kétségek között

olvasott olykor wittgensteint is. ezzel a nyolcvanas években még trendinek lehetett lenni. és csodák csodájára nemcsak a tractatus utolsó mondata maradt meg benne, hogy tudniillik amiről nem lehet beszélni...

hát, jó volt neki tegnapelőtt, hogy a blogja a nap jelentős részében az index címlapján szerepelt. aktuális ügybe nyúlt bele, talán kellőképpen hangzatos (a.m. bulváros) címet is talált. (mondjuk illett a témához, bár blogger leginkább a finom címeket szereti, például legutóbbi hírszerzős publicisztikájának sem a gyurcsány-kormány szimbóluma, hanem a finomabb városálmok címet adta.)

szóval jó volt ez neki, kapott érdekes kommenteket, megnőtt a látogatottsága, megízlelte picit a sikert, de nem fog változtatni a blogján csak azért, hogy rendszeresen oda kerüljön. ez most például nem egy olyan odakerülős post lesz.

informális ülést tartott az egészségügyi reformról az mszp-frakció. hála a jó istennek - tényleg jobb későn, mint soha. itt jól leszögezték, hogy egyrészt az, ami megvalósuland a törvénymódosítás kapcsán, az nem több-biztosítós modell lesz. persze, aki figyelt, az ezt eddig is tudta. emellett még azt is mondták, hogy erősen figyelembe veszik sólyom lászló véleményét.

amely vélemény persze kettős volt - egyrészt a törvény meghozatalának körülményeire, jelesül a társadalmi egyeztetés hiányára vonatkozott, másrészt azonban arra, hogy a törvény nem éri el deklarált célját: a versenyt.

furcsa helyzetben van blogger, amikor olyan vitában kell állást foglalnia, amelyben - a vitától elvonatkoztatva, egyéb dolgokban - egyértelműen szimpatizál az egyik féllel, a másikat meg ki nem állhatja. így van ez ungváry krisztián és kolláth györgy esetében.

[ez persze kevésbé bulváros post, mint a tegnapi, úgyhogy blogger nem is számít arra, hogy ezzel kikerül az index címlapjára - bár tegnap alaposan meglepődött ezen:-)]

az ember megnézi a listát - na kinek a listája? na kié? hát a blikké:-) körülbelül ennyire is komolyan vehető, de azért vegyük egy pillanatra komolyan, ha a hírszerző is komolyan veszi, meg a népszabadság is. és előre bocsátatik, hogy csak egy ilyes leamortizáló hétvége után venne bármennyire is komolyan blogger egy ilyen listát.

arról szól a lista, hogy kiben bíznak az olvasók - kiben bíznak annyira, hogy rájuk bíznák a pénzüket, netán kölcsönadnának neki. van rögtön az elején egy gyöngyszem - a hírszerzős összefoglalóból ez nem derül ki, mert ott csak a politikusokat szemezgették ki, így csak a politikusok egymáshoz mért teljesítménye jelenik meg, holott az a kontextus sem érdektelen, hogy mihez képest bíznak bennük annyira, amennyire.

van rögtön az az érdekes hangulati elem, hogy a magyar futball népi megújítója, a freskót vásárló, pusztán stadiont építő stadler józsef és az ország legnagyobb bankját irányító csányi józsef sándor egy szinten van. ez akkor mit jelent?

különösen nem lepi meg bloggert, hogy bihari mihály ilyen alacsonyan van - bloggernek irdatlanul rossz véleménye van az alkotmánybíróság ellenéről nagyon régóta, amit ab elnökségének teljesítménye még inkább megerősített. viszont az nem megnyugtató általában, hogy az alkotmánybíróságnak - amelyre mégiscsak független, szuverén szervezetként gondolunk, alkotmányunk őrére -, olyan elnöke van, akiben a kutya sem bízik.

megnyugtató ugyanakkor és a nép felelősségérzetét jelzi, hogy győzike le van maradva stadler józsef mögött - de megint csak előkerül csányi sándor, akivel egy szinten van. huhh.

az viszont egészen bájos, hogy az emberben mennyien kezdenek el bízni, ha egyszer bekerül a médiába - és nem győzikének hívják. úgy tűnik, nincs az a téves időjárás előrejelzés, amellyel egy weather-man elvesztheti a bizalmat. (ez egyébként egyszer megérne egy misét - igen, persze, az időjárás nehezen kiszámítható folyamat, bonyolult, olyan rendszer, aminek talán még nem is ismerjük valamennyi paraméterét, ezért nehezen jelezhető előre, a kárpát-medencében pedig különösen nehéz, de azért mégiscsak vicces, hogy milyen százalékban tévesek az előrejelzések. ha másra nem gondolunk, mint arra, hogy hány ember függ - mondjuk mezőgazdasági szereplők - az időjárás pontosságától, akkor pedig egészen megengedhetetlennek tűnik az előrejelzések pontatlansága. már-már felelőtlenségnek.)

a legkiábrándítóbb viszont a híradósok (írnék hírolvasót leginkább, de hát pálffy még olvasni se nagyon tud) hihetetlenül magas bizalmi indexe... meg liptai claudiáé és mónikáé.

meg a heti hetes szereplőié.

persze az is van, hogy régóta nem érti blogger az embereket.

az előző bejegyzésben írtak folytatásaképpen reggel beült az autóba és megint lement kecskemétre. az este még annyi történt, hogy meglepetésre az eger legyőzte hosszabbítás után 10 ponttal a kecskemétet. ami a helyzetet oda egyszerűsítette, hogy győzelemmel biztos továbbjutóvá váltunk, a legalább hétpontos győzelem meg az első vereség ellenére a csoportelsőség is megvan.

és nem akarja feltétlenül ellőni a poént, de meglett a győzelem. kicsit nehezen indult a mérkőzés, fej-fej mellett haladtak a csapatok, de látszott, hogy a mieink roppant fegyelmezetten játszanak, vigyáznak a személyi hibákra és játékintelligenciában az egriek fölött vannak. az első negyed végére tizenegy pontos különbség alakult ki. külön kiemelkedett losonci gergő, aki elég komoly lázzal vállalta a játékot - mert az ő centerjátékára nagyon szükség volt az egriek hatalmas centerével szemben.

a második negyedben kicsit kiegyenlítettebbé vált a küzdelem, de így is sikerült két pontot hozzárakni a vezetéshez. a harmadik negyed is sokáig kiegyenlítetten haladt, aztán egy általa vitatott ítéleten az egyik egri játékos lebazmegelte a játékvezetőt s az ebből kapott technikaiból nagyon jól jött ki a csapat - a két büntető megvolt, a folytatódó labdabirtoklásból egy hárompontos kísérlet küzben elkövetett faultra jött három büntetődobás, amiből kettő bement, s a lepattanót mi szereztük meg s a fiúk bedobták. itt körülbelül el is dőlt a mérkőzés. egészen kiválóan játszott ezen a meccsen benyó máté, a második félidőben berta dani, és különösen az elsőben fonth tamás. és hát nyilván blogger balázs fia is, aki benyóhoz hasonlóan negyven percet pályán volt.

a végén a 31 pontos győzelem nemcsak a csoportelsőséget jelentette, hanem azt is, hogy az eger kiesett és csoportmásodikként a kecskemét jutott tovább. (ahhoz képest, hogy milyen tahó módon viselkedett a kecskeméti közönség, és irdatlan könnyű lett volna kiejteni őket - ha 18 pontnál kevesebbel győzünk - a fiúk jelesre vizsgáztak sportszerűségből.)

és akkor egy félsikerült kép.



úgyhogy bent vannak a tizenhat között. és akkor a névsor: benyó máté, berta dániel, bujtás ferenc, fonth tamás, frey dávid, gócsa bálint, kerpel-fronius áron, kerpel-fronius balázs, losonci gergő, szecskó mihály, volosin györgy.

és akkor a blogger ezúttal büszke apuka (szerencsére nem idegen tőle az érzés.)

utána pedig megnézett fradi-meccset. nem nagyon fog most kritikát mondani, nincs itt az ideje. nyilván ennek a fradinak nem viborgban kell kiharcolnia az állva maradást. persze, itt jöhetne az a lemez, hogy podgoricán kellett volna nyerni, stb, stb, de nem jön, mert már volt.

persze ezt a meccset tv-ben látta, olykor szokott utazni a csapattal, de külföldre ritkán, leginkább bécsbe, hypo ellen. úgyhogy tv-s élménye volt. egy ideig azt érezte, hogy iszonyatosan föl vannak paprikázva a lányok, tartották is a lépést a viborggal, de aztán látszott, hogy egyelőre klassziskülönbség van a két csapat között.

ez az első félidőben főleg az átlövőjátékban mutatkozott meg - zácsik is elég kevés veszélyt jelentett a kapura, a szimpatikus soós viktóriának ez sajnos meglehetősen kudarcos mérkőzése volt. abban volt némi remény, hogy a kapuban pastrovics egészen kiváló napot fogott ki, parádés védések sorozatát mutatta be - s ha gólt is kaptunk, többnyire kevésbé az ő hibája, mint inkább a gyámoltalan védekezésé volt. keveset ütköztünk, nem zárt elég agresszívan össze a fal, így gyakran került kiszolgáltatott helyzetbe.

a második félidőben jelentősen följavult zácsik szandra, végül hét gólt ért el, szép átlövésgóljai voltak, de egyszer lerohanásból is (!!) betalált. az egészen meglepő volt. mellette juhász gabriella volt ismét nagyon eredményes, ő kilenc gólig jutott, amellett, hogy nagyon látszott rajta, hogy ki van hegyezve erre a mérkőzésre, egészen biztos kézzel lőtte a heteseket. ez jelentős előrelépés a fradi életében, az ősszel ezzel nagyon sok baj volt.

az utolsó negyed órára már látszott, hogy a meccset a szakvezetés is föladta az idei továbbjutás szempontjából, ezért a jövő építése érdekében bejöttek fiatalabb játékosok. az eddig nem túl sikeres kocsis is bejött, lőtt egy szép gólt, pályára lépett dajka bettina is irányítóban, németh csilla pedig még gólt is szerzett.

most már teljes mértékben a hazai bajnokságra lehet koncentrálni - a nemzetközi kupák szempontjából ennyi volt. ezen kár keseregni - nagy volt még ez a kabát ennek a csapatnak. ebből a csoportból még az sem biztos, hogy az a társaság továbbjutott volna a bl-ben (megszerezve az első két hely egyikét), amely tavaly a bajnokságot nyerte, tóth timivel, kirsnerrel és mravikova hangyával. ők azért a kek-et érő harmadik helyet hozták volna, persze, de ez a csapat meggyengült, illetve most formálódik újjá.

nem kell ettől a vereségtől elkeseredni - már látszanak bíztató jelek. csak kurva sokat és következetesen kell még dolgozni, hogy ne csak jelek legyenek, hanem eredmények is.

például éppen most, pénteken este lesz komoly hazai erőpróba, újvárosban a dunaferr ellen.

tessék kapaszkodni!

kecskeméten volt, fiai játszottak kosármeccset, kadettbajnokság. a budapesti csoportban csak a harmadik helyet szerezték meg a tizenkét karátos iskola és a vasas mögött, ezért nem jutottak közvetlenül az országos tizenhat közé, hanem selejtezőt kell négy másik csapattal. a selejtező csoportban szerepel három másik terület egyik csoportjából a negyedik helyezett, ismét egy másik csoportból egy ötödik s végül megint egy másik csoportból egy hatodik helyezett - a kecskemét a csapata, az eger és a győr.

és aztán, ha nem is ártatlanul megy az utcán, de leginkább ártatlanul fecseg mai postjában, könyvről, filmről, dvd-ről, erről-arról, aztán elindul kecskemétre.

ezúttal az év első bajnoki meccsén, fradi-vác, aminek az adta az enyhe pikantériáját, hogy délután érkezett a hír, hogy a ferencvárosi edző, zsiga gyula lemondott a női válogatottnál betöltött másodedzői posztjáról. a kudarcos vb után egyáltalán nem lett volna meglepő, ha a teljes szakvezetés lemond, németh andrásostul, de ez nem következett be.

hogy állítólag száz éve született volna, és hogy ez állítólag érdekes. mondjuk az egész wass albert-jelenség különösen az.

nagyjából ez volt az általános vélemény a népligetben, a kőbányai úton. a balul - na jó, fogalmazzunk egyértelműen: szégyenteljesen - sikerült világbajnokság után első meccsen volt, ferencváros - buducnost podgorica. ez az a csapat, amitől kevés góllal kaptunk ki idegenben, úgy, hogy rengeteg hetest hagytunk ki.

mit érdemel az a barom, aki karácsony előtti héten jön rá, hogy egyéb vállalásai mellett a szemináriumi dolgozatait nem január 30-ra, hanem január 3-ra kell megcsinálnia? s aki bizonyos előre nem látható okok miatt szabadságra sem bírt elmenni a karácsony előtti és az ünnepek közötti héten?

hát nyilván azt, hogy úgy szenvedjen, mint blogger. végül megírta a dolgozatait, mindet jóval alacsonyabb szinten, mint tervezte (és most persze reméli, hogy egyetlen értékelője sem olvassa a blogját).

zöldek a rétek. most örül, de erről később.

először arról, hogy legkisebb gyermekével elment moziba, megnézte a macskafogó 2-t. lehet arról vitatkozni, persze, hogy ez tévedés volt-e vagy jó választás. különösebben nem tetszett neki. (mondjuk szétcsúszott napja van, azzal a szándékkal ment el otthonról, hogy a mézengúzra vegyen jegyet - s egészen a film kezdetéig abban a hiszemben volt, hogy arra is vett...:-) )

de azt azért kicsit meglepve tapasztalta, hogy egy olyan előadás előtt, amelyen a közönség fele gyerek volt, az fhm-et hirdették. na mindegy, ez van. viszont, amiért most nagyon örül, az az, hogy

ül az ember békésen, újévi ebéd közben, konzervatív környezetben, békésen beszélget szilveszterről, rég nem látott barátokról, sólyom lászló újévi beszédéről és egészségügyi reformmal kapcsolatos döntéséről, amikor sms érkezik. újévi jókívánság.

apró meglepetéssel. kedvencét, joe strummert küldi azoknak elsősorban, akik tudják, hogy ki ő, s miért szereti ez itt. azért azoknak elsősorban, mert ezek itt nem túl tiszta koncertfelvételek, az első a kedvenc száma bloggernek, tv-minőségű felvételen az eredeti blogjában szerepel, itt, be is linkeli a cirkularitás jegyében.

hogy mennyire nem bírja vámos miklóst. egyrészt nem nagyon állhatja blogger a volt maoistákat, akik minden hullámra felülnek, ahogy éppen a kedvező szél fúj, bírnak polbeatesből polgári íróvá átlényegülni. másrészt nagyon nem bírta azt a nyitott táskás pojácát, amivé stilizálta magát. harmadrészt meg hát nyilván nem tartja írónak azok alapján, amit olvasott tőle (talán az anya csak egy van részleges kivételével).

de most feltétlenül itt van, leginkább azért, hogy minden kedves olvasójának boldog karácsonyt kívánjon.

közben írja a dolgozatait, meg újra 24-et néz. és hát rájött, sajnos, spoiler gyanánt, hogy tony almeida él. (azért örülök, hogy a forgatókönyvírók legalább nem az egészségügyi reform miatt sztrájkolnak, mert különösen haragudnék horváth ágnesre, ha még a 7. naptól is ő fosztott volna meg bennünket. amelyben tony lesz (lenne) a rossz fiú.)

érkezett el, amikor az ember arra ébred, hogy "the following takes place between 7 am and 8 am. immár sokadszor. 24 / 4 évad.

és tegnap sem haladt semmit a recenziójával. ebből nagyon komoly katasztrófa lesz.

pedig egyébként nagyon érdekes könyvet olvas a stasi iratok kutatásának aktuális állásáról. még erre hosszabban visszatér majd egyszer. azt viszont egészen megdöbbenéssel olvastad, hogy az ndk pártvezetői milyen kevéssé szerettek rossz híreket kapni. és hiába volt a stasinak a társadalom jelentős részét átfogó szervezete, hiába volt jó sok forrása, híre, értesülése, minden fenéje, milyen mértékben megszűrték azokat az információkat, amelyeket továbbítottak a pártvezetésnek.

a professzionalizmusnak és az ostoba szervilizmusnak valami olyan bizarr keveréke ez...:-)

de később majd komolyabban és részletesebben is.

most egyelőre folytatja a leépülést. és aggódik, hogy most már semmilyen iskolai kötelezettségét nem fogja teljesíteni.

céges karácsonyi ünnepségen volt. szelíden borozgatott. jól esett neki. mire hazaért, az a benyomása alakult ki, hogy konkrétan bebaszott.

hát, meglett végre a csodálatos egészségügyi reformtörvény. ehhez néhány megjegyzés.

egyrészt kibaszottul (igen, bármit mond is utazó, hogy örül, hogy nem szoktam trágársággal helyettesíteni az érveket, most ez jön ki bloggerből), szóval igen: kibaszottul utálja blogger azt a tempót, ahogy képviselők úton-útfélen kivonulnak bizottságokból, plenáris ülésekről, stb, stb, ha valamivel nem értenek egyet. szerinte mikola doktornak sem az a dolga, hogy kivonulva arról értekezzen, hogy ebben a kutya-komédiában nem vesz részt. javasolnám, hogy minden képviselő mondjon le illetményének arról a hányadáról, amely a kivonulás miatt távol töltött idejére esik. ugyanis együtt reprezentálják az ország lakosságát, és együtt kell megtalálniuk a köz számára üdvözítő megoldást.

másrészt viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy hány olyan kormánypárti képviselő van, aki konkrétan tudja, hogy mit is szavazott meg. őszintén: ha igaz, hogy még az utolsó napra is több, mint 100 módosító jött be, akkor nem hiszem, hogy akár csak egy ilyen képviselő is lenne. és egy ilyen horderejű kérdésben egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy véletlenül megszavazott törvényhelyek kerüljenek be. bármennyire is kínos, de azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a megszavazása ebben a tempóban és ezzel a felkészültséggel olyan felelőtlenség, amely a magyar rendszerváltás történetében a párját ritkítja.

és még néhány plusz megjegyzés. talán a magyar orvosi kamara kezdeményezte azt, hogy a képviselők titkos szavazással hozzanak döntést ebben az ügyben. persze, érthető a motiváció. ez a kérdés gyakorlatilag bizalmi szavazássá vált, így egy nyílt, listás szavazás vagy egy név szerinti szavazás esetén nagyon komoly nyomás nehezedne a kormánypártiakra, hogy megszavazzák a törvényt. egy titkos szavazás esetén kisebb lenne a lebukás veszélye, s nagyobb az átszavazás, azaz a törvény megbuktatásának esélye.

de nem tudja blogger elfelejteni az amerikai diákok között szerzett tapasztalatát, hogy választás előtt mentek, bújták a kongresszusi meg ilyen-olyan jegyzőkönyveket, és próbálták megállapítani, hogy egy-egy jelölt milyen issue-k esetében milyen módon foglalt állást.

blogger ezért nem feltétlenül ért egyet a titkos szavazással. ő is szereti látni, hogy ki milyen álláspontot képvisel fontosabb kérdésekben. és szeretné megérni, hogy majd hazai választások esetén is fontos legyen ez a szempont is, ne mindig csak a párthovatartozás. mint ahogy azt is szeretné megérni, hogy a frakciófegyelem és a párthoz való lojalitás mellett egyenrangú kérdésként kerüljön elő egy képviselő gondolataiban az, hogy kitől kapta a megbízatását, s hogy nemcsak a pártjával, de a saját lelkiismeretével is el kell számolnia.

mert ha úgy zajlanak a szavazások (egyébként a magyar parlamentben irdatlanul, követhetetlenül sok), hogy reszortfelelősök kiabálják be a szavazáskor, hogy hogyan kell az egyes kérdésekben szavazni, akkor tök hülyeség ennyi embert odaültetni. akkor minden párt delegáljonegy embert, akinek akkora szavazati aránya van, amennyi részét az adott párt a szavazatoknak megszerezte, aztán csókolom.

persze, nyilván populista és irreális gondolat, de az ember mégiscsak több önállóságot és egyéniséget várna el a képviselőitől.

és már csak azt szeretné mondani, hogy nagyon nem örül ennek a törvénynek. ha már privatizáció, akkor lett volna az. végre egyszer csinálnánk valamit egészen. végre egyszer ne kicsit igen, kicsit nem.

mert abból csak ez a közepes, semmilyen posvány alakul.

hitetlen tamáska nyílt levelet intézett bloggerhez - igazából nem: egy hírszerzős publicisztika szerzőjéhez, akiről vagy tudja, hogy azonos bloggerrel, vagy nem, de blogger tudja, így ezt joggal mondhatja. ez a bejegyzés erre a bejegyzésre lenne válasz.

először is szeretne blogger kitérni arra, hogy írása eredetileg nem ezt a címet viselte. a sokkal kevésbé ütős, bár szándékait tán jobban kifejező és az indításra jobban mutató, meg talán szándékait is jobban kifejező: a mi életünk címet viselte. így talán érthetőbb az utolsó mondat is, amelyben arról beszél, hogy ez nem botrány, de mélyen elkeserítő.

fontos, hogy az írás nem felelősségre vonásról beszél. kifejezetten arról beszél, hogy az iratok feltárása révén a múlt megismerése is lehetetlen. éppen arról szól, hogy nem tudjuk pontosan, hogy milyen paktum köttetett - szóbeszédek vannak, amelyek kifejezetten alkalmasak arra, hogy az újonnan létrejött köztársaságba vetett hitet erodálják.

szól továbbá arról is, hogy nem tudjuk, hogy milyen mértékű volt a szervek működése a rendszerváltást megelőző években. milyen volt a napi gyakorlatuk, milyen mértékben és mennyiben hatotta át működésük a társadalom mindennapjait.

bloggernek egyébként - a nyolcvanas évekbeli punk-, illetve underground szcénában szerzett tapasztalatai alapján - kifejezetten az volt a benyomása, hogy folyamatos figyelés van arra, hogy ki lehet tégla, ki előtt nem beszélünk, stb, stb. kifejezett mindennapi praxisként élte ezt meg. kifejezetten ijesztő volt, amikor egy március 15-ét követően, amikor éppen csak fölírták a bem-szobornál, kijött két rendőr az iskolájába, akikről kiderült, hogy egészen pontosan tudták, hogy milyen útvonalon ment a petőfi-szobortól a bem-szoborig, melyik trafikban vett cigit, stb. ami azért volt furcsa, mert valóban nem követett el semmit, azon kívül, hogy két órán át várt a barátaira a petőfi téren, és még azért is furcsa volt, mert 17 évesen nem érezte magát különösebben érdekes, megfigyelésre érdemes pontnak.

szóval bizony egyrészt van, akinek az ügynökök és a titkosszolgálatok léte élménye volt a rendszerváltás előtt. másrészt alapvető érdeke ennek a rendszernek, hogy megtudjuk végre, hogy milyen körülmények között született, kik voltak ügynökök a rendszerváltók közül, milyen szerepet játszottak a szervek a rendszerváltásban.

pontosan az ekörül kialakuló pletykák miatt. tudnunk kell, hogy mi igaz a szélsőjobboldali narratívából, ami a rendszerváltás alapvetően titkosszolgálati irányítottságát illeti.

ezek a dolgok a legalapvetőbben hozzá tartoznak egy politikai közösség önismeretéhez.

úgyhogy például az oroszok elleni vereséget követően már jól nem is nézte tovább a kézilabda-világbajnokságot. nem azért, mintha levette volna a kezét a csapatról, ellenkezőleg. csak éppen nemigen ért rá.

merthogy kemény hét is volt. csütörtökre befejezte a január 3-ig hátralevő 4 vállalás egyikét (megint nem sikerült olyan címet adnia, amely seres mester tetszését elnyerte volna), majd péntekre nagyrészt megírta a másikat (az eredeti blogbejegyzésnél némileg alaposabb ismertetést günter grass hagymahántásáról, bár ezen még lesz reszelnivaló).

aztán céges karácsony, hajrá. soho london, éjfélkor el is aludt egy padon, miközben a többiek táncoltak. egyébként jó volt.

aztán szombaton négy darab kosárlabdameccset nézett meg. kadett/a bajnokság, jó játékkal 20 pontos vereség a 12 karátos iskolától, akiknek sok sikert kíván az országos bajnokságon. a gyerekei csapata számára már nem volt tét, ettől függetlenül megvolt a harmadik hely, se jobb, se rosszabb nem lehetett volna, ez továbbjutás az országos selejtezőbe (az első-második hely automatikus 16 közé kerülést jelentett volna).

közben látott egy kenguru-kupa meccset, ahol a legkisebb játszott. fölényes győzelem. aztán a kadett meccs alatt a másik kenguru-kupa vereséggel zárult. ez nem olyan rossz eredmény.

aztán balázs fia különböző okok miatt 15 évesen bemutatkozott u20 meccsen. 2 perc alatt egy blokk, egy assziszt és két pont nem tűnik rossznak, úgyhogy irdatlan büszke blogger.

másnap már csak egy ifi/b meccs, hárompontos vereség. ezen kívül még egy meccset meg kellett nézni, ahol barátok játszottak, így amikor odakerült a tv elé, hogy a román-német bronzmeccset megnézze a kézilabda-vb-n, akkor bizony beájult.

a döntőt megnézte - iszonyúan drukkolt a norvégoknak, de az oroszok klasszisokkal jobbak voltak. aztán dolgozott tovább a hátralevő két vállalás egyikén.

kicsit le van maradva, de talán meglesz.

olyat tett, ami pedig nem szokása - egyedül nézte a kézilabda-meccset és minden fontos teendője ellenére az utolsó negyedórát a tv előtt állva nézte. nem bírt leülni. guggolni olykor igen. és most meg hosszú percekbe telt, míg összeszedte magát.

furcsán indult a mérkőzés. leginkább is gyerekkorára emlékeztette, amikor a 3470-es martinovics ignác úttörő-csapat (vigyázz!) ünnepségein a magyar himnusz után rögtön szövetségbe forrtak a szabad köztársaságok. a dallam most is megvolt.

találni magam, ahol politikai diskurzus folyik valami fontosról. gondolta blogger egy pillanatra, miután a napokban többször belefeledkezett abba, hogy friderikusz műsorában az atv-n gilly gyula és horváth ágnes gyömöszöli egymást az egészségügy finanszírozásának átalakítása kérdésében.

eddig nem írt a kézilabda-világbajnokságról. leginkább azért, mert egyszerűen nem bír kiiagazodni ezen a csapaton. azon a csapaton, amelyet egyébként nagyon szeret, mondhatná régóta ismer is, de most valahogy rá sem ismer. valóban az van, amit ágai kis andrás kommentátor mondott: hogy ez a csapat ezen a vb-n nagyjából csak végleteiben bír megmutatkozni - vagy pokoli rosszul játszik, vagy pedig... na jó, nem fantasztikusan, de úgy, hogy azzal győzelemre esélyes méltó partnere még erősebb csapatoknak is. pedig az előjelek nem erről, inkább diadalmenetről szóltak, még a kincstári optimizmuson túl is...