kétségek között

irdatlanul csúnya vereséget látott. nem emlékszik, hogy látott-e valaha ferencvárosi női kézilabda csapatot hazai pályán tízgólos vereséget szenvedni. mintha emlékezne egy dunaferr elleni kupameccsre, ahol irdatlan nagy vereséget szenvedett a fradi, de nemzetközi kupameccsen ilyet nem.

ellenfél: a román valcea. akik abszolút más súlycsoportban voltak. de mivel az ellenfél román volt, nyilván nem lehetett elkerülni a búsmagyarkodást. volt az obligát himnusz-éneklés, az minden nemzetközi kupameccs előtt szokott lenni. most viszont volt csaba királyfizás, meg szar romániázás, meg mindenféle más. például árpdádsávos zászlók.

árpádsávossal összefércelt fradi-zászló. "ki-nem-ugrál-büdös-román-hej', meg miegymás. aminek nyilván nem örül. ezek miatt egyre kevésbé szívesen jár meccsre. persze, érti a frusztrációt, sok mindent ért, de valamiért azt gondolja, hogy amikor meccsre megy, akkor nem trianonért akar revansot venni, meg nem a politikai nézeteit akarja megosztani másokkal. meg általában.

tehát elég rosszul érinti az, amikor ott ül, hajrá fradizna és szar romániát kell hallgatnia. és ugyanilyen rosszul érzi magát akkor is, amikor meg azt hallgatja tanult barátaitól, hogy minden fradista fasiszta, hungarista, de legalábbis szélsőjobboldali. jelenti: tudja, hogy sokan azok, de nem mindenki. legalább egyről tud, aki nem. és talán kettőről is, mert a lányáról se gondolná, hogy szélsőjobbos.

na mindegy, ez volt a körítés. aztán az első félidőben csodálatosan érezte magát. persze eleve tudta, hogy nem a valceat kell megverni, hanem a múlt héten kellett volna megverni a podgoricát idegenben. (hárommal kaptak ki a lányok, miközben kihagytak vagy 8(!!!) hetest.

ez a román csapat már tavaly is jobb volt, mint a fradi, holott akkor még egy összeszokott fradi utolsó nemzetközi fellépése volt, még kirsner erikával, tóth tímeával és mravikova hangyával, meg nem utolsósorban németh andrással, a tizenöt éven át volt edzővel.

az első félidő nagyon jól alakult, néhány kapitális baki a bírók részéről, mind a mi kárunkra, de a lányok nem roppantak össze. az első három gólt a valcea lőtte, aztán hol felzárkóztunk egy gólra, hol meg megint elmentek három-néggyel. időnként probléma volt, hogy megcsináltuk a helyzeteinket, de megremegett a kéz a befejezésnél, időnként viszont már a támadásvezetésben sem volt semmiféle fantázia, netán koncepció.

persze az van, hogy ezt az évet az építkezésre szánja a vezetőség. új edző: zsiga gyula, aki annak idején a dunaferrel már nyert bl-t. seregnyi 20 év körüli játékos - ehhez képest bekerültünk a legerősebb bl-csoportba, a bl-re nyíltan aspiráló valceaval és a dán viborggal. kifejezetten alkalmas ez a csoport a jövőben szükséges önbizalom felépítésére:-)

aztán a második félidőre gyakorlatilag szétesett a fradi. se koncepció nem volt, se küzdőképesség, semmi. én ilyen lélektelenül, összeesetten játszó fradit nem tudom, hogy láttam-e már.

pedig bejött még a már inkább segédedzősködő németh helga is, a tavalyi bajnoki döntő hőse. a végén már semmi sem sikerült, elfáradtak a játékosok és mindenki menekült a felelősség elől. ezt borzasztó volt látni. kicsit csalódottan jöttem el.

hozzátartozik még a négyezer forintos jegyár. liberálisként nagy ellensége blogger az állami támogatásnak a sport területén, viszont híve annak, hogy a szakosztályok maguk tartsák el magukat jegybevételekből, szponzori támogatásokból. hadd lássuk, mit tart el a piac.

abban viszont nem vagyok biztos, hogy piacilag jól árazták-e be ezt a találkozót. lehet-e 4000 ft-ot kérni egy olyan csapat meccseire, amelyik éppen átalakulóban van, és ennek fényében kifejezetten nem esélyes, azaz nem éppen közönségvonzó hatással bír éppen.

lehet, hogy ez nagyon vissza fog ütni a következő meccsek látogatottságát, s így a bevételeket tekintve is.