találni magam, ahol politikai diskurzus folyik valami fontosról. gondolta blogger egy pillanatra, miután a napokban többször belefeledkezett abba, hogy friderikusz műsorában az atv-n gilly gyula és horváth ágnes gyömöszöli egymást az egészségügy finanszírozásának átalakítása kérdésében.

nem mintha blogger tudná most már - néhány hónappal ezelőtt blogja címéhez nem méltón kevés kétség gyötörte, s ennek kellő arroganciával többször hangot is adott nyilvánosan is és szűkebb, ám annál szakértőbb családi közegben is -, hogy kinek van igaza. mégis örömmel töltötte el, hogy egy ilyen fontos kérdésben végre értelmes beszéd indult meg.

csak az szomorítja el, hogy kicsit túl későn. mert nagyon sokáig - és ebben mélységesen igaza van mihályi péternek - csak az szdsz javaslata és a jelenleg létező rendszer volt az asztalon. s ez utóbbiról mindenki tudja, hogy változtatásra szorul.

az eddig folyó vita során azonban úgy tűnt, hogy a változtatni akarók a "minden maradjon a régiben" elvét vallókkal, s az érvelés cizelláltsága helyett a nemzethalál víziójával riogatókkal állnának szemben. és így viszonylag könnyen futott teljes vakvágányra az egész vita.

úgyhogy jó, hogy végre beszélgetések folynak a nyilvánosság előtt különböző alternatívákról - mi történne miként az egyes modellekben. miben jobb egyik a másiknál. netán miben jobb mégis a másik az egyiknél. mi változik az ellátásban? az ellenőrzésben? milyen módon lehet kritikus, ámde nagy költségigényű ellátáshoz jutni melyik rendszerben?

de ennek a vitának semmiképpen nem a törvény tervezett végszavazása előtti héten kellett volna lezajlania. egy ilyen horderejű kérdésben nemhogy hetekig kellett volna ezekről a kérdésekről nyilvánosan beszélni, hanem hónapokon, netán éveken át. hogy a fidesz által oly szívesen megidézett "az emberek" se gondolják azt, hogy ez olyan horderejű kérdés, amelyben pártszimpátia alapján lehet állást foglalni.

majd, talán, egyszer, valamikor ezt is megérjük.