hitetlen tamáska nyílt levelet intézett bloggerhez - igazából nem: egy hírszerzős publicisztika szerzőjéhez, akiről vagy tudja, hogy azonos bloggerrel, vagy nem, de blogger tudja, így ezt joggal mondhatja. ez a bejegyzés erre a bejegyzésre lenne válasz.

először is szeretne blogger kitérni arra, hogy írása eredetileg nem ezt a címet viselte. a sokkal kevésbé ütős, bár szándékait tán jobban kifejező és az indításra jobban mutató, meg talán szándékait is jobban kifejező: a mi életünk címet viselte. így talán érthetőbb az utolsó mondat is, amelyben arról beszél, hogy ez nem botrány, de mélyen elkeserítő.

fontos, hogy az írás nem felelősségre vonásról beszél. kifejezetten arról beszél, hogy az iratok feltárása révén a múlt megismerése is lehetetlen. éppen arról szól, hogy nem tudjuk pontosan, hogy milyen paktum köttetett - szóbeszédek vannak, amelyek kifejezetten alkalmasak arra, hogy az újonnan létrejött köztársaságba vetett hitet erodálják.

szól továbbá arról is, hogy nem tudjuk, hogy milyen mértékű volt a szervek működése a rendszerváltást megelőző években. milyen volt a napi gyakorlatuk, milyen mértékben és mennyiben hatotta át működésük a társadalom mindennapjait.

bloggernek egyébként - a nyolcvanas évekbeli punk-, illetve underground szcénában szerzett tapasztalatai alapján - kifejezetten az volt a benyomása, hogy folyamatos figyelés van arra, hogy ki lehet tégla, ki előtt nem beszélünk, stb, stb. kifejezett mindennapi praxisként élte ezt meg. kifejezetten ijesztő volt, amikor egy március 15-ét követően, amikor éppen csak fölírták a bem-szobornál, kijött két rendőr az iskolájába, akikről kiderült, hogy egészen pontosan tudták, hogy milyen útvonalon ment a petőfi-szobortól a bem-szoborig, melyik trafikban vett cigit, stb. ami azért volt furcsa, mert valóban nem követett el semmit, azon kívül, hogy két órán át várt a barátaira a petőfi téren, és még azért is furcsa volt, mert 17 évesen nem érezte magát különösebben érdekes, megfigyelésre érdemes pontnak.

szóval bizony egyrészt van, akinek az ügynökök és a titkosszolgálatok léte élménye volt a rendszerváltás előtt. másrészt alapvető érdeke ennek a rendszernek, hogy megtudjuk végre, hogy milyen körülmények között született, kik voltak ügynökök a rendszerváltók közül, milyen szerepet játszottak a szervek a rendszerváltásban.

pontosan az ekörül kialakuló pletykák miatt. tudnunk kell, hogy mi igaz a szélsőjobboldali narratívából, ami a rendszerváltás alapvetően titkosszolgálati irányítottságát illeti.

ezek a dolgok a legalapvetőbben hozzá tartoznak egy politikai közösség önismeretéhez.