyelmezi. kell neki a külső kontroll, hogy ne viselkedjen utánpótlás meccshez méltatlanul.)

kiváló, koncetnrált védekezés, elfogadható és helyenként nagyon jó támadójáték. teljesen egyértelmű győzelem, úgy, hogy mindkét fia játszott.

ezután kiment fradi-meccsre is. fradi-viborg. nagyjából ugyanazok az erőviszonyok, mint a múlt héten a valcea ellen - megint egy bl-esélyes ez ellen az alakulófélben lévő csapat ellen. a különbség talán annyi volt a mérkőzések között, hogy a valcea ellen föladták a lányok és helyenként nagyon lélektelenül játszottak. most legalább ez nem volt - sok hiba volt védekezésben és támadásban is. viszont mindig, amikor elment a viborg, volt erejük felállni.

de nagyon nyilvánvalóan messze van most a fradi az európai élvonaltól. csak remélni lehet, hogy a harmadik helyet megcsípi a csapat a csoportban és ezzel lehetőséget kap a kekben való továbblépésre. ott azért némileg alacsonyabb játékerejű csapatokat lehet kapni (a bl-ben is sikerült talán a legerősebb csoportba kerülni...), akik ellen valamelyes sikerélményhez is lehet jutni.

és nincs menekvés, pedig már tudnia kellene, hogy mire számíthat és nem lenne szabad kattintania. de mégis győza  kíváncsiság és mégis kattint. persze lehet, hogy most csak túlérzékeny, elkezdett tíznapos léböjtkúrát, egyrészt tényleg ronda kövér, másrészt méretgteleníteni sem árt időnként, de azért nem könnyű ez az első napot követő reggel.

szóval érti az indexnek azt a koncepcióját, hogy jól be kell vonni a blogoszférát is a lapkészítésbe. érti, hogy vannak olyan témák, amik kifejezetten rétegeket érdekelnek, érti azt is, hogy vannak bizonyos stílusjegyek, amiket az index szimpatikusnak talál, de a mainstream portálkészítéstől talán idegennek.

hosszan várta blogger utazó ígért kommentjét a gyűlöletbeszédről szóló előző posztjához. miután megkapta, nem keveset gondolkodott azon is, hogy önálló posztként vagy kommentként érdemes-e inkább a saját válaszát megfogalmaznia. mivel amúgy is bőbeszédű és körülményes blogger fogalmazásmódja, a téma meg ráadásul hosszabb kifejtést igényel, maradt inkább annál, hogy önálló post lesz belőle.

utazó alapvetően azt veti a postban megfogalmazottak ellen, hogy

1. egyrészt csúsztatás, hogy a koalíció a neki nem tetsző beszédmódokat akarná szankcionálni
2. másrészt még akkor is, ha netán senkit nem ítélnek kártérítésre a módosítás alapján, akkor is fontos gesztus a meggyalázottaknak, hogy van, aki szolidaritást vállal velük

az első állítás sajnos igaz, ott rosszul fogalmaztam. ugyanakkor attól tartok, hogy utazó azzal sem értene egyet, ahogyan átfogalmaznám. a másodikkal azonban sajnos nem áll módomban egyetérteni.<!--more-->

lássuk az első ellenvetést. ugyanis azt gondolom, hogy komoly jelzés az, hogy a koalíció nagy része az, amely támogatja ezt a módosítást, az ellenzék pedig ellenzi. ellenzi mégpedig egyrészt azért, mert alkalmatlan eszköznek tekinti, másrészt pedig éppen azért, mert úgy gondolja, hogy ez a módosítás elsősorban azokat a beszédmódokat szankcionálja, amelyek olyan véleményeket hordoznak, amelyek a koalíció által kisebbségvédelmi szempontból releváns és fontos csoportokat támadnak. de ez alapján a módosítás alapján - vetik ők egyébként joggal a törvényhozó szemére - nem lehetne perelni például azt, aki mást alaptalanul vádol antiszemitizmussal. holott ha valakit az antiszemitizmus vádja ér, az - legalábbis a társadalom egyik fele számára - páriává válik. (marginális példa: én fradi-drukker vagyok. nem vagyok antiszemita, sőt szélsőjobboldali sem. miként kell viselkednem, ha valaki leírja azt, hogy minden fradi-drukker antiszemita?)

fontos ebben a tekintetben, hogy a legtöbb ember csak azt hallja, hogy csoóri antiszemita, de nem olvassa el mondjuk a nappali holdat, amiben valóban védhetetleneket írt - de itt nem annyira ez utóbbi tényszerűség fontos, hanem az, hogy a jelen magyar körülmények között egy gyakran sulykolt ítélettel valakit nagyon könnyen alaptalanul is meg lehet bélyegezni. ennek bántó jellege legalább akkora, mint az, ha valakit származása okán gyaláznak vagy közösítenek ki. miért nincs hát ebben a tekintetben is védelem? ezért mondom azt, hogy a "koalíciónak nem tetsző vélemények".

a másik fontos kérdés, hogy egy ilyen esetben, amikor valóban a szólásszabadságot érintő kérdésről van szó, nagyon nem helyes, ha nem széles körű konszenzus övezi a bevezetést. ha civilizátori intézkedésről van szó, akkor is helyes, ha legalább a fő politikai erők egyetértenek vele. jó, persze, lehet azt mondani, hogy a fidesz nem engedheti meg magának, hogy a szélsőséges szavazatokat elveszítse, és választási kalkulusból ellenzi ezt a módosítást. de ugyanakkor fölmerül az a kérdés is, hogy ha egy törvénymódosítás ennyire nem meggyőző, akkor vajon az nem választási kalkulusból született-e. én amondó vagyok, hogy itt nagyjából hasonló paritáson működnek az ellenzők és a támogatók is. én nagyjából ugyanannyi jóhiszeműséget feltételezek mindkettőről.

összefoglalva: azt gondolom, hogy ez a módosítás a koalíció törekvéseit fejezi ki, azokat a csoportokat védi elsősorban, amelyek védelmét a koalíció fontosnak tartja, ugyanakkor jogos az ellenzék felvetése, hogy az ő általa fontosnak tartott csoportok hasonló megbélyegzései okozta sérülések reparálására nem ad lehetőséget. sőt - még akár azt is jogos felvetésnek tartanám, hogy a kisebbségek ilyetén védelme a szabad vita ellen hat. mert egy kártérítési per fenyegetésével a feje fölött az ember felettébb óvatossá válik a véleménye leírásában. és nem kell vásárhelyi mária szintjén frusztrált, hisztérikus szelleműzőnek sem lenni ahhoz, hogy az ember időnként egy-egy mégoly jószándékú mondatot túlinterpretáljon. lehet-e például a romák oktatásáról anélkül beszélni, hogy az ember feje fölött ott lebegjen damoklész kardja, hogy akármi valakinek nem tetsző vélemény miatt rasszistának bélyegzik?

ezért szerintem ez a módosítás nem csupán a kisebbségeket védené, hanem sokkal inkább a szabad és nyílt vita ellen hatna. azaz nemcsak azokat érné el, akik megengedhetetlen és elítélendő módon zsidó közszereplők neveit olvassák fel tüntetéseken (jelzem, annyira elvakult szólás-szabadság hívő vagyok, hogy ezt sem feltétlenül szankcionálnám, merthogy nálam ez nem esne át a clear and present danger testen), hanem félelemmel töltené el azokat is, akik fontos közügyekben szeretnék az álláspontjukat kifejteni. jó-e egy olyan törvény, aminek hatására a jószándékú ember félelem hatása alatt ír? szerintem nem.

és hát - mi a gyalázás, meg mi a veszélyes? ha van mondjuk egy népcsoport, amely kisebbségként él, akkor az nyilván gyalázásnak számít, hogy mindenféle vérfertőzőnek, anyagyilkosnak, büdösnek, tisztátalannak, stb-nek nyilvánítom őket nyilvánosan. vajon annak számít-e, ha azt mondom nyilvánosan, hogy világuralomra törnek? vagy az, ha azt mondom, hogy igyekeznek fontos pozíciókat szerezni? azt gondolom, hogy az első példa gyalázás, a második kettő nem az. mégsem gondolom, hogy a második kettő kevésbé lenne veszélyes az adott népcsoportra.

kicsit ironikusan: a minden spártai hazudik állítás kártérítési elbírálása majd attól fogg függeni, hogy azt egy spártai mondja-e vagy sem? és akkor a bíróság majd mérlegel származást meg identitást? és ha ady ismét köztünk élne és gyalázná a magyarságot, ahogy gyalázta életében, akkor majd a magyarok bíróságra mennek és bíróságon kezdik bizonyítani csurka állítását, hogy a magyar kisebbség lett saját hazájában s így neki is jár a védelem?

szerintem ez elég abszurd. és nem vagyok abban biztos, hogy intellektuális vitákat helyes jogi útra terelni. és abban meg még különösebben nem, hogy olyan dolgokat, amiknek a büntetőjogi szankcionálására való törekvések ennyire sikertelenek voltak, helyes polgári útra átrakni. szerintem ez a dolog, ha át is megy, sokkal inkább visszafelé fog elsülni.

perek sora fog indulni, futószalagon fognak születni az ítéletek, emberek papírokat fognak lobogtatni és egyre messzebb fogunk kerülni attól, hogy bármiféle konszenzus alakuljon ekörül a kérdés körül. sőt - még inkább el fog mérgesedni minden.

ugyanis ez nem a jog kérdése, hanem társadalmi normák kérdése, ebben igaza van utazónak. és annak a kérdése, hogy ennek az országnak az értelmisége gyalázatosan vizsgázott a rendszerváltás során. és a politikai elit is. ez persze már jó korán látszott: szeretném felidézni az antiszemitizmusról szóló levélváltást csengey dénes és balassa péter között. az a levélváltás azért volt egészen tragikus, mert látszott, hogy két, a felelőssége teljes tudatában levő, egymást egyébként tisztelő és becsülő ember próbált megbírkózni tiszta szívvel - nem az antiszemitizmus kérdésével elsősorban, hanem azzal, ahogy ennek mentén szakad szét az ország - ezzel a feladattal, és látszott, hogy minden jó szándék ellenére nem bírnak szót érteni.

sajnos, nincsenek normák, amiknek alapján politikai erők, véleményformálók ki tudnak állni és egységesen meg tudnak bélyegezni bizonyos véleményeket. hogy elválasztódjon az elfogadható és az elfogadhatatlan. és ebben nemcsak a jobboldalnak nagy a felelőssége: igen, ők sem húznak határt az elfogadható és az elfogadhatatlan közé. de azért azt is látni kell, hogy az úton-útfélen antiszemititizmust, rasszizmust stb kiáltó palomisták és vásárhelyi máriák legalább ennyit tesznek a tisztánlátás ellen és azellen, hogy ezek elválsztódjanak. mert az alaptalan vádaskodás éppenhogy egy táborba taszajtja a mérsékelt és szélsőséges jobboldaliakat.

és azt gondolom, hogy ebben a kérdésben sajnos mindkét oldalon a nagyon rövid távú, opportunista gondolkodás uralkodik, szemben a hosszútávú, felelős gondolkodással. én is osztom  utazónak azt a véleményét, hogy nagyon sok konzervatívot is bánt a zsidózás, cigányozás, buzizás, más alaptalan gyalázása. akkor miért is nem lehet megtalálni mindkét oldalon azokat a véleményformálókat és politikai erőket, akik a saját táborukban kellő tekintéllyel bírnak és az ő példamutatásukra alapozva marginalizálni az ilyen véleményeket? mert enélkül a konszenzus nélkül ez a törvénymódosítás sem ér semmit.

ha jól értem.

azon gondolokodik, hogy mennyire párbeszédes műfaj ez. vagy mennyire nem. és általánosabban is, nemcsak a blogolásra gondolva. hogy írja a postokat, publicisztikákat, és várna visszajelzéseket.

de nem jönnek. olykor egy-egy ismerős megjegyzése, egy-egy "rég láttalak, jó lenne beszélni", kábé ugyanolyan valószínűséggel, mint ahogy utcán fut össze az ember régen látott ismerőssel. és olykor egy-egy lényegi komment, amiből lehet vita. (gyűjti is az érveket utazó kommentjére, s azon is gondolkodik még, hogy a válasz komment legyen-e vagy önálló post.)

hiába a vasutasok sztrájkja, hiába ült egy órát azon a vonaton, amire ki volt írva, hogy 30 perccel később indul a tervezettnél (amikor végül leszállt róla a kiinduló állomáson, egy órával a tervezett indulás után, már az volt kiírva rá, hogy 50 percet késik), nem bírt elromlani a kedve.

végül autózott - nagyon jó volt az úgy, ahogy volt. csúnyán kövér (kedvesebben: mackósodó) blogger csaknem végig keith richardsot hallgatott, main offender, szikár, arcbarázdált rock, ahogy az kell. hogy mennyivel jobb az, mint jagger három szólólemeze közül kettő (a she's the boss azért ott van, grace á jeff beck).

és hát nagyon örül annak, hogy hosszú vajúdás után elindult a kapitalizmus.hu, amiben a kulturált vita és véleménycsere és ismeretterjesztés reményét látja.

ezt az örömét még seres hírszerzős publicisztikája sem tudta teljesen eloszlatni. nyilván elég szar érzés lehet egy hajdani anarchistának szembesülni azzal (gondolom, nem most szembesült, de akkor is), hogy nemcsak a politikai elit, nemcsak az állam, de maga a társadalom, amibe az ember a reményét veti (és nem kell ehhez anarchistának lenni, hogy belevesse) is ilyen mértékben felelős azért, ami itt az elmúlt 17 évben történt.

azt már csak én gondolom hozzá, hogy ebben a helyzetben tényleg csak két választás van: egyrészt az a reformdüh, amivel ez a jelenlegi kormány elkezdi, nagyjából felvilágosult abszolutista módjára végigcsinálni az általa fontosnak tartott reformokat - azt viszont csak úgy lehet egy olyas demokrációban, mint a miénk, ahol azért nem isten kegyelméből van a hatalom, hogy végighazudja a választást, majd hatalomra jutva mást tesz, mint ígért...

másrészt meg lenne az, hogy végre kiállna a politikai elitünk és végre egy olyan választási helyzetet teremtene, egy olyan választási kontextust, ahol közösen föltárják az ország helyzetét a választók előtt. hogy beleverik az ország valós helyzetével szembesülni nem akaró, a vég nélküli ingyenebéd káprázatában hinni akaró, átkúratásra vágyó választó képét abba, hogy ez így nem megy tovább.

mert nem vagyok abban biztos, hogy egy új párt elégséges lenne, még akkor sem, ha liberális és piachívő. és még akkor sem, ha történetesen fel tudna maga mögött sorakoztatni annyi embert, hogy a parlamentbe kerüljön. ez önmagában nem megoldás, ha a választók jelentős része nem akar az ország helyzetével szembesülni.

tegnap úgy alakult a napja, hogy bloggertársai némelyikével találkozott. ahogy ez már lenni szokott, ha két magyar összehajol: hiába volt jó az ebéd, hiába jó a kávé, mégiscsak folyt a panasz. nem általában a világban való állásáról bloggereknek, hanem leginkább a közállapotainkat illetően. és ez a blogger itt mégis leginkább optimistaként határozná meg magát legszívesebben.

olyanja volt, hogy megint olvasott. megint műhelytanulmányt a századvégről - ezúttal kettőt is. és ezek talán még inkább eltalálták az érdeklődését. ez meg ez kifejezetten arról szólnak, ami mostanában legjobban érdekli. mégpedig a blogok szerepéről a politikai kommunikációban.

bloggernek van két régi vesszőparipája: egyrészt az, hogy nagy probléma, hogy sokkal inkább a pártjaink határozzák meg a politikai kommunikációt és dobnak gumicsontokat a politikai közösség elé, semminthogy arról lenne szó, hogy magában a társadalomban tudatosulnának azok a kérdések, amelyekre aztán a politikának kellene megoldást találnia. másrészt az, hogy mennyire nincs ebben a társadalomban általában párbeszéd - és különösen mennyire nincs a külnböző politikai véleményűek között.

itt egy cikk a századvégtől, talán érdekes lehet. bár annyiban talán idejétmúlt, hogy már a magyar gárda megalakulása után, de még orbán viktor október 23-i beszéde előtt keletkezett, ami azért némileg változtatott a helyzeten. illetve: az írás olvastán azért fölmerül a kérdés, hogy az október 23-i beszéd a helyzet változásának oka volt-e, vagy következménye.

irdatlanul csúnya vereséget látott. nem emlékszik, hogy látott-e valaha ferencvárosi női kézilabda csapatot hazai pályán tízgólos vereséget szenvedni. mintha emlékezne egy dunaferr elleni kupameccsre, ahol irdatlan nagy vereséget szenvedett a fradi, de nemzetközi kupameccsen ilyet nem.

ellenfél: a román valcea. akik abszolút más súlycsoportban voltak. de mivel az ellenfél román volt, nyilván nem lehetett elkerülni a búsmagyarkodást. volt az obligát himnusz-éneklés, az minden nemzetközi kupameccs előtt szokott lenni. most viszont volt csaba királyfizás, meg szar romániázás, meg mindenféle más. például árpdádsávos zászlók.

nézi az ember időnként a konzervatórium című blogot. persze, fontos egy ilyen tematikájú blog, fontos az ismeretterjesztés. de azért nem lehet nem észrevenni, hogy kissé hullámzó színvonalúak az írások. sőt: olykor velőtrázó butaságok is nyilvánosságot kapnak. hát, istenem. van ez így. gyerekbetegség - a kommunizmusnak is volt olyan.

de azért a mosolyát nem tudja elnyomni, amikor az ajánlott olvasmányokat nézi. jó, a valóság rendben van, bár van annál azért sokkal jobb folyóirat - meg tán frissebb is. a kommentár abszolút kiváló.

ha jól emlékszik blogger, ez volt a kampánymondata a kilencvenes választások során a szadesz ix. kerületi jelöltjének, aki tán az első fordulóban még vezetett is, de végül szabó iván, a későbbi ipari- és pénzügyminiszter nyert.

ez jut most eszébe, látva azt a hatalmas médiaérdeklődést, ami most ismét fölhorgadt tölgyessy péter körül. mondhatnánk: éppen a vízcsapból is ő folyik. címlap-interjút közöl vele a heti válasz, annál is nagyobb terjedelmű interjút az és, ráadásul még tegnap tv-t bekapcsolva a péntek8-ban is ő volt a hírtv-n.

mint néha máskor is, halottak napján - vagy éppen mindenszentekkor, ahogy alakul - kimegy a temetőbe. függetleníti magát a vásári nyüzsgéstől, nézi a sétáló családokat, és gyönyörködik a sírokon égő gyertyák és mécsesek sejtelmességén.

szereti a halottak napját is, meg szeret temetőben lenni általában is. talán azért, mert általában is fontos neki a múlthoz, az ősökhöz és a hagyományhoz való viszonya. sokat szokott ezen merengeni. töprengeni azon, hogy honnan jött, mi lett belőle, miből és mihez képest lett olyan, amilyen. hogy mire büszke, minek tudott, minek nem is akart és minek volt képtelen megfelelni.

és hazafelé eszébe jutott a nem olyan régen látott királynő című film.
 

jut eszébe bloggernek sickratman száma, miközben rémülettel figyeli az ember a koalíció elszánt törekvését arra, hogy a neki nem tetsző beszéd- és viselkedésmódokat törvényi tilalom alá vegye - ha nem büntetőjogi, akkor legalább polgári jogi úton. ebbéli erőfeszítésében nem zavarja, hogy az ilyes - büntetőjogi -  próbálkozásokat az alkotmánybíróság eddig rendre visszaverte, igen helyesen.

ez a post amellett érvel, hogy ezek a megoldások - amellett, hogy veszélyesek - roppant célszerűtlenek is. veszélyesek, mert amint arra már többen rámutattak, aránytalanul korlátozzák a rendszerváltás egyik legértékesebb hozadékát: a szólás- és véleményszabadságot. a célszerűtlenség azonban nem itt rejlik.

továbbfűzi egy kicsit előző postjának azt a gondolatát, amely arról szólt, hogy a népszavazási kérdések felvetik azt a halvány reményt, hogy végre tartalmi kérdésekről is folyhatna érdemi vita.

ugyanis ebben minden ellenkező nézet és érzet dacára ebben az országban jelenleg nem az a legfőbb kérdés, hogy az mszp vagy a fidesz kerül-e hatalomra. sokkal lényegibb: hogy olyan erő kerül-e hatalomra, amit annak programját hozzávetőlegesen ismerik a választók és amelyet abban a tudatban választanak meg, hogy tudják, mit fog tenni.

ha a jelenlegi közvélemény-kutatási eredményeket nézzük, erre vajmi kevés az esély: ha így megy tovább, a fidesz gyakorlatilag úgy nyerheti meg a választást, hogy hátradől és várja a győzelem kihirdetését. legfeljebb arra kell vigyáznia, hogy ne járjon úgy, mint petrasovits anna nagy sikerű szocdem pártja, amely kampányának minden elemével mintegy 5%-ot vesztett a népszerűségéből.

szili katalin a hétvégén nyilatkozott az mti-nek. ebben a nyilatkozatban többek között azt mondá, hogy a népszavazás elértéktelenedésével fenyeget az a tény, hogy ilyen nagyszámú - és egyébként nem túl jelentős - népszavazási kezdeményezés fut egyszerre.

ebben valószínűleg igaza van a talán még mindig államelnöki ambíciókat dédelgető házelnökasszonynak, még akkor is, ha ezt a nyilatkozatot is már az mszp népszavazási kampányának részeként kell olvasni.

de próbáljunk egy pillanatra hátralépni és egy kicsit távolabbról ránézni a helyzetre úgy, hogy legalább a fidesz által már összegyűjtött aláírásokkal támogatott kérdésekről szóló népszavazást adottságnak vesszük és megnézzük, hogy hogyan fordíthatná azokat a politikai közösség - azaz végső soron saját - javára még az is, aki netán nem futballszurkolóként vesz részt a politikában.

üdvözöl a blogger, kedves olvasó.

új blog ez, és mégsem egészen, mert nem előzmények nélküli. korábban - egészen a mai napig - a hírszerzőn írt blogger azonos cím alatt egy másik blogot. a változtatás elsősorban a helyszínre vonatkozik, nem annyira a tartalomra: ezt fejezi ki a cím azonossága is.

a helyszín változtatásának oka kettős - egyrészt a hírszerző blogmotorjának jelenlegi instabilitása, másrészt azonban egy kicsit a nyitás szándéka is. blogger ugyanis komolyan hisz mindenfajta párbeszédek kialakulásának lehetőségében, és ezért szerénytelenül nagyobb nyilvánosságot kíván blogjának biztosítani. lehet azonban, hogy téved. majd meglátja.

a blog egy liberális, empatikus, párbeszédre törekvő magyar citoyen töprengéseit, kétségeit, alkalmanként füstölgéseit és örömeit fogja a világ elé tárni. ne várjon tőle olvasó frappáns megfogalmazásokat, ütős szövegeket, sokkal inkább az elviselhetőség határait súrolón hosszú, már-már esszéisztikus postokat. blogger nem azok közé tartozik, akik egy-egy bon mot-ért eladják a lelküket, inkább a kínosan pontos megfogalmazások híve.

ne várjon olvasó gyűlöletbeszédet, és ne várjon frocsögést sem. vannak a bloggernek indulatai, vannak elvei, amelyek bizonyos nézetek igen határozott elutasítását vonják magukkal, s ezek mellett ki is áll, olykor harcosan is. de a nem elítélendő, csak az övével nem egyező nézetekkel vitatkozni szeret, kölcsönös épülésre, nem pedig zsigerből utálkozni.

és nem utolsósorban, kedves olvasó, ez a blog nem megmondó szeretne lenni, hanem beszélgetésre szeretne hívni.