, az ötvenhatos hősökre emlékezve, ez jutott bloggernek osztályrészül tegnap este. most akkor nem publikálja a néhány napja megkezdett, a 27 év után megrendezett általános iskolai osztálytalálkozóra vonatkozó postját, mert az, khm, félbemaradt, marad hát vázlatban. de mielőtt a tárgyra térne, nyilván szenveleg kicsinyt blogger, kontextusba helyez.
vannak azok a hetek, amikor minden összejön. ha több projekten dolgozik, akkor több projekten csap le az emberre több hirtelen feladat, ha csak egyen, akkor több hirtelen feladat oldandó meg, olyanok, amelyek józan ésszel szemlélve egyszerre megoldhatatlanok. persze mindig megoldódnak, csak hát a feszültség, ami abból adódik, hogy éppenséggel azt a kanyart be lehet-e még venni. és még az egyéb munkahelyi elfoglaltságok, hozzá még az, hogy az ember a megzúzott autóját világvégi szerelőhöz mikor vigye javításra, ha nem úgy, hogy éppen a nato-csúcs idején kelljen érte mennie - s ha már így, akkor amikor meg akarja kerülni az üllői utat a városon kívül (merthogy eleve vecsésen volt), akkor miért bambul el, miért, hogy amikor káposztásmegyerre akart érkezni, akkor dunaharasztiban (!!!!!!) találja magát.
szóval ilyen nap után érkezett a müpába, kocsis - szokolay estre. a félreértések elkerülése végett: nem a gombnyomogatós szokolay zoltán és a futballista kocsis sándor, hanem ellenkezőleg: kocsis zoltán és szokolay sándor közös estje volt. egy bartók-mű után (zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára - iszonyú jó volt, itt kellett volna abba is hagyni) jött a szokolay-mű ősbemutatója. hetven perces nagy mű nagy gáspár: október végi tiszta lángok. oratórikus emlékezés 1956 vértanú hőseire című művére. hát. a családi közönséget koncertekre szervező, többnyire csalhatatlan ízlésű édesanyám (köszönhetek neki sok felejthetetlen zeneakadémiai élményt lukin laci bácsitó uzs-ig, wagnert a müpában, és a többit, hálásan) azt mondotta volt, hogy ő bizony a zene egyes részeit élvezte. bloggernek ez nem jutott ki: elolvasta ugyanis a verset. blogger ugyan nem irodalmár, az ízlése sem csalhatatlan, az értéket sem tudja csalhatatlanul megítélni (több, számára fontos forrás egybehangzóan állítja, hogy mészöly miklós fontos és jó - neki nem jött be, stb), de azért némi nyelvi érzékkel bír blogger. és ezt a verset elhűlve olvasta.
tudja, persze, blogger, hogy lehet káromkodásból katedrálist építeni - de szarból nemhogy várat, ötvenhatos emlékművet se nagyon. lehet irdatlan közhelyeket öszvehordani, lehet versformába tördelni, de azért ettől ez sajnos giccs marad. és hát, elég szomorú, ha mindezt attól a nagy gáspártól olvassuk, akitől tanultuk ötvenhat emlékét tisztelNI, érte nehéz időkben kiállNI, nem elhallgatNI, és főnévi igenévképzőben miniszterelnök monogramját felismerNI.
és ezt most blogger idekopizza. hogy az olvasó tudja olvasNI, blogger meg sorok közé beszúrva, a beszúrást alkalmas kiemeléssel jelezve tudja kommentezNI. szóval:
Október végi tiszta lángok
1. (REQUIEM)A lángok lobbanó szívéhez értem,
mikor a nagyszerű halált megidéztem,
mikor a könnyek az Égből estek,
mikor legjobbjaink értünk elestek.azt gondolja blogger - ez itt egy közbeszúrás, hogy egy kezdő költőt ezért nemhogy a tiszatájból, de egy középiskolai laptól is hazazavarnának ezért az estek / elestek sorvégért: "menj haza pici fiam, ezen még dolgozzál egy picit".
Helyettem, helyetted is
itt, Budapesten,
fiatal vérük folyt már az első esten,
egy örökre szent-évszámú Kedden,
aztán sokáig ... !Sortüzek gyalázta Magyarország!
Csak halott hőseid szemében
villant a szabadság!Október-vég... és nem akárhol!
Most is március idusa lángolt
egy letiport nemzet szívében...a hangsúlyos és talányos - leginkább talányoskodó - "és nem akárhol" itt vajon mire vonatkozik? budapestre? a letiport nemzet szívére? és vajon hogyan lángol egy idus?
De nem tilthatták a lángot!
Egyetlen költőnk volt:
Petőfi Sándor!ok, hogy az előző szakasz három ponttal fejeződik be: de mi itt az ellentét, amivel szemben "De"-vel kell a szakaszt bevezetni? s mi az összefüggés a szakasz első sora és a második kettő között?
�Szent suhancok� bátor
tettei sokkolták a Világot!
Ámultak közel és távol...Mert elszoktak már
az ilyen csodáktól:
hogy Dávid ismét
legyőzi Góliátot!
(KYRIE)
Láttad aztán: mennyi kereszt állt itt!
Valaki mindig egy újabb nevet ráírt...
s alattuk hány győztes, vértanú-Dávid...
kérdezte: talán egy Angyal járt itt?egyeztetés, ugye? mennyi kereszt állt itt? hát, ha már így kérdezzük, akkor nyilván sok. de akkor, amikor valaki ír, akkor nem rá ír, a nyelv szabálya és logikája szerint, hanem rájuk. akkor írna egyre, ha precizírozná előbb a szöveg, hogy melyikre. így csak döccen egyet a szöveg, s arról árulkodik, hogy szerző nemcsak a versének, hanem a nyelvének sem ura.
s akkor ez a szóvicc, hát, elég olcsó, az angyallal meg angyal istvánnal, nyilván. s egyébként: ki kérdezte, hogy tán egy angyal járt itt? egy meg nem nevezett kérdező? azaz a három pont cezúrát jelent a szövegben tényleg? nézőpontot váltunk. vagy a győztes vértanú dávid kérdezi ezt, miközben a kereszt(ek) alatt fekszik?)
Mert a gyalázott, szétlőtt tereken,
szent halottaink � mint oltárköveken �
a megtöretett test és a kiomló vér
misztériumát másolták le hányszor...Akár a pap úrfelmutatáskor!
Ezért a tiltott börtön-parcella, temetőárok
csöndjében is ők tanúskodtak a szabadságról!
Nem a halálról: mert a gyertya értük lángolt.erre a sorra: "nem a halálról: mert a gyertya értük lángolt" a megfejtéseket a bátor jelentkezőktől akár kommentben, akár magánlevélben szívesen várom.
És a kereszt hirdette: valóban győztek,
hiszen emlékük maradt a legerősebb!
Romolhatatlan arcuk, mint a márvány,
Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány!itt legalább érteni lehet, hogy mit akar - de ez a hiszen emlékük maradt a legerősebb, hát, ez elég karcsú. ezen is lehetett volna még dolgozni picinyt.
3. (DIES IRAE)
Az ország lett
néma és halott...
Talán halottabb is
mint nem egy ifjú holt...
Ezért a lelkük
dacos és tiszta volt,ok, érti blogger a képet, és tudja, hogy az ország halott lett. de azt magyarázza meg valaki, hogy mi az "Ezért.." ennek a szakasznak az elején. már kinek a lelke? a nem egy ifjú holté? vagy a dávidoké? de abból, hogy az ifjú holtak halottabbak voltak, mint az ország, nem következik, hogy ezért a lelkük dacos és tiszta volt. ez nem egy előzőekből következő, hanem az előzőeket kiegészítő állítás, sajnos, ezért indokolatlan a következtetésre utaló ezért.
akár a novemberi
fehér krizantémok.
Mésszel leöntött testüket
reflektorozta már a Hold,
vallata brutális csönd,
majd a végső borzalom
tüstént munkába állt...
s szorgos hóhér-idő jött!
Ez volt akkor (azóta, most)
a te édes hazád,
és ez a vérrel dúsan öntözött
drága mostohád...!
Ez a minden árva rög
fölött őrködő
maradék hited:
egyetlen anyaföld!
Éltüket menteni
elhagyták akkor annyian...!
Nem segített itt semmi már,
de befogadta őket legalább
az addig szájaló Nyugat!hát, ez a szájaló nyugat... kibaszott egyszerű megoldás, fiam. mondjunk nagyot, ok, rendben. és ez a nem segített itt semmi már. kommentálni sem érdemes különösebben, csak jegyezni a feszengést, komolyan.
4. (LIBERA ME)
A gyertya lángja, korma,
s a hirtelen szabadság
fehér áldozati füstje,
akár a holdfény színezüstje
a kivágott zászló-lyuk helyén sietve,
gyűlölt címerét s csillagát feledve
szállt föl az égi csillagokba!és akkor itt mi van: tehát: kivágott zászló-lyuk. értjük a szimbólumot. de a kép is jó? fejért áldozati füst száll át a zászló lyukán. de hát a zászló többnyire függőlegesen lobog, a lyuk is függélyes rajta. most, hogy száll az áldozati füst, valakik a tűz fölött keresztbe feszítik a zászlót vízszintesen, hogy átszállhasson a lyukon a füst? tényleg így?
nb (jegyezzük meg, jól:-))) ) nem a zászló-lyuk helyén siet a füst még akkor sem, hanem a zászló-lyukon. mert ha a helyén, akkor lyuk ott már nincs, mert valami azt megszűnteti, s akkor már nem megy a füst. a gyűlölt címer meg csillag, sajnos, ebben a megfogalmazásban úgy hangzik, mintha a füstnek lenne olyanja, holott tudjuk, hogy a zászlónak volt, s annak a helye a lyuk.
hetet s havat, összefüggéstelenül, komolyan.
S az idő titokzatos méhéből
egyszer csak kirobbant
a gyermek... az a nem várt,
aki majd mindent
halálpontosan lát:
ő lett az első forradalmár!
stimelnek az idők? lobog a zászló, lyukas már, száll a füst. és akkor, egyszercsak ("s"!!!!) az idő titokzatos mélyéből egyszercsak kirobban a gyermek. ő lesz az első forradalmár. de bazdmeg: akkor ki vágta ki a zászlót? azok nem forradalmárok voltak? vagy csak rossz sorrendben vannak a szakaszok? mi zajlik itt? ja, vagy voltaképpen nem forradalmárok vágták ki a zászlót, hanem lázongók, s az igazi forradalmárokra várni kellett????
És mámorosan skandált
utcákon, tereken át
szavalta a verset...
keze még nem érintett fegyvert,
de már félni sem mert,
hősként tette a dolgát:
vele üzent a szabadság!
Hogy véréből született ő,
aztán hirtelen felnőtt,
mint az a szép őszi álom
mielőtt kilobbant
annyi fiatal élet álma ottan...
testükön nem �fújó paripák�
vágtatták át...
tankok gyalázták őket holtan!
5. (SANCTUS)
Mert ezerszer is október-november...
ritka ősz: csak erre gondol az ember,
mert ezerszer is szent hősökért kiált,
kikért eljött még a láng!
S forró szívükben a világ
fölemelhette mégegyszer
lehajtott fejét,
míg reszketve arra várt:
hátha megválthatja bűnös önmagát!
Gyújtott hát sebesen örökmécset...
A halál bizony több lett mint az élet!
S ezerszer szentebb a gyávaságnál!
Fényeskedjetek a gyertyalángnál!
6. (AGNUS DEI)
Minden a vérükből termett,
és a vérük áramával mozdult,
ha volt még börtönajtó...
megcsikordult.
A gyökér, ha lent szunnyadt a mélyben,
fényre fordult.
Nem volt hiábavaló az sem, ami elmúlt:
feledésre ítélt legutolsó szavuk,
életük, álmuk, hősi áldozatuk.
Temetetlen, megtört testük fölött
a jövő lélekharangja kondult.ehhez ezen a ponton blogger biztos nagyon kevés, érzi, persze, hogy mit akar mondani szerző, de a nyelvi megformáltságnak ezen a szintjén bár ne mondta volna.
7. (LUX AETERNA)
A lángok forró szívéhez értem,
nincs, nem is lehet már több
ellobbanó pillanata ennek az útnak.
Élők: mutassátok föl a világnak,
s a hunyorgó égi csillagoknak
a mi hőseinket, szent halottainkat,
akik most már jobban ragyognak
és fényük egyre fényesebb lesz,
ahogy megérti áldozatukat a nemzet,
ha századonként legalább egyszer
fölkel és nem riaszthatja semmi fegyver...igen, emlékezzünk a hősökre. de: ahogy megérti áldozatukat a nemzet. de mi ez a századonként legalább egyszer felkel? azoknak az áldozatát érti meg a nemzet, akik századonként egyszer felkelnek? (jó, ez olcsó volt blogger részéről.) de akkor is: azokét, akik részt vesznek a századonkénti egyszer megtörténő felkelésben? vagy - jobban megnézve a szöveget - a nemzet akkor érti meg a hőseit, amikor századonként egyszer felkel? tehát, mivel mi éppen nem kelünk fel, nem is érthetjük őket? sajnos nagy gáspár nem tandori, hogy szerkesztetlenül adja ki, ami eszébe jut - ezt a szakaszt talán az ihletett pillanat után jó lett volna még egyszer-kétszer elolvasni.
Ekkor nagy lesz és hatalmas,
tántoríthatatlanul forradalmas,
bukásaiban is büszke, méltóságos...
Azt súgja: csak a holtak igazára hallgass,
mert az október végi tiszta lángok
szívébe égették a szabadságot!és ez az a pont, ahol blogger már nemcsak nyelvileg, hanem tartalmilag is kifogást emel. igen, emlékeznünk kell a halottainkra. és emlékeznünk kell ötvenhat szellemére. de hogy csak a holtak igazára hallgassunk... ugye a "kik érted haltak, szent világszabadság", a szabadságért az életet áldozni paradigmája mellett, azzal szemben nemcsak a bukásban túlélni paradigmája létezik, hanem bizony a "szabadsággal élni" paradigmája is. és 1990-ig lehetett a holtak kizárólagos igazát szembeszegezni a kádár-rendszer véres posványával, de 1990 után ötvenhat igazsága legfeljebb politikai - etikai miheztartást, de nem gyakorlati cselekvési mintát adhat.
mert most már - kivételes helyzetektől eltekintve - nem a fekete-fehér helyzetek, az egyértelmű választások korát éljük, ahol a meg-nem-alkuvás felmagasztosító erény, hanem a sokszínűségét, ahol a kompromisszumkeresés, a kooperáció és a közös optimum megtalálása a cél.
márpedig egy emlékezés mikéntjét legalább annyira konstituálja a milyen kontextusban emlékezem? kérdése, mint a mire emlékezem? kérdése. mi az üzenete a múltnak a ma számára? ebben a helyzetben a "csak a holtak igazára hallgass" hangzatos, bombasztikus, ám teljesen hamis üzenet.
(2004-2005)
hát így s ilyeneket gondolt blogger, miközben zenét hallgatott. ezért nem tudta élvezni a zenét sem, pedig lehet, hogy tényleg megérdemelte volna. de sajnos, erre a szövegre igazi ötvenhatos emlékművet nem lehet építeni.
utolsó kommentek