nyilván ennek a posztnak a "még él" címet kellene viselnie, de hát azt mégsem lehet, volt egynéhány ilyen az utóbbi időben, egy-egy hosszabb kihagyás után. már csak el kell fogadnia bloggernek, hogy van, amikor ír, gyakran, hosszúakat, aztán meg hosszú szünetek vannak, szintén gyakran (lám-lám, két azonos jelző, aztán mennyire más állapotokat jeleznek, mindegy, baromság).

szóval a nyári szabadsága jól telt, három hét, régen volt ilyen, hogy ennyit ki tudott venni, gyakorlatilag teljes elbutulás, olimpia (na, ez meg jelent a postokban is), sunshine, beach, lots and lots of wine, actually, hát így.

aztán jól visszajött, dolgozott egy hetet, aztán elkísérte balázs fiát - azt, amelyik még folytatta a kosárlabdát - zsolnára egy junior-tornára, amelyet meg is nyertek, az csodálatos élmény volt. aztán hazafelé jól megfázott a légkonditól az autóban, egyhetes szünet, megint, betegszabi, na, pont azalatt sem olvasott, nagyjából egyhuzamban végignézte a szökést. hát, egynek jó, de mégsem a 24 vagy a six feet under.

azóta dologidő van, elkezdődött az iskola is. (blogger szétesettségére jellemző, hogy a költségtérítés, amelyet nem őneki kellett intézni, hanem egy munkatársának, az időben elment - a beiratkozási lapot viszont az utolsó nap emailben küldte le, azzal, hogy majd megy utána postán az aláírt példány. kinyomtatta blogger, el is küld(et)te, aztán másnap eszébe jutott, hogy alá nem írta:-( hát így.)

vett kézilabda-bérletet is, de eddig valahogy minden meccs vagy az iskolával ütközött (amíg pécsett volt, a fradi 47:26-ra lezúzta a pécset otthon), nyilván értékelhető meccs volt.... bár szívesen látná már ezt az új csapatot.

a másik meg, hogy kosármeccsekkel ütközik. ebből a szempontból kicsit besűrűsödött a program, rengeteg edzőmeccs, új edzővel, más felfogásban, és hát megkezdődött a bajnokság. az mondjuk furcsa, hogy úgy, hogy a tizenkét budapesti ificsapatot négy hármas csoportba osztották, s mindegyik egy meccset játszhatott otthon, egyet idegenben s ez alapján a két meccs alapján eldőlt, hogy a három csapat közül melyik jut az első négybe, melyik az öttől nyolcas csoportba, s melyik legalulra. legalább visszavágó lehetett volna - merthogy az öttől nyolcas csoport első két helyezettjének még van reménye a budapesti rájátszásban a legjobb néggyel játszva előrébb kerülnie, meg az országosra is kijutnia, de aki véletlenül erős csoportba került s volt egy rossz napja, az két meccs után mehetett a levesbe.

a honvéd persze a legerősebbe került, a kokecet annak rendje s módja szerint sokkal vertük, a kiváló erőkből álló elite baskettől parázs mérkőzésen szégyenteljes bíráskodás mellett nyolc ponttal kikaptunk. két sportszerűtlen hibát és egy technikait fújtak ellenünk olyan dolgokért, amelyekért az ellenfelet nem, vagy éppen csak figyelmeztették.

nagyjából ez az elite volt - akkor még a mafc színeiben - amelyik az első serdülő évünkben valami százötven ponttal alázott bennünket. ehhez képest a 0:13-as kezdés ellenére úgy voltunk versenyben, hogy az egészen kiváló védőlábmunkával rendelkező válogatott moravcsik áron 40 percet volt pályán, a nagy odaadással és szépen (kicsit a fénykorában futballozó törőre emlékeztetően szertelen) lakits is csak akkor ült le néhány percre, amikor megkapta a negyedik hibáját. azaz az országos bajnokságra törő elite-et gyakorlatilag végig teljes erőbedobásra késztettük. és ez jó.

hát így s ilyenek történtek.

a politikát kissé félve figyeli. azt hiszi, hogy változást vár - azért csak hiszi, mert úgy gondolja, hogy ennek, ami most folyik, véget kell vetni. viszont idegesíti, hogy nem tudja, hogy helyette mi lesz. fodort szimpátiával figyeli - azt viszont döbbenettel (na jó, mire számított volna, de az megdöbbenti, hogy ezt a lemezt még föl lehet tenni), hogy a balliberális nyávogó / csahos / mittoménmilyen kórus föltette az orbán ante portas lemezt és igyekszik a szadeszt visszanyomni a kormányba. hát, így ebből nem lesz semmi.

csak az ország dögrováson, ahogy tegnap egyik munkatársa mondta.

nagy erőfeszítésekkel rávette magát megint az olvasás gyakorlatára. most azt gondolja, írni is fog.

hát, üdvöz légy, kitartó - és olykor aggodalmaskodva érdeklődő - olvasó.