hát, most már lázas is blogger. nyilván megfázott a nagy melegben, elég szar ügy, de most nyilván szép lenne azt mondani, hogy ebbe a teljesítménybe betegedett bele. szóval volt ma magyarország - dél-korea.

lehetett sejteni előre, hogy komoly probléma lesz, egyrészt nytott védekezés, másrészt meg az is van, hogy a koreaiak önbizalomtól duzzadnak, mi meg... mondjuk ezt nem érti blogger, hogy ha tényleg érmes helyekért megyünk, akkor minek fossuk magunkat minden komolyabb ellenféltől. aminek direkt következménye ez a teljesítmény. vagy ellenkezőleg: azért van a fosás, mert tudjuk, hogy irreálisak az elvárások és csak a csoda segíthet bennünket ahhoz, hogy érmet szerezzünk?

nézi az ember a vízilabdás fiúkat - azokról az a benyomása, hogy bármilyen szarul játszanak is, meg bármennyire nem nyertek komoly versenyt athén óta, mégiscsak minden meccsen úgy játszanak, hogy az ember látja rajtuk: elhiszik, hogy megnyerhetik az éppen soros meccset, sőt, a természetes kategóriába sorolják azt, hogy ők esélyesek, vagy éppen egyenlő partnerek. azaz: van magabiztosság, még akkor is, ha tartanak az ellenféltől. és ezt a magabiztosságot nem nagyon látta blogger női kézilabda-válogatottól, nem is tudja mióta.

de ez a hat-null különösen elkeserító volt. elkeserítő volt az is, hogy egyet kellett értenie egri viktorral: a szurkolás rendben van (itt nem ért egyet, az blogger szerint egészen káprázatos és becsülni való az egész torna alatt) de minden mással baj van. támadással védekezéssel egyaránt. teljes csőd.

tényleg nem érti blogger, hogy komoly csatákban edződött játékosok támadások hosszú során át az ellenfél kezébe adják a labdát, illetve ezen a meccsen leginkább kihajítják az oldalvonalon. hogy miért nem tudunk átlőni. hogy miért nem tudjuk megjátszani a beállót. (a helyzet az, hogy úgy tűnik, a magyar kézilabda korszakonként egy klasszis beállót tud kitermelni - hogy aztán kocsis böbe hagyományozza a posztot a párducra, ő szegény kulcsira. és ez az olimpia vélhetően kulcsié lett volna. s az ő árnyékában, őt tehermentesítendő lehetett volna ott piros vagy akár borbás, akik így szépen lassan szokhattak volna hozzá a mélyvízhez... ami egyelőre ebben a formában túl mély nekik.

hat - null rémálom kezdés. az első félidő közepén már látható volt, hogy itt nem nagyon lesz győzelem. nem érti blogger, hogy miért kellett behozni tóth tímeát, aki azért nem volt a kezdőben, mert beteg. mindenki tudta negyedóra után, hogy a meccs elment. mindenki tudta, hogy az első negyedóra sokkolta a csapatot. talán lehetett volna a kulcsjátékosokat pihentetni - mert a helyzet az, hogy a románok ellen iszonyatos erőbedobás kellene, hogy nyerjünk.

a kulcsjátékosaink - pálinger, görbicz, vérten, szamoránsky (nem, mintha nagyon jól játszana, de a beállósposzton nincs más számba jöhető ember) alig pihennek. ha pihenhettek volna, talán nagyobb lett volna a vereség, de talán kisebb a sokk. lehetett volna azt mondani, hogy a tartalékcsapatunk kapott ki, vagy valami hasonlót. így viszont az első csapat volt fönt a pályán kármentés céljából - és sajnos nem sikerült faragni a félideji hátrányból, sőt. úgyhogy ez vélhetően lélektanilag is rossz döntés volt, meg a játékosok regenerálódása szempontjából.

a helyzet az, hogy nyolc évvel ezelőtt egy farkas andreának, egy siti beának, egy párducnak, egy kökény beának, egy bokinak elhitte az ember, hogy talpra tudnak állni. most nem nagyon látja blogger azt a magot, amire ez a csapat építkezhet. és iszonyúan sajnálja az ember görbiczet, aki minden megingása ellenére a lelkét kiteszi ezért a csapatért. rendben, nem védekezik nagyon jól, de szervez, gólt lő, lelkesít.

nem tudja blogger, hogy milyen egy jó időkérés meg egy jó kapitány. lehet, hogy elég annyit mondani, hogy szűcs legyen a ballövő, tomori meg a jobblövő, de nem az volt a baj,hogy a lövőink rosszul teljesítettek, hanem az, hogy senkinek nem volt halvány gőze sem, hogy mit kellene játszani.

talán nem ártott volna erről is szólni néhány szót. és aztán az árulkodó biztatások a lányoktól: elég a beszédből, kezdjünk védekezni, stb. nem tudja blogger, hogy lesz ebből énekes halott.

de ezerszer láttunk már csodát.

várjunk most is arra - de ha meg is történik, akkor az esetleges négy közé jutás ne feledtesse el azt, hogy az eddig mutatott teljesítmény azt jelzi, hogy komoly problémák vannak a hátországban, a szakvezetésben és magában a csapatban.

mert ha ezzel nem nézünk szembe, és hiszünk a csodának, akkor a csoda legközelebb nem következend be.

sajnos.