jelezte blogger többször, hogy mennyire utálja a könyvesblog arroganciáját – hogy tudniillik: megmondjuk, mit olvass. hát most blogger is jó arrogáns lesz: bár inkább lebeszélős módban: megmondja, mit ne nézz meg.
tegnap iskolában volt, fischer tanár úrtól hallgatott geopolitikai előadást, kifejezetten élvezte, arról volt szó benne, hogy a német haditengerészet vezetése milyen következtetéseket vont le az első világháború elvesztéséből. megvilágosodott számára egy csomó minden, amit korábban nem értett – meg egy kicsit másképp nézett rá a térképekre is ezúttal.
jól lefáradt, egyébként is dolgozós napja volt délelőtt, fárasztó tárgyalós napja az előző napon, gondolta hát, hogy este még elnéz moziba. ilyen olyan okok miatt nem akarta még megnézni a nem vénnek való vidéket – először olvasni szeretné, s még sorban áll a könyvért; meg ráadásul könnyed szórakozást is szeretett volna. gondolta, hogy megnézi till attila filmjét, a pánikot.
talán figyelmeztető jel lehetett volna, hogy közönségdíjas lett a filmszemlén. nem azt mondja, hogy olyan élményben volt része, ami az olyan filmek kapcsán szokta érni, amit a tv-műsor „fergeteges amerikai filmvígjáték”-ként harangoz be; annál azért talán valamivel jobb volt.
de elég gyengusz volt. forgatókönyv gyakorlatilag nulla, a szálak nagyon lazán voltak összefűzve – nagyjából az a dramaturgiai fogás, mint az igazából szerelemben volt, csak ott jól: több párhuzamosan futó szál, amik itt-ott összeérnek. hát, itt megvolt a több párhuzamosan futó szál, csak ahhoz kellett volna kis munka a forgatókönyvön, hogy össze is érjenek.
cselekmény gyakorlatilag nulla, szereplők hátteréről, motivációjáról gyakorlatilag nulla. a főszereplő egy lány, aki sikeres menedzser, de egy szakítás után pánikbeteg lesz, ezért egy magán pánikklinikára kerül. ott egy teljesen hiteltelen schell judit pszichiátert(?) terapeutát(?), instruktort(?) játszik. van ennek a lánynak egy ötven-hatvan közötti szerelemhiányos, önközpontú anyukája, akit bánsági ildikó játszik, egyébként jól (talán a legjobb jelenet, amikor bánsági és egri márta használt műfaszt vesznek a sex-shopban. lelkük rajta.
van aztán két homoszexuális rendőr, akik közül az egyik coming outolni akar, a másik meg ettől fél. nyilván nem mert még till attila sem férfi-csókot rakni a filmbe – csak a buksisimogatásig jutnak el. pedig motivált lett volna a csók is abban a jelenetben – még ha azt is akarta érzékeltetni tilla vitéz (copyright by kamondy ági), hogy magyarországon még a fejsimogatás is kemény dolog. ez a megalkuvás különösen a sírhant művek felől nézve volt gáz.
a rendőr persze nem mer végül coming outolni, a rendőrkapitánnyal folytatott beszélgetés, amely ezt célozná, végül fizetés-emelési igény bejelentésében merül ki. erre a rendőrkapitány nem hajlandó, majd amikor a rendőr kimegy, ideges: két pénzéhes buzi sóhajtással zárja le a beszélgetést, mint aki tud a dologról s az nem zavarja. ennek a jelenetnek különös, a filmen kívüli bukét ad, hogy éppen a sokgyermekes, heteroszexuális mivoltát színházigazgatói pályázat során hangsúlyozó balikó tamás játssza a rendőrkapitányt.
szóval: kínos-feszengős film.nem az ajánlott kategória. sőt.
utolsó kommentek