és ez mindennél többet ér. tegnap munka után autóba ült és elindult dunaújváros felé, a régen várt dunaferr-ferencváros mérkőzésre. a héten a ferencváros értékesítésére kiírt pályázat meglehetősen furcsa eredménytelensége - amely mással, mint azzal, hogy valaki a ferencváros mielőbbi csődjében érdekelt, hogy így fillérekért jusson ingatlanhoz, nem magyarázható - előrevetítette, hogy politikai tüntetésre is fel kell majd készülnie. hogy lesz buzi mszp / zsidó szdsz, meg gyurcsány felszólítása, hogy mit csináljon az anyjával. a népi önkifejezésnek ez a formája ugyan nem tetszik bloggernek, mindazonáltal mélységesen osztozik a felháborodásban. úgyhogy azt a kompromisszumot kötötte magával, hogy ezeket a rigmusokat nem fogja kiabálni, viszont a tábor legeslegközepébe állt. ennek meg is van az eredménye: blogot írni éppen tud, de ha telefonjelentést kellene adnia a meccsről, az már nem feltétlenül menne.

különösen azért érthető a felháborodás, mert a fradi értékesítésére kiírt pályázatok közül ez volt az első, amely igazán komolyan vehető volt. persze a kézilabdaszakosztályt a viszonylagos anyagi függetlensége miatt kevésbé érinti a pályázat sikertelensége, de a három "e" 1899 óta létező klubjának többi szakosztályát, így a labdarúgást akár a megszűnés szélére is sodorhatja. ami olyan szurkolónak, akinek hűségjegye is volt abból az időből, amikor vincze géza irányítása alatt majdnem kiesett a csapat, nagyon fájdalmas. és csak reménykedni lehet abban, hogy a kézilabdázóknak volt annyi eszük, hogy a költségvetésbe nem kalkulálták bele a pályázat sikere esetén rájuk eső bevételt. mert ha igen, akkor megint túlköltekeztek. ha nem, akkor nyilván nem a csőd lesz, hanem az a perspektíva, hogy megint remegünk, hogy az amúgy is meggyengült csapatból meg tudjuk-e tartani azokat a játékosokat, akiket meg akarunk.

régen látott ilyen dunaferr-fradit - a dunaferr-tábor alig volt nagyobb, mint a szokásosan négy-öt fős vasas-tábor. pedig néhány éve, amikor a dunaferr bajnokaspiráns volt az egész kapu mögötti szektort megtöltötték a szurkolóik. most azonban messze-messze többen voltak a fradisták. irdatlan hangulatban kezdődött a mérkőzés, és az első győzelem rögtön a lelátón megszületett. nem, nem abban az értelemben: a fradi-tábor gyakorlatilag belefojtotta a szót a dunaújvárosiakba.

lassú adok-kapokkal kezdődött a mérkőzés, a dunaferr szerzett vezetést, majd fordított a fradi 2:1-re. innentől főleg a dunaferr vezetett. egy kicst megleptek bennünket az első félidőben alkalmazott egészen nyitott védekezéssel. nem is a szokásos védekezéssel, amikor egy ötös fal előtt gáspár gabriella játszik zavarót, hanem egy egészen félpályáig megnyitott zónával. ez persze a betörések ellen nem nyújt védelmet, ezt a dunaferr úgy akadályozta meg, hogy rendkívül jól zárta le a páros kapcsolatok elől a teret és eleve megakadályozta, hogy valaki sikeresen lendületet szerezzen a kapura töréshez. azt meg kell adni, hogy ezt jól csinálták, és a védekezésük is jóval kevésbé volt brutális, mint amit kiss szilárd idején megszokhattunk.

sajnos, mi ebben az időszakban sokat és bután hibáztunk - fej fölött oldalvonalon kipasszolt labdák, labdaeladások, rossz lövések. ebben az időszakban uhrakova és szucsánszki igyekezete dícsérhető, illetve pastrovics is elég jól védett a sérüléséig. a helyére beállt haris is bemutatott néhány szép védést, majd visszajőve pastrovics tovább folytatta jó szereplését. ebben az időszakban a bírók is inkább aprókat tévedtek, itt még mindkét csapat javára, illetve termésetszerűleg kárára.

a második félidőre háromgólos hátránnyal fordultunk. iszonyatos energiákat mozgattak meg a lányok, hogy ezt ledolgozzák. végül nem sikerült, két góllal kikaptunk, de milyen körülmények között... erre a félidőre zácsik egészen összekapta magát, bátrabban kísérletezett és nagyon jó lett kovacsicz teljesítménye is - bár ő sajnos a félidő folyamán több ziccert is hibázott.

kovacsiczról szólva meg kell emlékezni juhász gabrielláról is, aki magabiztosan játszott védekezésben, illetve jól lőtte be az adódó lehetőséget - ugyanakkor keveset kapott. ez talán azzal magyarázható, hogy a ballövőben játszó zácsik inkább kapura ment, vagy befelé mozgott és passzolt és ritkán játszotta le a labdát a szélre (ez persze a dunaferrnek megadta a lehetőséget arra, hogy a jobboldali védelmét tömörítse és kicsit feladja a juhásszal szembeni védekező pozíciót). a másik oldalon soósnak nagyon nem ment a játék - körülbelül az első félidő huszadik percéig kellett várni az első értékelhető megmozdulására, amikor megszerzett egy kipattanó labdát. persze lőtt egy-két gólt, de ma nagyon-nagyon nem ment neki - így gyakrabban passzolta a labdát le a jobbszélsőnek, kovacsicznak. (meg kell jegyezni, hogy a labda akkor is gyakrabban ment a jobboldalra, amikor szucsánszki volt a jobbátlövő.)

többször sikerült négy-öt gólos hátrányból egygólosra fölállni. viszont a második félidőre a bírók - és sújtsa kollektív megvetés a nevüket: a herczeg-südi párosról van szó - egészen szemérmetlen hazai pályát fújtak. ritkán tették fel a kezüket passzívre, ferling és mörtel több lépéshibáját elengedték, passzív játék esetén megítélt szabaddobás után négy-öt húzásos megoldásokat engedtek a dunaferrnek. egészen felháborító volt. némi joggal díjazta ténykedésüket a mocskos csalók kórus.

végül kétgólos vereséget szenvedtünk - emelt fővel. bosszantól, hogy ebben több saját hibánk is közrejátszott, főleg az első félidőben. még bosszantóbb azonban, hogy az állítólag legjobb magyar bírópáros a teljesítményével ilyen mélyen belenyúlt a mérkőzésbe - és furcsa módon mindig akkor születtek a legfurcsább ítéletek, amikor éppen döntetlenközeli helyzetbe került a csapat.

úgyhogy most nem emel ki senkit. a csapat kiválóan küzdött, blogger büszke volt rájuk nagyon. ez a bajnokság elment. valószínűleg a második hely is. viszont egészen kiválóan küzdő csapatot látott.

SZÉP VOLT LÁNYOK!