olykor szokták blogger kedves barátai, vagy éppen a blog olvasói kérdezni, hogy mi történt ezzel a bloggal. az történt, válaszolja blogger röviden, hogy nemigen volt kedve írni. ez a blog elsősorban politikai blogként született, s innen alakult úgy, hogy blogger olykor személyes bejegyzéseket is elhelyezett benne.
úgy csökkent a bejegyzések száma és intenzitása, ahogy blogger kedve szép fokozatosan ment el attól, hogy politikáról írjon. blogger egyrészt megcsömörlött, mondhatná úgy is, hogy megundorodott attól, amit ebben az országban politikának nevezni szokás; tán kevéssé polgári vagy felnőtt módon inkább a politikától való elfordulást választotta blogger. de azt is tudja, hogy a blog nem csak azért süllyedt, mert ennyire megundorodott blogger a politikától, hanem azért is, mert bloggernek már előbb voltak kétségei abban a tekintetben, hogy egy ennyire párbeszédképtelen országban egyáltalán értelmezhető-e még a blog születésekor kitűzött cél, amely valamifajta párbeszéd létrejöttéhez való hozzájárulás lett volna.
ezzel párhuzamosan kezdtek elszaporodni a magán-, illetve sportjellegű posztok. őszintén: bloggernek nem sok kedve volt énblogot írnia, és némi rémülettel vette észre, hogy blogja szép lassan azzá alakult. most, gyurcsány lemondásával bloggerben mintha felhorgadt volna a remény arra, hogy történni fog valami, esetleg hosszabb távon tényleg érdemes lesz politikáról beszélgetni. úgyhogy most posztol, és tervezi, hogy posztolni is fog. (bár bajnai gordon átmenetele nem éppen sokat ígérő fejlemény...)
ez azonban még kosárlabdás poszt lesz. a helyzet az, hogy hétvégén volt fiú junior országos kosárlabda-döntőn. nagy élmény volt - bár nyilván elsősorban azért, mert a csapatok nagy részét már ismerte, tekintve, hogy fia csapata játszott velük. valószínűleg, ha nem lett volna ennyire érdekelt blogger, nem ment volna ki, de így kifejezetten élvezte.
(a honvédnál ott ragadt le a blog, hogy idén új edző van, aki irdatlan mennyiségű munkát végez a fiúkkal, ráadásul megtanította őket győzni. a májusban kitűzött cél az volt, hogy a budapesti alapszakaszban olyan helyen végezzen a csapat, hogy az országos selejtezőbe kijusson. ez sikerült. a selejtezőből sikerült a pécs mögött továbbjutnunk. az elődöntő előtt az volt a cél, hogy legalább egy meccset nyerjünk - ez olyannyira sikerült, hogy csoportelsőként, veretlenül jutottunk a középdöntő fölső ágára (különös öröm volt, hogy két meccset is kevés ponttal, a végjátékban sikerült megnyerni).
a középdöntőben két-két vereség a pécstől és a kecskeméttől, és két győzelem a tavalyi nagy rivális tizenkét karát ellen, ami azt jelentette, hogy a nyolc közé jutásért még egy keresztjátékot kellett játszani a nyíregyházával. egészen felháborító játékvezetés mellett tizenöt pontos vereség volt nyíregyházán, amiben jelentős szerepe volt annak, hogy blogger időközben vezéregyéniséggé vált balázs fia néhány vitatható ítélet és néhány buta fegyelmezetlenség nyomán jól kipontozódott már az első félidőben, és hát az addigi húzóemberek, nepp laci és buza dani az idény végére némileg kiégett, utóbbi pedig kifejezetten beteg is volt, míg benyó máté lába már pécsett eltörött, így kevés variációs lehetőség maradt. a visszavágón így is sikerült már az első félidőben 18 pontos előnyt szerezni, de ott elfogyott a lendület, így végül x lett a meccs, és véget ért a nem várt nagy menetelés. (blogger gyermekének az idény még nem - a honvéd u20-as csapatával nb/b nyugati csoport alapszakasz-győztes lett, így még versenyben vannak a bajnoki címért, s a gyermeknek tizenhat éves kora ellenére van némi reménye arra, hogy továbbra is számítanak rá.)
szóval a döntő, törökbálinton az elite basket pályáján. kiválóan megszervezett esemény egy gyönyörű, világos csarnokban, ami voltaképpen egy általános és középiskola tornaterme, persze svédpadokkal és ideiglenes lelátóval, de tökéletesen alkalmas arra, hogy mintegy 4-500 nézőt befogadjon. az emeleten kiváló büfé - még kávét is jól főztek -, a büfében kivetítőn lehet követni a teremben folyó meccset, egészen profi, mint ahogy az internetes közvetítés is az, eseményenként lehet követni, hogy ki dobott kosárra, ki szerzett lepattanót, olyan nba-stílusú közvetítés, ráadásul ábrán mutatják negyedenként, hogy honnan volt sikeres, illetve sikertelen kísérlet, stb.) úgyhogy egészen méltó volt a rendezés is az esemény súlyához.
meglepő volt, hogy az esélyesnek tartott elite, benne válogatottak sorával, köztük a bulldog-természetű, kiváló védő moravcsik áronnnal rögtön az első meccsén kikapott a nyíregyházától, és így gyakorlatilag elvesztette az esélyét a négy közé jutásra, mert látszott, hogy abból a csoportból a pécs kiemelkedik; bár ez utóbbi úgy győzte le a kaposvárt egy ponttal, hogy öt másodperccel a vége előtt még a kaposvár vezetett, s fél pályáról indított támadást 0,9 mp-el a vége előtt húzott be a már nb1-ben is rendszeresen bizonyító lepsényi.
a legjobb négy közé végül meglehetősen sokan, szám szerint hárman jutottak arról az ágról, ahol a honvéd szerepelt - az elődöntőben elénk került pécs és univer kecskemét, illetve a nyíregyháza mellett még a debrecen jutott be. a pécs - debrecen elődöntő volt valószínűleg a torna legjobb meccse, magabiztos pécsi vezetést követően a magára találó bajalinov vezetésével egyenlített a debrecen, s a pécs csak hosszabbítást követően tudott győzni.
a másik elődöntőben az univer egészen simán győzte le a bírói nyomás alatt morálian széteső nyíregyházát. (hogy az univer nem maradéktalanul szimpatikus, abban jelentős szerepe van az igen alattomosan játszó, gólem-küllemű centerüknek, ami nagyon kár, mert a csapat nagy többségét igen szimpatikus játékosok alkotják; akik közül a vezéregyéniség már a torna első meccsén sajnos lábtörést szenvedett...)
a harmadik helyért a nyíregyháza tömeges megbetegedésekre hivatkozva nem állt ki. a döntőben a pécs gyakorlatilag egyértelműen győzte le az univert eilingsfeld jános vezetésével, aki valószínűleg az egész mezőny legszimpatikusabb játékosa. rendszeresen negyven pont körül dobál, palánk alól, féltávoliakat, sőt, akár hárompontost is, és ha jól számolja blogger egymaga több védőlepattanót szerzett, mint ahány támadó és védő lepattanót szerzett az egész kecskeméti csapat...
úgyhogy egészen megérdemelten bajnok a pécs, és megérdemelten második illetve harmadik az univer és a debrecen, bár ha a sors másképpen alakul, akár fordított sorrend is igazságos lehetett volna.
úgyhogy nagy élmény volt, jövőre jó lenne úgy ott lenni, hogy az ember gyereke is szerepel, némileg fokozta volna az élvezeti értékét, bár blogger nyilván kevésbé tudta volna nyugodtan nézni a meccseket.
utolsó kommentek