amely ma állítólag eldől. hogy tudniillik ki lesz a szövetségi kapitány. a szövetségi kapitány. mert akárhány csapatsport van is, s mindegyiknek van szövetségi kapitánya, a szövetségi kapitány csak a labdarúgóké lehet. akármilyen eredményeket érnek is el - a válogatott is mindig ők. és ma eldől a kapitánykérdés, ami egyébként nincs.

mert miért is lenne. blogger imádja a labdarúgást, bár mostanában főleg kézilabdameccsekre jár. kívülről fújja a százszázalékos fradi összeállítását, a hatvanas évek nagycsapatát, dalnoki jenő kek-második csikócsapatát, még a nyolcvanas évek fradiját is, a hetvennyolcas, a nyolcvankettes vb-csapatot, sőt a mezey-félét is. évtizede persze eljutott oda, hogy bekapcsolódott egy tv-közvetítésbe és a játékosok több, mint felét nem ismerte fel arcról. mondhatná: érdemének megfelelően kezelte a labdarúgást.

ez némileg megváltozott várhidi péterrel - elkezdett meccseket nézni, arcokat és neveket megjegyezni. és ez nem kevés. lehet persze azt mondani, hogy a válogatottnak kiváló nemzetközi hírű edző kell - de aki eddig itt volt, mind megbukott. itt járt jenei imre, megpróbált klubcsapatban nemzetközi szintű edzéseket vezetni - nem ment, rövid időn belül a fél csapat sérült volt. nem bírták a fiúk a terhelést.

ha más komoly edző jött, az sem volt sikeresebb. komolytalant meg minek. és egyébként: mi történik, ha van egy kiváló szövetségi kapitány, aki ahhoz van szokva, hogy kiváló, de legalábbis nemzetközi szinten átlagos játékosokból ütőképes válogatottat tud csinálni? ezekkel, akik itt vannak, mit tudna elérni? hol vannak a nemzetközi szinten átlagos játékosok?

s ha mégis el tudna érni valamit - válogatott lenne az? vagy potyemkin-falu? nem az a lényeg, hogy a válogatott mit ér el. illetve persze, az is. de a válogatott sikere a hátország fejlődése nélkül: buborék.

nekünk várhidi péter kell. aki ismeri a hazai viszonyokat, ismeri a játékosokat, egyengeti az útjukat, szép lassan eléri, hogy a jobbak külföldre szerződjenek, és nem handabandázik. nem lesz gyurcsány: csak azért, hogy megtartsa a pozícióját, nem ígér olyat, amit teljesíthetetlennek gondol. egy komoly ember, aki hisz a vállalások komolyságában. és láthatólag a munkáéban.

és nem akkor lesz itt komoly labdarúgás, ha a válogatott kijut egy világversenyre. az csak annyit jelentene, hogy több pénz kerül a labdarúgásba. foci itt akkor lesz, ha a bejövő pénz nem a mostani struktúrába folyik majd, lyukas lavórba, arra szakosodott struktúrába, hogy hogy lehet a pénzt eltüntetni.

akkor lesz itt foci, ha megerősödnek magánvállalkozók alapította futball-akadémiák, tisztességes befektetők által irányított egyesületek, akik nem állami és szponzori pénzek lenyúlásában érdekeltek, hanem abban, hogy játékosokat neveljenek és értékesítsenek. hogy fiatal tehetségekkel, akiket olcsón vesznek, drágán adjanak el. ez a modell működik: ezt csinálja az ajax is, ezt az arsenal is. lehet ilyet csinálni, kisebb léptékben, persze, de működhet a modell, lásd a prágai csapatokat.

végh antal írta valamelyik sokat vitatott könyvében, talán a gyógyit6atlan?-ban, hogy a labdarúgás hű képe az országnak. ahol ilyen utak vannak, mitől lenne jó a futball. persze, könnyű volt ellene vetni, hogy a szovjetuniótól kaptuk a hatost, és ott az utak tán mégsem jobbak mint nálunk.

de kérdés, hogy nem volt-e véghnek mégis kicsit igaza. hogy nem arról van-e szó, hogy a labdarúgás hű képe az ország azon szeletének, amely az állami megrendelések túlszámlázásában érdekelt? annak, amelyben a vadkapitalizmus érvényesül, szabályok és a piac szabályozó-ereje nélkül? annak, amelyben azt gondolják, hogy sikerpropagandával lehet a munkát pótolni?

munka, barátaim, és piac. ez kell nekünk, nem külföldi kapitány. meg szerénység. és jó lesz várhidi péter is.