kétségek között

kecskeméten volt, fiai játszottak kosármeccset, kadettbajnokság. a budapesti csoportban csak a harmadik helyet szerezték meg a tizenkét karátos iskola és a vasas mögött, ezért nem jutottak közvetlenül az országos tizenhat közé, hanem selejtezőt kell négy másik csapattal. a selejtező csoportban szerepel három másik terület egyik csoportjából a negyedik helyezett, ismét egy másik csoportból egy ötödik s végül megint egy másik csoportból egy hatodik helyezett - a kecskemét a csapata, az eger és a győr.

az nem feltétlenül tűnt jó előjelnek, hogy rögtön a házigazda csapattal kell játszani, ráadásul az univernek általában jó csapatai is vannak. (érdekesség, hogy az a csapatuk végzett rosszabb helyen, a b csapat közvetlenül a tizenhatba került. ráadásul edzőmeccsen nagyon simán megverte a vasast, amely budapesten azért meglehetősen kiemelkedik a mezőnyből a karáttal együtt.)

a lefelé út sima volt, azon kívül, hogy konstatáltuk, hogy otthon maradt az egyik gyerek, blogger többnyire kevesebbet játszó áron fiának kosárcipője. szerencsére lett odalent másik, kölcsönbe.

az első meccs rendkívüli izgalmakat hozott. kezdődött azzal, hogy blogger másik fia rögtön az első fél percben kapott egy sportszerűtlen hibát - elvesztette a labdát, megpróbálta visszaszerezni, talán kicsit szabálytalankodott is, de az is határeset, sportszerűtlen viszont határozottan nem volt. a bíráskodás maradt is ilyen, végig, szemérmetlen hazai pályát fújtak a bírók. (ettől blogger sajnos egy ízben csúnyán el is ragadtatta magát, amit szégyell azóta is.

irdatlanul rosszul játszottunk az első két negyedben - amihez persze az is kellett, hogy irdatlan agresszív legyen az ellenfél. nem sportszerűtlen vagy durva, hanem gyors, labdás játékost azonnal ketten letámadó, testi kontaktussal nyomást gyakorló. ezért zavarban voltunk, nem tudtunk játszani. az első negyed ehhez képest egál-közeli helyzet volt. a második negyed viszont körülbelül egy tízessel elment - nekünk nagyon nem jöttek be a dobások, az ellenfélnek viszont a félpályáról súlylökőmozdulattal eldobott labdái is beestek, akár véletlenül is.

hozzátartozott az is, hogy - a fradi edzőjének, zsiga gyulának furcsán szép kifejezésével élve - szeretetteljesen betojva játszottunk. a harmadik negyed megint körülbelül egállal zárult, őriztük a 10-15 pont közötti hátrányt. a védekezésünk alapvetően nem volt rossz, nagyon kevés kettest kaptunk, ha pontot kaptunk, az többnyire hárompontos volt - nekünk viszont a büntetők sem mentek, középtávoliak sem, meg a távoliak sem igazán.

aztán a negyedik negyedben mintha elfáradt volna az ellenfél, illetve feladtuk a behúzódó zónát és kimentünk emberfogásra. azonnal változott a játék képe, és minden bírói nyomás ellenére följöttünk. ekkor kipontozódott az addig jól játszó benyó máté, aki irányító és csapatkapitány. blogger legnagyobb meglepetésére nem volt kérdés, hogy áron fia jön helyette, holott éles meccsen nem nagyon játszott az utóbbi időben. látszott a csapattársakon is némi ijedelem, de egy szinte azonnal bevágott hárompontossal ezt el is oszlatta.

a csapat nagy lendülettel játszott, három perccel a vége előtt át is vette a vezetést. azt követően felváltva vezettek a csapatok, végül egálnál az utolsó fél percben két gyermekének az összejátszása folytán elvesztették a labdát, így lett -2 pont a vége.

a győr elleni meccsről nem érdemes sokat beszélni - azonnal nagyon kemény egészpályás letámadással kezdtünk, az első negyed végére volt közte tizenöt. így ezen a meccsen gyakorlatilag mindenki játszott, cserék, második sor, a vége 100:58 lett, ami azért is jó, mert az eger 36-al verte a győrt. ez persze semmit nem jelent a mai meccsre nézvést, legfeljebb annyit, hogy izguljon kicsit az eger is.

ma nagyon egyszerű a helyzet: ha megverjük az egert, továbbjutottunk, ha nem, akkor kiestünk.

és a kecskeméti látogatás miatt nem tudott kenguru-kupa meccsre menni, amit sajnos ezzel egyidőben rendeztek - így nem látta, hogy gáspár fia, igaz, meglehetősen hátul levő csoportban, de szórt két meccs alatt 41 pontot. azt nagyon sajnálja, hogy arról lemaradt, mint ahogy arról is, hogy ezzel együtt kétszer győztek is és így egy csoporttal feljebb kerültek.

most viszont megy teázni, aztán indul kecskemétre vissza. és reméli, hogy visszaér addigra, amikor a ferencvárosi lányok játszanak a túlélésért viborgban. az esélytelenek nyugalmával léphetnek pályára a dánok ellen, de ha egy döntetlent elérnének, akkor továbbjutnának a kek-be a bl-csoport harmadikjaként.

úgyhogy van drukkolnivaló.