gondolta, csak úgy, a rendszeres olvasói kedvéért ír egy bejegyzést, hogy tudják: nincs baja, megvan, épen, egészségesen, csak témája nem volt, meg kedve sem, és egy kicsit ideje sem.

munka szempontjából kicsit átrendeződött az élete, a reggelei inkább levelezéssel kezdődnek, nem azzal, hogy blogot ír, mint az utolsó postja előtti hetekben többnyire, meg mint ma. egyrészt. másrészt kicsit menetrendszerűvé is vált, hogy mindennap postol, a menetrendből kicsit kényszer is lett, illetve nem, inkább olykori kényszeredettség - van-e éppen téma, amiről szívesen postol, ihleti-e valami téma, vagy inkább kutat azután, amiből a napi kötelező post meglehet.

meg aztán kedve sem volt. postolt az utóbbi időben politikáról, nyilvános sporteseményekről: gyerekei utánpótlásbajnokságáról, fradi női kézilabdáról, közéletről, mindennapi témákról. voltaképpen egyikhez sem volt kedve.

a fradi-békéscsabát kihagyta, inkább debrecenbe ment a gyerekei országos bajnokságára. kézilabdáról - ott nem lévén - így nem írhatott, debrecenről nem volt kedve. gyönyörű iskolában, gyönyörű csarnokban súlyosan demotivált, beszart csapat olyan vereségeket szenvedett, amilyeneket az első serdülő év óta nem - a debrecentől például nyolcvan pontosat. balázs fia mindhárom meccsen kipontozódott, és még így is a legeredményesebb volt összességében. (a bíráskodás mondjuk nem-szokványos hazai pálya volt: nem tudja, miért van szükség olyan utánpótlásmeccsen, ahol a nagy különbségű vereség két perc után látható, miért van szükség nyilvánvaló, hm, elfogultságra. majdnem ki is vezették a teremből, amikor ennek a véleményének hangot adott.)

azóta többször találkoztak a gyerekei a másodosztályú juniorbajnokságban olyan ellenfelekkel, akikkel a kadett elsőosztályban a dobogóért küzdenek. két vereség (súlyos, a vasastól és a 12 karátos iskolától, akiknek nagyon sok sikert kíván az országos bajnoksághoz), egy győzelem (a blf ellen, akiknek újra megsérült kiváló játékosának, koppánynak mihamarabbi gyógyulást kíván). nem túl vigasztaló. erről se volt kedve írnia.

mint ahogy arról sem, hogy lent volt cornexi-fradin. ahol egy alapjaiban jól játszó fradi sokáig vezetett, majd megzavarodott. aztán valamelyik cornexi-szurkoló azt találta jó ötletnek, hogy a fradi-táborra mutogat. akkor néhány ferencvárosi szurker átment elbeszélgetni vele. ebből lehet jó kis rohamrendőrös-gumibotos esemény. attól kezdve a fradi-lányok egészen megzavarodtak, a vége sima vereség. meg az elveszett hangulat. úgy örült eddig, hogy kézilabda-meccsen nincs verekedés. most ennek vége van. nem sok kedve van eztán meccsre se menni.

(azt persze nem érti, hogy mi a fasznak vannak ott a rohamrendőrök, akik a jelenlétükkel sokkal inkább fokozzák az aggresszív hangulatot, ha nem tudják megakadályozni a verekedést. élünk a fradi-tábortól? akkor figyeljük őket, úgy állunk fel, hogy ne tudjanak kimenni a szektorukból, nem az udvaron dohányzunk, amíg le nem zajlik a verekedés. nem történt ez olyan gyorsan, hogy ne lehetett volna megakadályozni, ha figyelnek. aki már volt meccsen, látta, hogy mi fog történni. mindegy, inkompetens faszok - aztán elvitték szegény lavinát, a nyakánál fogva húzták le a lépcsőn, nyilván rajta verték le a saját inkompetenciájukat. de erről sem volt kedve írni.)

nem volt kedve arról sem, hogy egyszerűen nem bír igent mondani a jövőre. de nem bír nemet mondani sem, mert nem gondolja, hogy bármilyen módon állást kellene foglalnia a reformok mellett, mert nem hiszi azt, hogy önérték, ha történik valami. és nincs meggyőződve a reformok irányának helyességéről sem. és a távolmaradás mellett sem akar agitálni. a pokolba kívánja az egész népszavazást.

nem volt kedve írni arról sem, hogy a gaskó-szakszervezet is elhúzhatna a faszba. mint ahogy arról sem, hogy számára az elégséges szolgáltatás nem az, ha járnak a vonatok, vagy néhány vonat jár sztrájk alatt, hanem az, ha legalább az elsőosztályon az üléshuzatok (fejtámla, fehér huzat) nem másodlagos frisseségűek. erről sem.

anyagi természetű gondjairól sem, arról, hogy elhatározta, hogy recenzeálja kádár utolsó beszédét, de azzal sem halad. nem halad a phd-recenziójával sem. szívesen beszámolna arról, hogy olvassa ágoston vilmos könyvét wass albertről, ami ideológiailag ugyan szépen elhelyezi wasst, afféle fűzfapoétából gyakorlatilag verselemzés címén hülyét csinál - ugyanakkor erről sincs kedve írni, mert olyan hihetetlen helyesírási, fogalmazási és szerkesztési hibák bosszantják, hogy ahhoz sincs kedve.

írhatna arról, hogy büszke a legkisebb fiára, mert a kenguru-kupában nyolcadik a dobólistán, de az még inkább a magánélet része, mint nyilvános sportesemény, úgyhogy arról meg nem.

egyébként viszont jól van és boldog. csak a blogoláshoz nincs különösebb ihlete.

(meg hát minek is írjon, amikor a statgép úgysem méri:-):-):-):-):-) )