blogger el van készülve arra, hogy irdatlan mennyiségű kommentet fog kapni - főleg, ha történetesen ez a postja is címlapos lesz, bár a téma némileg lefutottnak tűnik -, egyrészt a más véleményeket elviselni képtelen homofóboktól, másrészt nyilván azoktól a melegektől, akik az okoskodását/érvelését nem fogadják el. de belevág, akkor is, mert a maga számára is tisztázni szeretné a helyzetét.
szóval egyszercsak megjelent egy plakát, ez itt ni:
nyilván sokakban eleve kérdésként merül fel, hogy miért van szükség pride-felvonulásra. azokban nyilván felmerül, akik például tavaly is odamentek ellentüntetni, megdobálni a felvonulókat; de a megnyilvánulások alapján ennél szélesebb körről is szó van. azokról, például, akik úgy gondolják, hogy semmi kifogásom a melegek ellen, mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, de miért kell ezt mutogatni, miért kell provokálni.
blogger ezen a ponton elárulja, hogy ő (javíthatatlannak tűnő) hetero. adott esetben még szemérmesnek is gondolja magát, viszont természetesnek is. szereti, hogy ha együtt van valakivel, akár barátjával, akár alkalmi partnerével, akár szerelmével, akkor ezt az együttlétet nyilvánosan vállalhatja.
azt is gondolja, hogy akár alakulhatott volna úgy is az élete, hogy bi- vagy éppen homoszexuális legyen. ettől egyrészt nem érezné magát kevesebbnek vagy többnek, de valahogy úgy képzeli, hogy amennyiben pasival járna, biztos, hogy ugyanúgy szeretne az utcán kézenfogva járni azzal, vagy megcsókolni azt, akit szeret, mintha nővel lenne együtt. és azt is gondolja, hogy viszont nagyobb bátorság kellene hozzá, mert ez nem elfogadott.
(hogy mennyire nem, arra azért szintén egy személyes példa: blogger kedvenc sorozata a 24 mellett a six feet under, amelyben david, a temetkezési vállalkozó és keith, the black man rendőr bonyolult, sokrétűen ábrázolt párkapcsolatban élnek egymással. kapcsolatuk minden történése szépen felépített, jól motivált, s blogger ennek ellenére olykor még most, a harmadik évad vége felé is megütközik néha azon, hogy a képernyőn megcsókolják egymást, vagy éppen ágyba bújnak.)
és éppen ezért gondolja az ember, hogy szükség van ilyen felvonulásokra: hogy fölhívja a figyelmet arra, hogy élnek köztünk olyan emberek, akiket az őket körülvevő világ arra késztet, hogy ne tekintsék természetesnek, hogy a partnerük iránti szeretetüket/vonzódásukat nyilvánosan kimutathassák. ebben az értelemben az ilyen felvonulásokra szükség van, a maguk provokatív jellegével és túlzásaival. ugyanúgy, ahogy szükség van critical massre, orbán viktor tömeggyűléseire, challenge dayre, miegymásra.
de hát akkor már ez a plakát. blogger szerint ez a plakát sajnos nem jó plakát. mindig idegenkedett az olyan plakátoktól, amelyeken ennyi szöveg van (most nem a mikor/hogyan vonulunk föl részről, hanem a képen belüli, a post-it-re írt szövegről beszél. érti, hogy mit akar mondani a szöveg, de már maga a szöveg sem elég frappáns. hosszú, nem ütős, ki a franc fogja végigolvasni, kiben fog megragadni. nem szerencsés.
és hát viszont a gyerekek. erről azt gondolja blogger, hogy valóban provokatív, kiszámítható volt rá a reakció, amely kiszámíthatóan kontraproduktív. ugye ismerjük a semjén zsolti elméletet, a szakállas cukrosbácsikról; persze, nyilván emlékszik mindenki. ez egy meleg plakát, hosszú szöveggel. a hosszú szöveget az ember még el sem olvassa, már rögtön arra asszociál, hogy a gyerekek a melegséggel vannak összefüggésben - s a legtöbb ember el sem jut odáig, hogy a gyermekek a természetes igazságérzet és a kiállás természetessége okán kerülnek a plakátra.
innentől már egy lépés csak a meleg - pedofil azonosság felállítása és már kész a botrány. persze, igen, mindenki erről a plakátról beszél, de nem úgy, hogy a gay pride kerül előtérbe és arról beszélünk, hogy milyen jó lenne, ha meleg polgártársaink is nyilvánosan élhetnék a párkapcsolataikat; de nem ám. hanem egy olyan hamis síkra terelődött a beszélgetés, mit beszélgetés: innentől már hőbörgés van, feljelentés és védekezés, szóval olyan síkra terelődött az egész, hogy a homoszexualitás szükségképpen a gyerekek megrontásával jár-e.
úgyhogy azt gondolja leginkább is, hogy ez a plakát leginkább célszerűtlen - éppen azt az ügyet nem szolgálja, amit szolgálni szeretne. merthogy nem minden provokáció jó provokáció. nem minden provokáció mozdít konstruktív irányba.
(egyébként különösen sikerületlennek tartja a család szó szerepeltetését a plakáton. hogy a leszbikusok, melegek, bi- és transzszexuálisok lennének egy nagy család? és véletlenül kerül ide éppen a család szó, a maga ebben a vonatkozásban szintén provokatív kontextusával? netán nem véletlenül, viszont akkor meg - és akkor itt most magának is ellentmond talán blogger kicsit -: nem kellően kifejtve, hogy miért... továbbra is sikerületlennek érzi ezt a plakátot.)
de már aztán a történet másik oldala meg még szörnyebb. rétvári bence hírszerzős bloggertárs, másodállásban országgyűlési képviselő meg a legfőbb ügyészhez fordult a plakát ügyében. nyilván érez az ember egyfajta személyes sajnálatot a bloggertársa iránt: ha már ilyen idős korában ennyire besavanyodott és intoleráns, mi lesz vele szegénnyel majd akkor, ha az idő előrehaladtával előtör belőle a korral járó természetes bezáródás.
de rögtön utána magát meg ezt az egész országot is elkezdi sajnálni blogger. hiszen rétvári kollega meg az ő fantompártja nemsokára jól kormánypárt lesz ebben az országban. (hacsak arra a sorsra nem jut ez az önállónak éppen nem nevezhető entitás, amit orbán viktor előrevetített: hogy ha kétharmados többsége lesz a fidesznek, akkor majd a kdnp-ből csinál házi szociális ellenzéket. és ezek a kis csahos ölebek nyilván ezt is beveszik a gazditól. de egyelőre tételezzük föl, hogy a kdnp, mint jelenlegi ellenzéki párt a választások után várhatóan kormányra kerülend.)
és akkor az emberen végigszalad a jeges veríték, hogy tényleg ez az intoleráns kurzus jön? mert érti blogger, bár egyet nem ért vele, hogy az államnak a férfi-nő kapcsolatot kell támogatnia rétvári szerint, de ebből nem következik az, hogy plakátokat rosszhiszeműen kell értelmezni, sőt: szándékosan félre kell őket értelmezni és ennek alapján feljelentést kell tenni, hogy a nekünk nem tetsző gyakorlatokat hátrányos helyzetbe hozzuk.
mert azért azt állítani, hogy ezek a gyermekek ezen a plakáton bármilyen értelemben úgy szerepeltek volna, mintha ők maguk melegek lettek volna, vagy velük és szexuális preferenciájukkal kapcsolatos állítás lett volna téve, az azért merő túlzás. ez a plakát az, ami: egy roppant szerencsétlen plakát, amiről érdemes és helyes vitatkozni, de messze nem az a kategória, amellyel kapcsolatban feljelentést kellene tenni.
mint ahogy minősítetten nem az az a bizonyos másik eset sem, amellyel kapcsolatban rétvári kolléga megnyilatkozott: nevezetesen az az eset, amikora tavalyi felvonuláson egy fiatalember imitált papi ruhában kezében rózsaszín bibliát tartott. hogy ezzel meg mi baj van... drága bloggertárs: hiszel valamiben, ami neked személyesen hit, vallási meggyőződés. más azonban ezt a hitedet nem osztja - vagy egyébként adott esetben: osztja is -, de a klérusról rossz, elítélő, ilyen-olyan véleménye van.
ez miért baj? és miért baj, ha ezt nyilvánosságra hozza, netán a papokat, vagy akár az egyházat is, kigúnyolja? sőt, urambocsá, netán bizonyos hívőket is vaskalapos szentfazekaknak tart s ezért gúnnyal illeti őket. nincs ebben az országban szólásszabadság? véleményszabadság? a gondolat és a kifejezés szabadsága? csak a te kedves párttársaidnak szabad nemzetellenesnek bélyegezniük a liberálisokat, de rózsaszín bibliával tilos kiállni egy felvonuláson?
az ember szép lassan kezdi ugyan elfogadni, hogy annál az impotenciánál, amit a jelenlegi kormány művel, nem sok minden lehet rosszabb. hajlamos szép lassan elfogadni, hogy ti fogtok kormányra kerülni, de azért jobb, ha gondoltok arra is, hogy sokféle ember él ebben az országban, és még gyurcsány is gyorsan el lesz felejtve, ha ezt a katolikus szósszal leöntött bonírt kispolgáriságot akarjátok agresszívan ráerőltetni a társadalomra.
mert arról lehet vitatkozni, hogy szabad-e az államnak állást foglalnia abban, hogy milyen neműek párkapcsolatát támogatja. az én meggyőződésem szerint nem - de elfogadom, hogy vannak más meggyőződések is. (ezen a ponton egyébként fontos, hogy ne keverjük össze a párkapcsolatok szabályozását, amelyek két ember közötti kapcsolatra vonatkoznak, magyarország aggasztó demográfiai helyzetével, bármilyen komoly is a csábítás.) azon viszont egyszerűen nem vagyok hajlandó vitatkozni, hogy a papok gúnyolása belefér-e a szólás- és véleményszabadság kereteibe.
hát, nagyjából ennyire jutott most blogger.
és várja a kommenteket.
<és javított néhány helyesírási hibát, meg néhány mondatot utólagos olvasás után kerekebbé s egyértelműbbé tett. javított kiadás ez.>
utolsó kommentek