azoknak az arcát, akik folyamatosan arról sírtak (egyébként joggal), hogy a koalíció mennyi forrást vont ki az egészségügyből, és mégis azt mondták, hogy úgy kell megbüntetni a kormányt, hogy igennel szavazunk a népszavazási kérdésekben.

szerette volna látni az arcukat abban a pillanatban, amikor este hét órakor gyurcsány ferenc bejelentette, hogy a kieső bevételeket nem pótolják vissza. holott tudhatták, hogy mivel játszanak. attól a pillanattól kezdve, hogy az alkotmánybíróság a meglehetősen cinikus döntésében azt mondta, hogy ez nem költségvetési kérdés, tehát szavazásra bocsátható, a kormány nyíltan hangoztatta, hogy az igenek győzelme esetén nem lesz kompenzáció.

gratulál ez minden kedves futballszurkoló fidesz-hívőnek, aki úgy gondolta, hogy érdemes szimbolikus kérdésekben büntetni a kormányt. de mindegy. meg gratulál a fidesznek is, amelynek ma sikerült minden továbbinál világosabbá tennie, hogy ha a realitások és a saját hatalmi ambíciói között kell választania, akkor mik a prioritásai.

és persze az a helyzet, hogy az, hogy sokan értenek egyet egy kérdésben, még nem jelenti azt, hogy feltétlenül igazuk is van. sőt: nagyon is nem. azt viszont jelenti, hogy ennél a kormánynál bénább és szerencsétlenebb társaságot nagyon nehéz lett volna választani.

sikerült úgy nekivágni ezeknek a reformoknak, hogy senkit az égvilágon nem próbált meggyőzni az igazáról. a nemek aránya nagyjából megfelel annak, amennyien eleve meggyőződéssel így szavaztak volna. azaz: nem sikerült támogatókat szereznie az elképzeléseinek.

ráadásul az időzítés is pokoli volt, de ezt blogger sokszor mondta. nagyjából minden oldalon egy időben ugrottak bele a kísérleteikbe, ahelyett, hogy egymás után. azaz nagy valószínűséggel egy-egy személyt, illetve társadalmi csoportot többféle minőségében is megtaláltak.

azaz: kapkodó reformok, iszonyatos kommunikáció, átgondolatlanság minden fronton.

ilyen irdatlan pofont kevés kormánynak volt módja kapnia. és most mi lesz? ha jól nem pótolják a forrásokat, akkor csődbe mennek a háziorvosi praxisok? és akkor ezen a ponton ki a hibás? az, aki hozott egy költségvetési törvényt úgy, hogy abban szerepelt a vizitdíj is és azt mondja, hogy nincs módja kipótolni? vagy az, aki tudván tudva, hogy a kormány ezt nem fogja kipótolni, kierőszakolta ezt a látszólag szimbolikus szavazást?

szabad ennyire felelőtlenül politizálni?

nem lehetne egyszer végre ebben az emberöltőben leülni egy kibaszott asztalhoz és valami kompromisszumra jutni? ennek így nagyon nem lesz jó vége. el kell gondolkodnia mindenkinek, aki ezt a helyzetet létrehozta: kormánynak és ellenzékének, mindenkinek, aki a kérdéseket úgy tekintette, hogy nem a kérdésekről magukról szavaz, hanem a kormány alkalmasságáról.

mindenkinek, bloggert magát is beleértve, akik az évek során bármit is tett ennek a helyzetnek a kialakulásáért. bár lehet, hogy már most is késő.