utazó alapvetően azt veti a postban megfogalmazottak ellen, hogy
- egyrészt csúsztatás, hogy a koalíció a neki nem tetsző beszédmódokat akarná szankcionálni
- másrészt még akkor is, ha netán senkit nem ítélnek kártérítésre a módosítás alapján, akkor is fontos gesztus a meggyalázottaknak, hogy van, aki szolidaritást vállal velük
lássuk az első ellenvetést. ugyanis azt gondolom, hogy komoly jelzés az, hogy a koalíció nagy része az, amely támogatja ezt a módosítást, az ellenzék pedig ellenzi. ellenzi mégpedig egyrészt azért, mert alkalmatlan eszköznek tekinti, másrészt pedig éppen azért, mert úgy gondolja, hogy ez a módosítás elsősorban azokat a beszédmódokat szankcionálja, amelyek olyan véleményeket hordoznak, amelyek a koalíció által kisebbségvédelmi szempontból releváns és fontos csoportokat támadnak. de ez alapján a módosítás alapján - vetik ők egyébként joggal a törvényhozó szemére - nem lehetne perelni például azt, aki mást alaptalanul vádol antiszemitizmussal. holott ha valakit az antiszemitizmus vádja ér, az - legalábbis a társadalom egyik fele számára - páriává válik. (marginális példa: én fradi-drukker vagyok. nem vagyok antiszemita, sőt szélsőjobboldali sem. miként kell viselkednem, ha valaki leírja azt, hogy minden fradi-drukker antiszemita?)
fontos ebben a tekintetben, hogy a legtöbb ember csak azt hallja, hogy csoóri antiszemita, de nem olvassa el mondjuk a nappali holdat, amiben valóban védhetetleneket írt - de itt nem annyira ez utóbbi tényszerűség fontos, hanem az, hogy a jelen magyar körülmények között egy gyakran sulykolt ítélettel valakit nagyon könnyen alaptalanul is meg lehet bélyegezni. ennek bántó jellege legalább akkora, mint az, ha valakit származása okán gyaláznak vagy közösítenek ki. miért nincs hát ebben a tekintetben is védelem? ezért mondom azt, hogy a "koalíciónak nem tetsző vélemények".
a másik fontos kérdés, hogy egy ilyen esetben, amikor valóban a szólásszabadságot érintő kérdésről van szó, nagyon nem helyes, ha nem széles körű konszenzus övezi a bevezetést. ha civilizátori intézkedésről van szó, akkor is helyes, ha legalább a fő politikai erők egyetértenek vele. jó, persze, lehet azt mondani, hogy a fidesz nem engedheti meg magának, hogy a szélsőséges szavazatokat elveszítse, és választási kalkulusból ellenzi ezt a módosítást. de ugyanakkor fölmerül az a kérdés is, hogy ha egy törvénymódosítás ennyire nem meggyőző, akkor vajon az nem választási kalkulusból született-e. én amondó vagyok, hogy itt nagyjából hasonló paritáson működnek az ellenzők és a támogatók is. én nagyjából ugyanannyi jóhiszeműséget feltételezek mindkettőről.
összefoglalva: azt gondolom, hogy ez a módosítás a koalíció törekvéseit fejezi ki, azokat a csoportokat védi elsősorban, amelyek védelmét a koalíció fontosnak tartja, ugyanakkor jogos az ellenzék felvetése, hogy az ő általa fontosnak tartott csoportok hasonló megbélyegzései okozta sérülések reparálására nem ad lehetőséget. sőt - még akár azt is jogos felvetésnek tartanám, hogy a kisebbségek ilyetén védelme a szabad vita ellen hat. mert egy kártérítési per fenyegetésével a feje fölött az ember felettébb óvatossá válik a véleménye leírásában. és nem kell vásárhelyi mária szintjén frusztrált, hisztérikus szelleműzőnek sem lenni ahhoz, hogy az ember időnként egy-egy mégoly jószándékú mondatot túlinterpretáljon. lehet-e például a romák oktatásáról anélkül beszélni, hogy az ember feje fölött ott lebegjen damoklész kardja, hogy akármi valakinek nem tetsző vélemény miatt rasszistának bélyegzik?
ezért szerintem ez a módosítás nem csupán a kisebbségeket védené, hanem sokkal inkább a szabad és nyílt vita ellen hatna. azaz nemcsak azokat érné el, akik megengedhetetlen és elítélendő módon zsidó közszereplők neveit olvassák fel tüntetéseken (jelzem, annyira elvakult szólás-szabadság hívő vagyok, hogy ezt sem feltétlenül szankcionálnám, merthogy nálam ez nem esne át a clear and present danger testen), hanem félelemmel töltené el azokat is, akik fontos közügyekben szeretnék az álláspontjukat kifejteni. jó-e egy olyan törvény, aminek hatására a jószándékú ember félelem hatása alatt ír? szerintem nem.
és hát - mi a gyalázás, meg mi a veszélyes? ha van mondjuk egy népcsoport, amely kisebbségként él, akkor az nyilván gyalázásnak számít, hogy mindenféle vérfertőzőnek, anyagyilkosnak, büdösnek, tisztátalannak, stb-nek nyilvánítom őket nyilvánosan. vajon annak számít-e, ha azt mondom nyilvánosan, hogy világuralomra törnek? vagy az, ha azt mondom, hogy igyekeznek fontos pozíciókat szerezni? azt gondolom, hogy az első példa gyalázás, a második kettő nem az. mégsem gondolom, hogy a második kettő kevésbé lenne veszélyes az adott népcsoportra.
kicsit ironikusan: a minden spártai hazudik állítás kártérítési elbírálása majd attól fogg függeni, hogy azt egy spártai mondja-e vagy sem? és akkor a bíróság majd mérlegel származást meg identitást? és ha ady ismét köztünk élne és gyalázná a magyarságot, ahogy gyalázta életében, akkor majd a magyarok bíróságra mennek és bíróságon kezdik bizonyítani csurka állítását, hogy a magyar kisebbség lett saját hazájában s így neki is jár a védelem?
szerintem ez elég abszurd. és nem vagyok abban biztos, hogy intellektuális vitákat helyes jogi útra terelni. és abban meg még különösebben nem, hogy olyan dolgokat, amiknek a büntetőjogi szankcionálására való törekvések ennyire sikertelenek voltak, helyes polgári útra átrakni. szerintem ez a dolog, ha át is megy, sokkal inkább visszafelé fog elsülni.
perek sora fog indulni, futószalagon fognak születni az ítéletek, emberek papírokat fognak lobogtatni és egyre messzebb fogunk kerülni attól, hogy bármiféle konszenzus alakuljon ekörül a kérdés körül. sőt - még inkább el fog mérgesedni minden.
ugyanis ez nem a jog kérdése, hanem társadalmi normák kérdése, ebben igaza van utazónak. és annak a kérdése, hogy ennek az országnak az értelmisége gyalázatosan vizsgázott a rendszerváltás során. és a politikai elit is. ez persze már jó korán látszott: szeretném felidézni az antiszemitizmusról szóló levélváltást csengey dénes és balassa péter között. az a levélváltás azért volt egészen tragikus, mert látszott, hogy két, a felelőssége teljes tudatában levő, egymást egyébként tisztelő és becsülő ember próbált megbírkózni tiszta szívvel - nem az antiszemitizmus kérdésével elsősorban, hanem azzal, ahogy ennek mentén szakad szét az ország - ezzel a feladattal, és látszott, hogy minden jó szándék ellenére nem bírnak szót érteni.
sajnos, nincsenek normák, amiknek alapján politikai erők, véleményformálók ki tudnak állni és egységesen meg tudnak bélyegezni bizonyos véleményeket. hogy elválasztódjon az elfogadható és az elfogadhatatlan. és ebben nemcsak a jobboldalnak nagy a felelőssége: igen, ők sem húznak határt az elfogadható és az elfogadhatatlan közé. de azért azt is látni kell, hogy az úton-útfélen antiszemititizmust, rasszizmust stb kiáltó palomisták és vásárhelyi máriák legalább ennyit tesznek a tisztánlátás ellen és azellen, hogy ezek elválsztódjanak. mert az alaptalan vádaskodás éppenhogy egy táborba taszajtja a mérsékelt és szélsőséges jobboldaliakat.
és azt gondolom, hogy ebben a kérdésben sajnos mindkét oldalon a nagyon rövid távú, opportunista gondolkodás uralkodik, szemben a hosszútávú, felelős gondolkodással. én is osztom utazónak azt a véleményét, hogy nagyon sok konzervatívot is bánt a zsidózás, cigányozás, buzizás, más alaptalan gyalázása. akkor miért is nem lehet megtalálni mindkét oldalon azokat a véleményformálókat és politikai erőket, akik a saját táborukban kellő tekintéllyel bírnak és az ő példamutatásukra alapozva marginalizálni az ilyen véleményeket? mert enélkül a konszenzus nélkül ez a törvénymódosítás sem ér semmit.
ha jól értem.
utolsó kommentek