félrevezető cím, oszt ráadásul még valami egész pocsék módon alliterál. de nem kell megijedni, külünösebben még csak provokatív sem lesz, legfeljebb néhány jókívánságot fog kiprovokálni, mert nem bírja az ember megkerülni, hogy le ne írja: születésnapja van, negyvenkettőre fordult.

rendben, nem olyan vészes, bár a héten többször mondta nyilvánosan, hogy 'így ötven felé közeledve...', ami ugye azt jelenti, hogy foglalkoztatja a kérdés bloggert, s öregedni is érzi magát kicsinyt. (aminek persze vannak jelei: amikor tegnap nála voltak a gyerekei s az indiaikaja-futárt várták (ezt nem biztos, hogy jól tagolja: azt akarja jelezni, hogy a futár nem volt indiai, ellenben a kaja igen, chicken vindaloo meg miegymás, jó fokhagymás naannal), szóval, hogy a gyerekei azt találták ki, hogy addig a love actuallyt néznék, amelyet blogger egy adott ponton az odeon romantikus-vasalós) polcáról levett magának, szóval egy-egy fordulaton blogger olykor könnyekig elérzékenyült. kínos, ez van. hogy azért az ereit még föl mégse vágja, megnyugtatja bloggert, hogy még mindig bill nighy cinikus vén rockere a kedvenc figurája.)

szóval ilyenkor kap az ember üdvözleteket, jókívánságokat, közelállóktól, barátoktól, munkatársaktól. többnyire olyanoktól, akik úgy kb ismerik az életritmusát, vagy ha nem, akkor - ha más egyébért nem, hát azért, hogy föl ne ébresszék - emailben köszöntik.

de ma reggel, alig kilenc után, kapott smst a citibanktól is. personal touch, vélhetően. perszonalizált üzenet, gondolom egy ozeki-szerveren keresztül, különös illúziói bloggernek nincsenek arról, hogy a személyes bankárja (megtakarításai okán ilyen egyébként sem jár most neki) ül egy nokiával a kezében, s úgy pötyögi be az üzenetet. de hogy miért gondolják azt jó ötletnek, hogy vasárnap reggel kilenckor, amikor az ember mondjuk jó eséllyel még éppen aludna, küldenek egy ilyet... ébredj, magyar... nyilván sokkal jobban fogom szeretni őket.

hát, így.