jó dolog jó barát születésnapjára menni, főleg, ha ez ember már jó régen nem nagyon mozdult ki, nemigen találkozott a barátaival, főleg, ha 50. születésnap van, miegymás. ezen mondjuk még az sem változtat, ha netán éppen vasárnapra esik a buli - gondolja blogger, egy-két óra után lelép, nem viszi túlzásba, aztán nem lép le és igenis viszi, szerencse, hogy vizezték a sört, mert amennyit ivott, vélhetően jobban megártot volna, ha nem vizezik, plusz a viszki és a más okosság.

és akkor a dilemma, ami akkor jön, amikor a barátai barátainak olyan barátai vannak, akikkel semmilyen körülmények között nem fogna kezet, sőt: egy asztalnál sem ülne. blogger nyitott, jó sok fajta emberrel meg tud ismerkedni, olykor, amikor nem éppen emberkerülő, tud beszélgetni is, de figyelmesen hallgatni is, szemlélődni, nem sok olyan ember van, akivel elutasítaná a kézfogást, ha megpróbálnák bemutatni.

a szeme sarkából látta, hogy probléma van, sétál befelé a helyre a maoistából lett polbeatesből lett polgári magyar író, tart az asztalhoz a legpenetránsabb magyar mondatok szerzője, a nyitott táskás pojáca. sportszandálban, zokniban - attól még rühellnie sem kell valakit bloggernek, hogy ettől a kombinációtól fölszisszenjen, vö. fehér zokni, makkos cipő. szandálhoz némi sportos ruha, kinézetre, mint szafárihoz öltözött keletnémet kispolgár. neki legyen mondva.

blogger ezen a ponton meglátta régi jó barátját, fölpattant az asztaltól s onnantól kezdve fél éjszakáját a söntéspultnál állva töltötte. így oldotta meg praktikus módon az önmaga leköpése és a közbotrány közötti választást opportunista kompromisszummal.

illy.