és aztán, ha nem is ártatlanul megy az utcán, de leginkább ártatlanul fecseg mai postjában, könyvről, filmről, dvd-ről, erről-arról, aztán elindul kecskemétre.

befejezte blogger a könyvet, amit olvasott (murányi gábor lajos ivánról szóló életrajzát). illetve hát a lajos ivánról szóló részt, még a függelék jelentős részét nem, az egyik magyarország ii. világháborús felelősségének kérdését taglalja, a második pedig a "valahol utat vesztettünk" témáját próbálja meg felfejteni... megjelölni a helyet, ahol a magyar politika tévútra került.

korábbi postjában írta, hogy talán ír majd részletesebben erről az olvasmányélményéről. ezt nem teszi, mégpedig azért, mert amit gondol a könyvről, azt révész sándor sokkal jobban megírta, mint amennyire bloggernek mostanában futná. ezért inkább a beszélő cikkét linkeli be.

járt moziban is, hideg nyomon. ben affleck rendezése, nem éppen kellemes téma - eltűnt gyermekek utáni nyomozás. de nem is erről beszélne, sokkal inkább arról, hogy milyen meglepően finom filmet látott. semmi harsányság, semmi tolakodóság, ehelyett arányérzék, visszafogottság, kiváló színészi játék. kifejezetten érdemes megnézni. mondhatná: nagyon örül, minden fáradtsága és kimerültsége ellenére, hogy moziban volt csütörtökön.

tegnap este pedig six feet undert nézett. nem, nem sznobéria okán nevezi az angol címén (szerencse egyébként, hogy a 24 esetén legalább írásban nem kell állást foglalni arról, hogy angolul vagy magyarul mondja-e...) egyszerűen nem tekinti különösebben sikerült címnek a magyar sírhant műveket, annál is inkább merthogy az egyik szálon éppen arról van szó, hogy egy temetkezési nagyvállalkozás föl akarja vásárolni a családi temetkezési vállalatot, így a művek szó használata a családi vállalkozás kapcsán némileg félrevezető.

valahogy azt veszi észre magán, hogy egyedüllétében sorozatfüggő lett. a nagy kedvenc a 24, és nem gondolja, hogy ez különösebben változni fog - annak még a gyengébb évadai is valami olyan feszességgel vannak összerakva, kiváló forgatókönyv, nagyon jó kameramunka és színészi játék, ráadásul olyan etikai és politikai dilemmák tálalása, amelyek azért bloggert elég sokat foglalkoztatják.

a six feet under is kiemelkedik a többi közül a maga kicsit bizarr humorával. tegnapi kedvence: "i admit: stealing a foot is weird, but hello: living in a house where a foot is available to be stolen is weird, hey". úgyhogy így. (and thx, bro.)

most viszont lassan nekiáll a reggelnek, teázik, majd összeszedi a gyermekeit, legalábbis kettőt közülük és elindul kecskemétre. végül a gyermekeinek nem sikerült megelőzniük sem a vasast, sem a tizenkét karátos iskolát, így csak harmadikak lettek budapesten, ezért a győri, egri és az egyik kecskeméti csapattal selejtezőt kell játszaniuk az országos tizenhat közé jutásért. ma két meccs, holnap egy.

és mivel most eszébe jutott, hogy autópályán megy és idénre nem fizetett még autópálya-használati díjat, azt is kell. és elgondolkodott azon, hogy mennyi ideig fogja még a népnyelv ezt sztrádamatricának hívni azután is, hogy matrica már nincs egy ideje.

vajon ha valaki mostanában a balaton vagy bécs felé stoppolni akar, akkor még mindig az osztyapenkonál találkozik? mert blogger még, szégyen ide, gyalázat oda, a felszab téren szokott.

a végére pedig egy feladvány. olvas indexen bulvár-sport-cikket blogger, arról szól, hogy teniszezők olyan nagy melegben készülnek az ausztárliai grand slamre, hogy többen félmeztelenre vetkőztek. és abban szerepel a következő mondat: A nők közül Amelie Mauresmo a legkacérabb, egy szál sportmelltartóban ütöget, igaz, ő leszbikus. azt szeretné kérni blogger kedves olvasóitól, hogy ezt a mondatot magyarázzák el neki. nem arról van szó, hogy blogger pc lenne, de az összefüggést nem érti a mondat "igaz"-zal kezdődő része és a többi része között. mert blogger zavarban van.