hát, meglett végre a csodálatos egészségügyi reformtörvény. ehhez néhány megjegyzés.

egyrészt kibaszottul (igen, bármit mond is utazó, hogy örül, hogy nem szoktam trágársággal helyettesíteni az érveket, most ez jön ki bloggerből), szóval igen: kibaszottul utálja blogger azt a tempót, ahogy képviselők úton-útfélen kivonulnak bizottságokból, plenáris ülésekről, stb, stb, ha valamivel nem értenek egyet. szerinte mikola doktornak sem az a dolga, hogy kivonulva arról értekezzen, hogy ebben a kutya-komédiában nem vesz részt. javasolnám, hogy minden képviselő mondjon le illetményének arról a hányadáról, amely a kivonulás miatt távol töltött idejére esik. ugyanis együtt reprezentálják az ország lakosságát, és együtt kell megtalálniuk a köz számára üdvözítő megoldást.

másrészt viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy hány olyan kormánypárti képviselő van, aki konkrétan tudja, hogy mit is szavazott meg. őszintén: ha igaz, hogy még az utolsó napra is több, mint 100 módosító jött be, akkor nem hiszem, hogy akár csak egy ilyen képviselő is lenne. és egy ilyen horderejű kérdésben egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy véletlenül megszavazott törvényhelyek kerüljenek be. bármennyire is kínos, de azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a megszavazása ebben a tempóban és ezzel a felkészültséggel olyan felelőtlenség, amely a magyar rendszerváltás történetében a párját ritkítja.

és még néhány plusz megjegyzés. talán a magyar orvosi kamara kezdeményezte azt, hogy a képviselők titkos szavazással hozzanak döntést ebben az ügyben. persze, érthető a motiváció. ez a kérdés gyakorlatilag bizalmi szavazássá vált, így egy nyílt, listás szavazás vagy egy név szerinti szavazás esetén nagyon komoly nyomás nehezedne a kormánypártiakra, hogy megszavazzák a törvényt. egy titkos szavazás esetén kisebb lenne a lebukás veszélye, s nagyobb az átszavazás, azaz a törvény megbuktatásának esélye.

de nem tudja blogger elfelejteni az amerikai diákok között szerzett tapasztalatát, hogy választás előtt mentek, bújták a kongresszusi meg ilyen-olyan jegyzőkönyveket, és próbálták megállapítani, hogy egy-egy jelölt milyen issue-k esetében milyen módon foglalt állást.

blogger ezért nem feltétlenül ért egyet a titkos szavazással. ő is szereti látni, hogy ki milyen álláspontot képvisel fontosabb kérdésekben. és szeretné megérni, hogy majd hazai választások esetén is fontos legyen ez a szempont is, ne mindig csak a párthovatartozás. mint ahogy azt is szeretné megérni, hogy a frakciófegyelem és a párthoz való lojalitás mellett egyenrangú kérdésként kerüljön elő egy képviselő gondolataiban az, hogy kitől kapta a megbízatását, s hogy nemcsak a pártjával, de a saját lelkiismeretével is el kell számolnia.

mert ha úgy zajlanak a szavazások (egyébként a magyar parlamentben irdatlanul, követhetetlenül sok), hogy reszortfelelősök kiabálják be a szavazáskor, hogy hogyan kell az egyes kérdésekben szavazni, akkor tök hülyeség ennyi embert odaültetni. akkor minden párt delegáljonegy embert, akinek akkora szavazati aránya van, amennyi részét az adott párt a szavazatoknak megszerezte, aztán csókolom.

persze, nyilván populista és irreális gondolat, de az ember mégiscsak több önállóságot és egyéniséget várna el a képviselőitől.

és már csak azt szeretné mondani, hogy nagyon nem örül ennek a törvénynek. ha már privatizáció, akkor lett volna az. végre egyszer csinálnánk valamit egészen. végre egyszer ne kicsit igen, kicsit nem.

mert abból csak ez a közepes, semmilyen posvány alakul.