hát, nyilván elhanyagolódik egy blog vb alatt, meg akkor is, ha blogger éppen ámokot fut és feszült és aludni sem tud, nemhogy regenerálódni, projektátadáson is izgul, plusz még azon is, hogy gyermek bekerül-e az u18-as eb-re utazó csapatba, és így egyelőre nem íródott meg a bejegyzés a hóhér házáról sem, schmitt pálról sem lett (arról nem is lesz, nem pazarolunk rá betűt), de azért a nyilatkozat már elérte az érzékelési küszöböt.

magától az sem érte volna el, de például a facebookon egyre több ismerősétől látja, hogy "kezdődik", hogy lám-lám, bújik ki a szög a zsákból, megmutatja a fidesz a valódi arcát, stb, stb. és itt persze elsősorban a sokat sejtető, ám végülis keveset mondó "kezdődik" az igazán érdekes. merthogy aki ezt mondja, az nyilván valami nagyon súlyos dolog első lépésének tekinti akár ezt a nyilatkozatot, akár a már-már b-listázáshoz hasonló kádercserét. de azért illene megmondani, hogy mi az, aminek a bekövetkeztétől félünk, vagy aminek a bekövetkeztét vízionáljuk. vegyük észre, hogy nagyon nagy különbség van egy fasiszta diktatúra, egy vezérelvű demokrácia, egy populista demokrácia vagy egy nekünk nem tetsző kormányzattal rendelkező liberális demokrácia között.

afelől senkinek nem lehetett kétsége, hogy amennyiben a fidesz visszatér a hatalomba, itt egyrészt leszámolás lesz - a fidesz híveinek nem elhanyagolható része ezt nagyon várta, ellenfeleinek java része pedig jó ideje retteg ettől. a fidesz hívének nem számító, ám az mszp országlásának hatására más megoldást maga előtt nem látó szavazók pedig reménykedtek abban (valamilyen rejtélyes oknál fogva), hogy mégsem fog megtörténni. nos, ők most csodálkoznak, néznek, so to speak, mint rozi a moziban, ahogy blogger ezt a kifejezést fontos üzleti tárgyaláson is sikerrel használta, pillanatra feledkezve el csak arról, hogy tárgyalópartnerét rozáliának hívják. bumm.

abban lehetett a választások előtt reménykedni, hogy a fidesz majd hatékonyabb kormányzást valósít meg, mint az mszp. abban azonban nem, hogy alapvetően más berendezkedést tartanak kívánatosnak, és alapvetően más kulturális orientációs pontokkal rendelkeznek, mint az eddigi kormányzat. azoknak, mint blogger, akik nádas és esterházy pétereken nőttek föl, akik jelenkort, nappali házat, café babelt, törökfürdőt, stb, stb olvastak/olvasnak szívesen, nyilvánvaló volt, hogy nem csupán arról van szó, hogy az mszp (és vele az szdsz) szenved döntő vereséget ezen a választáson, hanem az is, hogy erre a kultúrára is nagyon nehéz idők jönnek. és nyilván rémülettel töltötte el az embert, hogy a magyar fórumhoz, kortárshoz, magyar naplóhoz hasonló szintű irodalommal, l. simon lászló és koltay gábor szintű alakokkal kell ismét megbarátkoznia. de sajnos, tudni lehetett, hogy ez jön. ami sok tekintetben sajnos éppen annak a következménye, hogy az irodalom és a művészet ennyire nem független, sőt: egyrészt az elmúlt két évtized politikai történéseit éppenhogy egy kulturális háború is nagyon erősen meghatározta; másrészt viszont éppen ezért a kultúra is nagyon erősen a politikához kötődik. és lassan azért emlékeztetni kell arra is, hogy nádas péter (őszöd és egyéb belpolitikai események kapcsán tett egészen vérfagyasztó kijelentései ellenére) egyszerűen más minőséget képvisel, mint a most helyzetbe kerülők. mindezt mondja blogger annak ellenére, hogy azt érzi, hogy a liberális gondolat most alapvetően defenzívában van, érdekes dolgokat inkább például a kommentár konzervatív szerzőitől olvashatni mostanában.

és hát akkor a nyilatkozat. amit blogger egyszerre viccesnek tart, másrészt kártékonynak, harmadrészt helytelennek, negyedrészt meg éppenhogy elfogadhatónak. azért viszonyul hozzá blogger ennyire ellentmondásosan, mert a nyilatkozat alapvetően két részre tagolódik. a második rész, a "Mi, a Magyar Országgyűlés..." alapvetően egy olyan küldetési nyilatkozat, amelyre blogger azt mondaná (ha nem emlékezne arra, hogy fideszes körökből figyelmeztették már az mszp-t, hogy mennyire nem szabad az országot részvénytársaságként látni és láttatni), hogy egy olyan küldetési nyilatkozat, amely bármely cég minden szobájában megtalálható. a nyilatkozatnak ezzel a részével különösebb baj nem lenne, ha az alannyal és az állítmánnyal nem lenne baj. mert ha jól érti blogger, akkor a nyilatkozat azért kerül kifüggesztésre a közintézményekben, hogy minden közalkalmazott, minden dolgozó érezze, hogy az ő munkájának a minőségétől függ az ország boldogulása.

ezzel a résszel egyetlen baj van: ha jól érti a szöveget blogger, akkor itt az országgyűlési képviselők mondják, hogy az ország boldogulására teszik fel az életük következő éveit. úgyhogy ezt a nyilatkozatot leginkábbis a parlamentben kellene kifüggeszteni, nem pedig a közintézményekben. de azért mégis: annak kinyilvánítása, hogy összefogással és erőnk megfeszítésével építhetünk csak sikeres országot, az blogger részéről nem csupán elfogadható, de még akár helyeselhető is. mert blogger szerint is túlságosan sokat vernyákoltunk már azon, hogy mit miért nem lehet/szabad megcsinálni, kivel/mivel miért nem lehet együttműködni, stb, stb, most már azért talán azon is kellene meditálni, hogy miként lássunk munkához. sőt: munkához kellene fogni.

sokkal durvább azonban a nyilatkozat első része - ami éppen ellentmond a nyilatkozat második részének, amely azt deklarálja, hogy a nemzeti együttműködés rendszere minden magyar előtt nyitva áll. az első rész ezzel szemben a rendszerváltás nagyon specifikus, és a történelmi tényeknek, khm, ellentmondó interpretációját adja, méghozzá a dokumentum jellegénél fogva előíró módban. blogger történetesen azt hiszi, hogy 1990-ben rendszerváltás volt, és utána történetesen választottunk ugyan rossz kormányokat, de mégiscsak minőségi különbség van az 1990 előtti és utáni időszakok között. reménykedik blogger (egyre csökkenő mértékben), hogy ez a mostani jó kormány lesz, még ha rendkívüli mértékben nem is tetszik neki ennek a kormánynak a kulturális világa, de hogy forradalom történt volna s most nyerte volna vissza a nemzet az önrendelkezését, hát, ezt nem gondolja.

tetszenének kérem kormányozni, és nem forradalmasdit játszani, gondolja blogger tömören. a nyilatkozatnak ez az első része valami olyasvalamivel kíván azonosulást, amit nagyon sokan nem gondolnak így. blogger történetesen jobb híján ugyan, de az lmp-t választotta, nem szavazott a fideszre. sok barátja, rokona és ismerőse azonban igen. s most azok többsége kapkodja a fejét, hogy nem rendszerváltásra, -alapításra szavazott, hanem egy új kormányra. egy olyan kormányra, amit elzavar, ha nem nyújt megfelelő teljesítményt. vajon mi s ők, mi: akik nem is szavaztunk a fideszre, s ők, akik rá szavaztak ugyan, de nem a forradalomra, hanem kormányváltásra szavaztak, azok együttmúködhetnek e rendszer keretei között? 

az rendben van, hogy a kormány úgy érzi, hogy valami nagyon újnak az alapjait szeretné lerakni - s blogger sem bánná, ha a köztársaságot sikerülne valamiféle sikeresebb alapra helyezni, mint amelyen eddig állt. de azért a történeti értékeléshez, annak kinyilvánításához, hogy itt valóban forradalom történt volna, azért vegyük észre, hogy még a történeti távlat is hiányzik. lehet a kormánynak ilyen szándéka, lehet kérni az őket követőket, hogy ebben a szellemben gondolkozzanak és dolgozzanak. de egy ország népességétől, politikai közösségétől elvárni, hogy ezzel azonosuljanak, az azért meglehetősen ellentmond a vélemények pluralitásáról való tapasztalatunknak. mert sokféle ember él ebben az országban, sokféle dolgot gondolnak fontosnak és kevésbé fontosnak, s még ezekről a dolgokról is másféléket gondolnak.

igen, meg kellene találni azt a közös nevezőt, ami az együtt munkálkodáshoz kell. meg kellene találni azt a közös nevezőt is, hogy mit tartunk fontosnak és értékesnek abban a köztársaságban, amiben élünk. de a közös nevező biztos, hogy nem egy ilyen nagyon partikuláris és még saját híveink által sem feltétlenül osztott értékelésben rejlik. ebben az értelemben helytelennek tartja blogger ezt a nyilatkozatot.

kártékonynak azért, mert megnyit egy olyan frontvonalat, amelyet nem feltétlenül szükséges most megnyitni és kifejezetten alkalmas arra, hogy elidegenítsen egy csomó olyan embert, aki várakozással tekintett a kormányváltásra, a kommancsok leváltására, s most viszolyogva nézik a történéseket.

viccesnek meg azért tartja a blogger, mert hát mégiscsak milyen ez a nyilatkozat. de komolyan.