itt egy cikk a századvégtől, talán érdekes lehet. bár annyiban talán idejétmúlt, hogy már a magyar gárda megalakulása után, de még orbán viktor október 23-i beszéde előtt keletkezett, ami azért némileg változtatott a helyzeten. illetve: az írás olvastán azért fölmerül a kérdés, hogy az október 23-i beszéd a helyzet változásának oka volt-e, vagy következménye.
kiindulásként az írás azt vizsgálja, hogy a radikális gondolatnak mekkora a támogatottsága. arra jut, hogy a társadalom széles rétegeiben még mindig viszonylag marginális, annak ellenére, hogy a radikális gondolatok térhódítása őszöd óta az utca erőszak visszaszorulása ellenére tovább tart. a fő érlelő erő nyilván a szociális kérdés, és az, hogy ennek kapcsán az elégedetlenség már nem csupán a kormányra, hanem annak ellenzékére, tehát a politikai elit egészére terjed ki.

ennek kapcsán egyre nagyobb az igény egy új politikai erő megjelenésére. a jobbik erre határozottan aspirál, és ennek eszközeként hozta létre a magyar gárdát. ezt az írás kifejezetten szélsőjobbos paramilitáris szervezetként írja le, amelynek sokkal inkább a 20-30-as évek német szervezeteihez van közük, mint a leventemozgalomhoz és a katasztrófavédelemhez. az írás azt tételezi, hogy ez a szervezet még megerősödve lesz képes komoly veszélyt jelenteni a demokráciára, de arra alkalmas lesz, hogy olyan integrációt hozzon létre a szélsőjobboldalon, amelynek révén a szélsőjobb jelentős befolyást tud gyakorolni bizonyos helyi politikákban, sőt akár a nagypolitikában is. fejleményként tekinti az írás, hogy a jobbik radikális jobboldali, de rendszeren belüli párból szép lassan majdhogynem rendszertagadó párttá vált.

a jobboldal és a szélsőjobb viszonyát az írás úgy látja, hogy a nyugat-európai esetben megszokottnál jóval erősebb a jobboldalon a nemzeti kérdéshez való viszony. emiatt a nyugat-európában megszokottnál jóval közelebbi a viszony az e kérdésben hasonlóan gondolkodó jobboldal és a szélsőjobb között. ezt tovább erősíti a fidesznek az egy a zászló, egy a tábor stratégiája. ugyanakkor az írás megállapítása szerint megkezdődött a szélsőjobb leválása a jobboldalról, és ezt adott esetben követni fogja a szélsőségesek - pl wittner mária - fidesztől való eltávolodása is.

ezek után a post-23-ás olvasóban csak egyetlen kérdés motoszkál. ha megkezdődött a szélsőjobb leválása a jobboldalról és orbán viktor közép felé nyitott október 23-án, akkor vajon mi volt minek a kiváltó oka.

vajon orbán valóban fölismerte azt, hogy még a szélsőjobb integrálásával sem tud annyi szavazatot szerezni a következő választáson, hogy győzzön és ezért jobb meggyőződése ellenére kezdett olyan húrokat pengetni, amelyek a közép liberálisai és konzervatívjai számára is elfogadhatók?

vagy mindig is hasonlókat gondolt, csak korábban éppen meggyőződése ellenére pengetett olyan húrokat szavazatmaximálási célból, amely a kádári kisembert és a szélsőjobbot egyaránt képes volt megszólítani, de most már ezt nem tartja célszerűnek?

az előző két feltételezésben nyilván az a közös, hogy orbán megszólította ugyan a szélsőjobbot, de most önként lemond róla. viszont ezt a cikket olvasva felmerül az a harmadik olvasat, hogy a fidesz - amely fölismerte, hogy őszöd után nem mehet együtt a legradikálisabb követelésekkel - egyszerűen kényszerhelyzetben van, mert a szélsőjobbon puhapöcsűnek tekintett viselkedése miatt elvesztette a befolyását, így középre kell mozdulnia, mert máshonnan nem remélhet szavazatot.

ez nyilván fontos kérdés. mert nyilván örül az ember, hogy a fidesz valamely általa kívánatos irányba mozdult, mégis, mielőtt egyáltalán fölmerülhet, hogy ismét rá szavazzon 98 után másodszor, meg kellene győződnie ennek a mozdulatnak a kiváltó okáról. meg az őszinteségéről.

és hát ezenkívül még ott van az a kérdés, hogy mi fog történni a szélsőjobbon, ha a fidesz integrálási törekvései megszűnnek. mert egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy a szélsőjobb jelenségek erősödni fognak.