most fog beégni. egyrészt úgy tűnik, sikerült visszhangot kiváltania a népszavazásra vonatkozó ötletével. ezt az ötletét, mármint az érvénytelen szavazatot, még mindig tartja. ugyanakkor azonban - és itt van a nyelv önkényes hatása, ami elragadta bloggert - gondolta, hogy a kispál által szállított nyelvi toposszal (rajzolni pöcsöt valamire) jól megoldja a címet és a zárlatot is.

ehhez képest azonban ma népszavazásra ébredve rájött, hogy a pofája volt nagy, a rajzkészsége azonban akkora, hogy nyolcadik év végén sárkics györgyi néni majdnem megvágta rajzból, és gimnáziumban is csak azért nem bukott belőle, mert ott már a művészettörténetet is azzal együtt osztályozták.

úgyhogy nyilván kénytelen lesz keríteni valami mangapornú újságot, hogy megfelelő ábrázolási mintát szerezzen estig, hogy mégse égjen be. a szavazólapra írandó szövege már persze megvan, de az tán kevés.

aztán további problémák is vannak, a címből kiindulva tűnhetne úgy, hogy a gyerekeit is lepöcsözi, de nem erről van szó. tegnap országos bajnoki meccs a honvédon, két meccs, délelőtt a szegeddel, este a mafccal. előbbi kérdéses csapat, a mafcot eddig a budapestiben kétszer vertük, oda-vissza.

a szeged ellen hoztuk a szokásos pokoli kezdést, mínusz hattal indultunk, rövid időn belül látni kellett, hogy a kezdőcsapat abban a formában, a maga alacsony szerkezetével de gyors lábmunkájával nem elég a magassági fölényben levő szegediek ellen.

végül azt a meccset nagy küzdelmek árán sikerült hozni, blogger áron fia egy percet sem játszott, balázs viszont három percet kivéve végig a pályán volt, dobott is 19 pontot. jó látni, hogy mostanában nem a hisztériával, hanem a játékkal törődik, meg is van az eredménye, elkezdett vezéregyéniségként viselkedni. jó volt még benyó máté, öröm volt nézni bujtás ferit, aki hosszú, mély gödörből mászott ki az utolsó néhány meccsen, jól mentek neki a dobások, a labdaszerzések. és kifejezetten jó volt látni berta dani magabiztosságát; csak azt nem lehetett érteni, hogy pont ő, aki rendkívül jól egy-egyezik, miért nem próbálta meg ilyen módon megbontani a szegedi védelmet.

ezek után győzelmi reményeink voltak a mafc ellen, de itt totális kudarcot vallottunk. a mafc három jó játékossal rendelkezik, az irányító és dobógép misekkel, aki a csapat lelke, a budapesti pontlistát vezető kovács ádámmal és a tegnapi meccsen csapainak is sült a keze. valami elképesztő százalékkal dobtak rá - mezőnyből 80% körül, és a hárompontosok is iszonyatosan eredményesek voltak.

a mi százalékunk sem volt különösen rossz, de ez mindent felülmúlt. emellett teljesen gyámoltalanok voltunk. misek a harmadik negyed közepén begyűjtötte a negyedik hibáját, onnantól kezdve gyakorlatilag nem védekezett, ami azért volt furcsa, mert a zóna közepén mozgott. ehhez képest egy darab betörés nem ment középre - pedig úgy engedte el maga előtt az embereket, hogy leszorította a kezét és el is lépett az útból, nehogy faultoljon. így sima út lehetett volna a betörések előtt egyrészt, másrészt 15 perc alatt értelemszerűen egy faltot is összeszedhetett volna. de nem, mi kísérleteztünk a középtávolikkal és a hármasokkal.

a csapatjátékunk lassú volt, és inkább egyéni megoldásokra épített, semmint arra, hogy a labda járatásával igyekezzünk megbontani az ellenfelet. sajnos, ez nagyo-nagyon nem jött össze.

blogger áron fia volt pályán, nem nagyo sokat, de volt. volt több labdaszerzése, jó passzai, majd két kihagyott büntetője.

elkúrtuk. nem kicsit: nagyon. külön sajnálta blogger, hogy balázs fia a maga 33 pontjával vélhetően megdobta az egyéni csúcsát a honvédban. de hát nyilván nem tud neki örülni, hiszen a meccs vesztes - és ezt a három meccset, a mai kecskemét ellenivel hozni kellett volna, hogy legyen remény a nyolc közé jutásra. (meg aztán kapott egy technikait is, mert odabaszta a labdát az egyik ellenfél fejéhez.) na mindegy.

fel, a kecskemét ellen.

de addig itt úl a konyhában, készíti a kakaót és nézi a szavazókör bejáratát, nézi, ahogy mennek a polgárok, és a döntő többségnek ott van a mosoly az arcán, hogy most aztán jól megmutatja a kormánynak.