legyünk akkor méltók az önbecsülés pártjához: egy kommentelő kérte, hát közkívánatra beszámolok a tegnapi kosárlabdameccsről. egy héttel az országos selejtező kudarca után (győzelem a szeged ellen, de vereség a mafctól és a kecskeméttől) ismét budapest-bajnoki mérkőzést játszottak a gyerekei, ezúttal is a mafc ellen.

nem lesz bőbeszédű beszámoló: negyven pontos győzelem volt legalább, pontos számra nem emlékszem. szemben a múltkori zónával, amelyet a mafc nemes egyszerűséggel áthajigált, most emberfogást védekeztünk.

már az első negyedben komoly különbség alakult ki a csapatok között, blogger balázs fia a honvédos pontok mintegy háromnegyedét szerezte. aztán a többiek is bekapcsolódtak a későbbi negyedekben, így alakult ki a fölényes győzelem.

három mafcos játékos is kipontozódott, köztük a két legjobb, s innentől fogva aztán végképp nem volt kérdés - leginkább az volt kérdéses, hogy a játékvezetők milyen újabb mesterfogással lepik meg a játékosokat és a közönséget. volt itt minden: rossz palánkra elvégeztetett büntető, volt olyan, hogy az egyik honvédos játékos már a két büntető egyikét elvégezte, mire a jv-k rájöttek, hogy a mafcnak kellene a büntetőt dobnia.

ebből némileg érthető, hogy miért volt felettébb ideges hangulató a mérkőzés. csak az volt furcsa, hogy ekkora különbségnél mi vezeti rá az időmérőt, hogy folyamatosan manipulálja az órát a mafc támadásainál. az pl kissé feltűnő volt, amikor az órán az volt, hogy 1.2 másodperc van hátra a negyedből, az óra pedig úgy indult el, hogy a mafc nagyjából labdavezetéssel hozhatta föl a labdát.

ennek mint jegyzőkönyv vezető hangot is adott blogger, mire meglehetősen élénk szóváltás kerekededett ki. azt hiszi blogger, hogy nem szeretne többet a mafc-pályán ezzel az emberrel együtt ülni a zsüriasztalnál.