blogger egy konzervatóriumos szerkesztő/szerzővel folytatott utcai beszélgetést követően csütörtökön újra kedvet kapott a blogíráshoz. úgyhogy most ír, és hát rögtön a konzervatórium írására reflektálva. nem hallgatja el, hogy elefánt is postolt erről a saját blogjában.

bloggernek a kérdésről némileg különvéleménye van. a konzervatóriumos írásból az derül ki, mintha mi sem lenne rosszabb, mint egy szakértői kormány, vagy egy nemzeti egységkormány. persze az eredeti írásban ez kötőjeles írásmódban szerepel, kövér lászlóra hivatkozva, holott a két dolog azért korántsem fedi egymást.

vannak olyan helyzetek, amikor nemzeti egységkormányt érdemes csinálni. ha jól emlékszik blogger, churchill bevont mindenféle pártállású politikusokat a kormányába a második világháború alatt, a válsághelyzetre való tekintettel. ez lehet egy példa. ez ebben az esetben valóban egy nemzeti egységkormánynak tűnik. ennél szerintem kicsit enyhébb a nagykoalíció, amely nemcsak válsághelyzet esetén válhat indokolttá, hanem akkor is, ha az adott parlamenti matematika mást nem nagyon tesz lehetővé.

hogy kellene-e most egységkormány, azon érdemes lenne elgondolkodni. kérdés, hogy mekkora válságban van az ország, nyilván. hogy tényleg nagyon nagy-e a baj, vagy egyszerűen csak hat-nyolc év csapnivaló kormányzásának néhány évnyi jó kormányzással helyrehozható hibáit nyögjük.

ha arra gondolok, hogy rendre megfeneklenek azok az átalakítások, amelyeknek a szükségességét mindenki (f)elismeri - mondjuk csak az egészség- meg az oktatásügyet -, ha a kívánatos irányokban nem is ért egyet, akkor hajlamos lennék arra gondolni, hogy igen. ugyanakkor viszont nem nagyon tudok elképzelni olyan egységkormányt, amiben mondjuk a szocialisták nem vesznek részt. akármit is gondoljunk róluk, azért az várható, hogy még néhány cikluson át ők képviselik a társadalom statisztikailag kimutatható hányadát.

az más kérdés, hogy igazából azt nem tudom elképzelni, hogy létrejöhetne, akár csak átmenetileg is, olyan kormány, amelyben a fidesz és a gyurcsánytalanított mszp egyaránt részt vesz. nem csupán azért, mert mindkét fél olyan pozícióba játszotta magát, hogy nem tudná eladni a saját táborának ezt az - akár alkalmi - szövetséget -, hanem főként azért, mert azt sem gondolom, hogy bármiben meg tudnának egyezni.

innentől kezdve a nemzeti egységkormány felvetése nem más, mint a kokárdaviselés ötlete: ha a nemzeti egységkormány azt jelenti, hogy én, a fidesz, vagyok a nemzet akarata, a kormányom pedig a nemzeti egység kormánya, akkor az nem valami nagyon szimpatikus megközelítés. hogy azt ne mondja, pedig gyűlöli a szót blogger: inkább kirekesztő.

viszont hát akkor a szakértői kormányzás: annak lehet némi racionalitása. és nem csupán abban az értelemben, hogy a fidesz ne kopjon el a reformok során, nem csupán az, hogy ne kerüljön ellentmondásba a saját korábbi demagógiájával. hanem abban az értelemben is, hogy egy erős politikai háttérrel (nagy létszámú, egységes fidesz-frakcióval) a háta mögött egy kemény válságmenedzselő felhatalmazású kormánynak esetleg lehet még annyi hitele is, hogy olyanok támogatását is megnyerje a tagjai szakmai hitele révén, akik egy fidesz-kormányt leginkább gyanakvással fogadnának.

és nem osztja blogger elefánt nézetét arról, hogy egy ilyen kormány csak apró válságmenedszelő intézkedéseket tehetne. azt gondolja inkább, hogy ez a kapott mandátumától függ. mert akár arra is van esély, hogy éppen hogy szabadabban tud nagyobb horderejű változásokat elindítani, mint a pillanatnyi népszerűségét figyelni kénytelen nem-szakértői kormány.

azonban az eredeti konzervatóriumos cikkben van egy állítás, ami meglehetősen zavarja bloggert. "Azonban ezzel pont az a gond, ami eddig is gond volt. A politikának az erkölcsi és morális alapjai, értéksemlegessége nem töltődik fel azzal, amivel kéne: hitelességgel, értékkel. Az elit ettől függetlenül ugyanolyan hiteltelen marad, mint eddig volt, a politikai cinizmus ugyanúgy hódít, mint eddig. A populizmus és demagógia pedig halmozottan jelen lehet, hiszen a politikából továbbra is kiábrándult tömegek ugyanúgy be fognak nyelni bármilyen populista retorikát."

hogy ezt hogy tetszik mondani? A  politikának az erkölcsi és morális alapjai, értéksemlegessége nem töltődik fel azzal, amivel kéne: hitelességgel, értékkel. Először is: alany és állítmány egyezése. aztán mit jelent az, hogy a politika értéksemlegessége nem töltődik fel értékkel? most akkor az értéksemlegesség az jó tulajdonság? ha nem, akkor miért áll vesszővel elválasztva az erkölcsi és morális alapoktól, ami azt sugallja, hogy mindhárom jó tulajdonság. ha viszont az értéksemlegesség jó tulajdonság, akkor az baj, ha feltöltődik értékkel? vagy csak rossz a mondat?

és ha történetesen ki is egyenesítjük ezeket a mondatokat: biztos, hogy igazak? csak azért, mert egy kormány szakértői, biztos, hogy nem kerül beljebb maga a politika, ha valaki, legyen az bármilyen szakértő, de mégiscsak egy párt / koalíció támogatását bírja, kimondja, hogy ez így nem mehet tovább? hogy az elkúrás nem az őszödi beszéd volt, hanem az, ami itt gazdaságpolitika gyanánt a hetvenes évek óta folyik?

nem lehet, hogy ettől a politika megszabadul egy olyan ballaszttól, aminek a foglya évek óta? hogy mindenki látja, hogy a király meztelen, de senki nem meri kimondani, mert fél, hogy elveszti a választást?

van ennek az országnak az a tulajdonsága, hogy a baloldaliakat, a maguk világjobbító / felforgató, mikor hogy szándékaival nemzetidegennek tartja. ez látszott abból is, hogy gyurcsány kezdetben egyébként ígéretesnek látszó reformjaira a jobboldal reagált (nemzethalál, magyartalanítás, mittomén milyen szószörnyetegek voltak). most már másban bízni nem nagyon lehet, mint hogy a jobboldal képes lesz végigcsinálni a maga által szükségesnek tartott reformokat.

ha ezek legalább részben azok, amelyeket a gazdasági racionalitás diktál, akkor az nagyon jó, azzal is csak beljebb leszünk. akárki csinálja is meg őket. őszintén: nekem olyan mindegy, hogy gyurcsány vagy orbán csinálja-e meg őket. sokkal fontosabb az, hogy olyan irányban menjen az ország, amerre szeretném.

egészen olyanban meg úgysem fog. úgyhogy lesz miről blogot írni a továbbiakban is.

meg hát keres blogger olyan szervezeti formát is, ahol a blogolásnál nagyobb hatékonysággal tudná a neki kedves irányba terelni a dolgokat.