van a reménylett repülésnek, amit a románok elleni nem-várt felszállás után vártunk talán. furcsa volt persze, már a román meccs előtt, ahogy tadici rágta az időkérő-kártya szélét. ebből lehetett látni, hogy a románok talán még rosszabb állapotban vannak / voltak, mint mi. furcsa, de jó látvány volt. és furcsa, de jó látvány volt, hogy mindenki kitett magáért.
ismerve a magyar csapatok fontos mérkőzésekre való ráhangolódási képességét, nyilván nem lehetett kétségünk afelől, hogy a románok elleni győzelem nem fogja olyan mértékben feldobni a csapatot, hogy amolyan minden-mindegy alapon nekimenjenek az oroszoknak, nem törődve korábbi eredménnyel, esélyekkel, ezzel-azzal. hanem lehetett számítani tekintélytiszteletre, betojtságra, lehetőségtől való megremegésre.
ehhez képest viszonylag jól indult a mérkőzés - és erről blogger most nem szeretne sokat írni. a lényeg az, hogy ez az orosz csapat ebben az állapotában minden lehetőséget tálcán kínált a továbbjutásra. ilyen rosszul orosz csapat még ezen az olimpián nem játszott. rossz indítások, kihagyott hetesek és ziccerek, megremegő kezek a túloldalon is.
ehhez képest azonban sajnos a miénken is. egy szokásosnál halványabban játszó görbicz, az első félidőben olyan nagyon sokat nem védő pálinger, egy románok elleni teljesítményét megközelíteni nem tudó ferling, egy sajnos súlyos sérülést szenvedő vérten, egy megfelelő kovacsicz és egy hol szépen löő, hol meg súlyosat hibázó szamoránsky. ennyi volt az első félidő, komoly hátrány. a második félidőre két dolog változott: iszonyatosan feljavult a csapat védekezése, ennélfogva pálingeré is. ennyi. csak sajnos ezt a támadásban nem tudta a csapat követni. így hiába múlt el orosz támadások sora gól nélkül, ha a másik oldalon is...
és ezúttal a bíráskodásra sem lehet fogni, korrektül fújtak - ez most rajtunk múlt
csak az jár az ember fejében, hogy amennyiben borbás és bódi ennyire alkalmatlan a játékra, akkor miért nem hoztunk valamelyikük helyett egy balszélsőt. ebbe a csapatba akár jhász gabriella is befért volna és akkor nem lett volna probléma vérten sérülése egy olyan helyzetben, amikor az emberelőnyös helyzetek sora van a szélsőkre kidolgozva.
ha tényleg azt gondoljuk, hogy három-négy játékos olyan, hogy nem lehet / nem érdemes őket játszatni, akkor miért gondoljuk, hogy érmes helyezést érhetünk el. és ha azt gondoljuk, hogy borbást, bódit, herrt (és ha nem úgy játszott volna zavarót tegnap, akkor pigniczkit is ide sorolná blogger) nem lehet játszatni, akkor minek is visszük ki őket? tán azért, mert - a tankcsapdát parafrazeálva - az mksz-tourist a legjobb szolgáltatást nyújtja?
de most másra figyel - megvan az első aranyérem.:-)
viszont már fogalmazgatja magában azt a blogbejegyzést vagy publicisztikát, amelyet az élsport fokozott állami támogatása érdekében várhatóan színrelépő nyávogókórus - karvezető: a mindig hiteles schmitt pál - ellenében gondol helyesnek megírni.
utolsó kommentek