jut eszébe bloggernek sickratman száma, miközben rémülettel figyeli az ember a koalíció elszánt törekvését arra, hogy a neki nem tetsző beszéd- és viselkedésmódokat törvényi tilalom alá vegye - ha nem büntetőjogi, akkor legalább polgári jogi úton. ebbéli erőfeszítésében nem zavarja, hogy az ilyes - büntetőjogi -  próbálkozásokat az alkotmánybíróság eddig rendre visszaverte, igen helyesen.

ez a post amellett érvel, hogy ezek a megoldások - amellett, hogy veszélyesek - roppant célszerűtlenek is. veszélyesek, mert amint arra már többen rámutattak, aránytalanul korlátozzák a rendszerváltás egyik legértékesebb hozadékát: a szólás- és véleményszabadságot. a célszerűtlenség azonban nem itt rejlik.

célszerűtlen egyrészt azért, mert úgy tesz, mintha attól, hogy valamit nem szabad kimondani, attól az a dolog egyszerűen nem is lenne. ha feltételezünk egy kis jóhiszeműséget, és nem a koalíció diktatúrára-töréséből indulunk ki, akkor azt gondolhatjuk, hogy a törvényhozó szeme előtt egy olyan társadalom képe lebeg, ahol nem csupán a retorzióktól való félelem tartja vissza az egyes embereket attól, hogy más egyéneket / csoportokat sértő véleményeket fogalmazzanak meg, hanem valamifajta belső meggyőződés is.

egy olyan ország, ahol a társadalom döntő többségét magában foglaló konszenzus van abban a tekintetben, hogy milyen közlések / vélemények elfogadhatóak civilizált emberek között, s melyek nem. egy olyan ország tehát, ahol éppen nem nagyon van szükség ilyen törvényekre, mert az elítélendő vélemények hangoztatói eleve marginális pozícióban vannak.

az a rossz hír van, hogy magyarországon jelenleg nincs ebben a tekintetben konszenzus. a még rosszabb hír, hogy ettől a törvénymódosítástól ez a konszenzus éppen hogy nem fog kialakulni, sőt: jó eséllyel messzebb kerülünk tőle. annál is inkább, mert gumiparagrafus-jellegénél fogva, és mert olyan antagonisztikusan szemben álló politikai erők egyik fele erőszakolja ki, potenciálisan sokkal többen érzik magukat fenyegetve tőle, mint akik ellen valójában irányul.

amiből az következik, hogy éppen nem az elítélendő vélemények kifejezését kellene szankcionálni, hanem ezeknek az elítélendő véleményeknek a társadalmi elfogadottságát kellene csökkenteni. ez persze komolyabb munka, sokkal hosszabb távú: oktatási és nevelési kérdés, hosszú civilizálódási folyamat eredménye. meg annak, hogy végre olyan politikai környezetben éljünk, ahol az emberek azt érezhetik, hogy ők maguk lehetnek hatással a saját sorsuk intézésére és nem kell a sikertelenségük okát külső összeesküvőcsoportokban fellelniük, vagy sikertelenségük okozta frusztrációikat kisebbségi csoportok ellen fordítaniuk. (ilyenek persze mindig lesznek - de a mai magyarországon a normálisnál sokkal nagyobb arányban vannak.)

ennélfogva egy ilyen jellegű törvény leginkább tüneti kezelés, amely a felszínen tán rendet teremt, de érintetlenül hagyja a kiváltó okokat.

és van még egy ok, amiért ez a törvény célszerűtlen: nem annak a kezében lesz elsősorban fegyver, akinek a kezébe szánják. ezt a fegyvert a szabadság ellenségei, vagy maradjunk annyiban: a szabadságot a kormánykoalíciótól, vagy a szabadságot a liberálisok értelmezésétől eltérően felfogó szereplők fogják elsősorban használni. elég, ha egy pillantást vetünk az ortt-nél folyó ügyekre, hogy láthassuk: a jobboldaliak és a szélsőjobboldaliak aktivitása a helyreigazítások, rendteremtések ügyében sokkal nagyobb, mint a liberálisoké.

talán azért is van ez, mert a liberálisok ugyan nagyon érzékenyek a kisebbségekre nézvést sértő, netán rasszista vagy homofób megnyilvánulásokra, s ebben a tekintetben intoleránsok, egyéb tekintetben azonban megengedők, s a vélemények és ízlések széles spektrumát képesek elfogadni, egy zárt szélsőjobboldali világnézetű ember számára minden, ami a saját vélekedésétől és ízlésétől eltér, ellenséges lehet. s ez a törvény éppúgy nekik is lehetőséget teremt arra, hogy a nekik nem tetsző véleményeket s azok hordozóit vegzálják.

idézzük egy pillanatra az eszünkbe az utóbbi idők egyik legnagyobb vihart kavart esetét, döbrentei kornél beszédét a tilos rádió elleni tüntetésen. elolvasva ezt a beszédet, valóban feltűnik az olvasatnak egy alig titkoltan antiszemita olvasata. ugyanakkor azonban ez az olvasat olyan mértékben kódolt, hogy alig hihető, hogy a most hozott törvény alapján bárki is képes lenne döbrentei kornélt ezért felelősségre vonni (tudom, nincs visszaható hatálya - az állítás lényege az, hogy akkor sem lenne képes ezt megtenni, ha a beszéd már a törvény hatályba lépését követően hangzott volna el.)

sőt - továbbmegyek. ez a beszéd a formáját tekintve éppenhogy nem is annyira egy kisebbség elleni támadás, hanem egy magát fenyegettetve érző kisebbség önvédelemre való felhívása! erős a gyanúm, hogy ha a törvény már hatályos lett volna akkoriban, akkor sokkal hatásosabban lehetett volna felhasználni a tilos rádióban szánalmasan és megengedhetetlenül a keresztények kiirtásának szükségésségén poénkodó barangóék, mintsem a tilos elleni tüntetők ellen.

[az egyébként roppant bájosan mutatja be a bal- és a liberális oldalon alkalmazott kettős mércét, ahogy az írószövetségből döbrentei kornél hatására kilépő írók jó részének szava sem volt (tisztelet a kivételnek) a beszéd eredeti kiváltó okának elítélésére. mintha az, hogy valakit az ő keresztény mivoltában ér sértés, az kevésbé érintené őt arra való tekintettel, hogy a keresztény - és különösen a katolikus - egyház az évszázadok során hatalmi pozíciókat birtokol(t). lelkük rajta.]

úgyhogy én ezért azt gondolnám, hogy hátrább az agarakkal. és nagyon remélem, hogy ezt a törvénymódosítást már maga a köztársasági elnök is elküldi az alkotmánybírósághoz.