ha jól emlékszik blogger, ez volt a kampánymondata a kilencvenes választások során a szadesz ix. kerületi jelöltjének, aki tán az első fordulóban még vezetett is, de végül szabó iván, a későbbi ipari- és pénzügyminiszter nyert.

ez jut most eszébe, látva azt a hatalmas médiaérdeklődést, ami most ismét fölhorgadt tölgyessy péter körül. mondhatnánk: éppen a vízcsapból is ő folyik. címlap-interjút közöl vele a heti válasz, annál is nagyobb terjedelmű interjút az és, ráadásul még tegnap tv-t bekapcsolva a péntek8-ban is ő volt a hírtv-n.

őszintén, a fene se tudja, hogy mi ez. mindenki egyszerre találta volna ki, hogy tölgyessy legyen a hét megmondó embere? netán emberünknek ötlött eszébe - talán egyébként nem lenne baj -, visszatérni a gyakorlati politizáláshoz? ezt a feltételezést kizárni tűnik, hogy sokkal inkább látleletet ad az aktuális politikai helyzetről, illetve a főbb pártok rendelkezésére álló lépéslehetőségeken töpreng, semmint zászlóbontásként értelmezhető programot ad. (bár a heti válasz interjőban van egy sejtelmes mondat arról, hogy antall józsef azt mondta volna neki, amikor lemondatták az szdsz elnökségéről, hogy "Most egyelőre a köztársaság tartalékába kerülsz." amivel arra céloz, hogy miért töltött 8 évet a fidesz-frakcióban. de valahogy az embernek van a mondat megfogalmazásából az az érzése, hogy nem annak örül, hogy a fakóból is kiszorult, hanem, hogy komolyabb szerepre vágyik. persze lehet, hogy ez csak reménykedő blogger túlolinterpretációja.)

aztán van a harmadik lehetőség, hogy nem másról van itt szó, mint a fidesz újabb politikai fordulatának eladásáról. emlékezzünk: 1998-ban a fidesz országos listáján igen előkelő, tán dobogós helyen szerepelt tp, és így nem kis része volt abban, hogy az szdsz korábbi szavazóinak jelentős, az mszp-vel kötött koalíció okán, vagy éppen a koalíció teljesítményének köszönhetően az szdszből kiábrándult része a fideszre szavazott. létrehozva ezzel azt a koalíciót, amelyet tölgyessy azóta is orbán viktor legnagyobb fegyvertényének tart: hogy összehozta a rendszerváltókat az mdf-től a fideszen át egészen az szdsz-ig.

és aminek elvesztését - már ti., hogy ez a koalíció felbomlott, mert orbán folyamatosan csak a tradicionális jobboldal felé, majd bázisa szűkültével inkább a kádári kisember felé tett gesztusokkal akarta a táborát megőrizni - tölgyessy orbán egyik legnagyobb hibájának tartja. és mintha tölgyessy azon fáradozna, hogy ezt a koalíciót újra összehozza.

[bloggernek egyébként nagyon régóta meggyőződése, hogy az szdsz hajdani kemény magja kis jános vezetésével történelmi léptékű hibát, talán bűnt is követett el ha nem is feltétlenül tölgyessy megbuktatásával és kiszorításával, hanem azzal, hogy a jobboldaltól való félelmében inkább a szocialistákkal próbált összebújni, mintsem a mégiscsak rendszerváltó fidesszel és az mdf liberális vagy éppen az mdf kereszténydemokrata (de semmiképpen nem népi fundamentalista) erőivel. persze-persze, hibák és sebek voltak mindenhol, de a fő felelősség mégiscsak a "legnagyobb szürkeállománnyal rendelkező", igen arrogáns és beszari párté.]

hogy orbán az október 23-i beszédében élesen váltott a korábbiakhoz képest, az már-már közhely. tgm ezt alaposan ki is elemezte. hogy ez meddig fog tartani, az persze kérdés. nyilvánvaló, hogy orbán a közvéleménykutatási eredmények láttán mert ilyen radikálisan szakítani a szélsőjobbal való flörtölés korábbi gyakorlatával. kérdés, hogy a jobboldali sajtó és a jobboldali szavazótábor miként veszi be ezt a radikális irányváltást.

nyilván voltak és vannak a fidesznek olyan szavazói, konzervatív polgárok, akik fintorogva, orrukat befogva, leginkább gyurcsány ellenében szavaztak volna a 23-a előtti orbánra, s nekik egy ilyen, mégiscsak polgári fordulat kedvükre való. az árpád-sávos lobogókkal fidesz-gyűlésre látogatók számára ez valószínűleg túl sok lesz. kérdés, hogy hisz-e orbán abban, hogy középről tud annyi szavazót szerezni magának, hogy ezt ne csak kompenzálja, hanem éppenhogy növekedjen a szavazótábora.

mert tölgyessy állítása éppen az, hogy a fidesz törzsszavazói notóriusan nincsenek elegen - az mszp törzsszavazói viszont hűséges fajták. azaz: nem lehet kiindulni abból, hogy azok, akik a közvéleménykutatási eredmények szerint kiábrándultak az mszpből, azok valódi választási helyzetben a fideszre szavaznának. lehet, hogy valódi választás esetén - nem utolsósorban az orbántól való félelem okán - mégis az mszpre. azaz tölgyessy szerint az mszp győzelme éppenúgy benne lehet a pakliban, mint a  fidesz elsöprő sikere.

orbán fordulatának sikere viszont nem utolsósorban azon múlik, hogy a hajdani rendszerváltók, akik '98-ban a fideszre szavaztak, de akiket a fidesz kormányzása, a liberális értékekkel szemben való szimbolikus politizálása a fideszből is kiábrándított, mennyire tudják orbánnak ezt az újabb fordulatát hitelesnek elfogadni. mert miközben orbán kifejezetten következetesnek mutatkozott '90 óta politikájának fő irányában: egy, az utódpárti klientúrától megszabadított társadalom kialakításában, a módszerei elég - már-már hihetetlenül - változatosak voltak: liberalizmustól a szabadelvűségig (ők hangsőlyozták ennek a különbségtételnek a fontosságát), koronaúsztató kereszténydemokráciától a populizmusig minden volt már. mire föl lenne pont ez a hihető és végleges?

de mégiscsak reménykedik az ember - olyan jó lenne, ha a nyugatos orientációt, a piac melletti elkötelezettséget, a modernitást nem csupán az utódpártisággal árukapcsoltan lehetne megkapni.

persze orbán fordulata akár már rövid távon is hasznos lehet. a közép megszólítása ugyanis valamifajta racionális beszédmódot feltételez. úgyhogy lehet, hogy a jobboldalon végre kicsinyt háttérbe szorul ez a vérrögös, turulus, istenverte búsmagyaros, minden felmerülő kérdést legalábbis a nemzethalál fenyegetése szintjén azonosító, ellenségképekkel és összeesküvéselméletekkel zsúfolt nyelvjáték és tehetünk végre egy kicsi lépést a dolgaink normális megbeszélése felé.

ez mégiscsak pozitívabb irány lenne, mint amerre a baloldal indult el, egyre inkább átvéve az irracionális félelmek irányította gondolkodás- és cselekvésmódokat.