bemutatkozás

politikai önvizsgálat - többnyire. meg ami még eszébe jut.

közéletről, olvasmányokról, egyebekről. olykor személyes megjegyzések is.

a hírszerzőn futott blog folytatása.

váljál tagjává a blog facebook közösségének

utolsó kommentek

  • Kocsor Blokk: Nagy örömmel olvastam. Most már nekem is illene nekivágnom, nem csak tervezgetni. youtu.be/C8C-tp... (2011.07.26. 21:07) szarajevoi anzix
  • Dr. simonmondja.: @kfg966: Tényleg kicsit elkanyarodtunk a tárgytól, de lehet, hogy mégsem. Az a kíméletlenség és ag... (2011.03.28. 17:03) trivialitások - 1.
  • kfg966: nem erről beszélek. hanem a fideszről. szerintem az a kapcsolat, amit te mondasz, az méltánytalan ... (2011.03.28. 16:38) trivialitások - 1.
  • Dr. simonmondja.: @kfg966: Tisztánlátás az lenne, ha vallomást tennének és a megrendelőjüket is földobnák némi bizon... (2011.03.28. 15:13) trivialitások - 1.
  • kfg966: szerintem egyrészt igen. másrészt azt gondolom, hogy még ha a debreceni légkör hozzájárult is a te... (2011.03.28. 14:27) trivialitások - 1.
  • Utolsó 20

ritkábban írnak

statisztika

egy célszerűtlen levél margójára

2011.04.03. 15:00 kfg966

mészáros sándornak

a napokban a facebookon kukorelly endre szőcs gézának írt levele kapcsán rövid szóváltásba bonyolódott blogger mészáros sándorral. röviden arról volt szó, hogy vajon jó levél volt-e ke-nek a józsef attila-díj kapcsán az államtitkárhoz írott levele. a véleménycsere egy linkhez kapcsolódó kommentekben zajlott, és blogger szereti pontosan kifejteni a véleményét (vulgo: blogger bőbeszédű), a részletes indoklás szétfeszítette volna az ott adott kereteket. így blogger azt a megoldást választotta, hogy egy post keretében teszi ezt meg. a különleges alkalomra való tekintettel lemond némely modorosságáról - így például egyes szám első személyben fogalmaz.

álljon itt emlékeztetőül az eszmecsere facebookon zajlott része:

 

  •  
  • Sándor Mészáros Ámde mivel valaha, még jóval az LMP-s idők előtt, drámai leépülésed előtt mégiscsak kollegiális viszonyban voltunk, ezúttal kivételt teszek, - ez Szőcs második mondata, vagyis annak első fele. Jobb mindjárt a beszélgetés elején diszkreditálni, azaz rogtön hülyének nevezni - sokkal egyszerűbb így a vita.
    Wednesday at 8:00pm · 
  • Kerpel-Fronius Gábor ha szabad megjegyezni, az eredeti levél frusztráltságra való hivatkozása mintegy fölkínálta a lehetőséget arra, sőt, majdhogynem kikényszerítette, hogy ilyen hangnemű válasz szülessék. lássuk be: szőcs géza levele szörnyű, kukorellyé viszont sajnos körülményeskedő, mesterkélt. ez a kettő együtt pedig azzal jár, hogy most hosszú ideig a hangnemen fogunk rugózni ahelyett, hogy elgondolkodnánk, hogy mit gondolunk állami kitüntetésekről, szakmai autonómiáról, ezek viszonyáról.
    13 hours ago · 
  • Sándor Mészáros Egy másik topikban ezt írtam: Itt nem a JA-díj értékéről vagy az írói dicsőségről, hanem egy demokratikus elvről van szó. Az eddig kormány elfogadták e középdíj esetében, hogy szakmai szervezetek döntsenek róluk. Most viszont Szőcs Géza fölrúgta ezt a hallgatólagos szabályt, és önkényesen döntött négy név kicseréléséről. Holott ha elégedetlen volt mindezzel, akkor pl. alapíthatott volna egy új irodalmi díjat - magánemberként.
    13 hours ago · 
  • Kerpel-Fronius Gábor én az alaphelyzetet értem, kicsit talán más a véleményem, de nem erről akartam volna beszélni. hanem arról, hogy vajon bandi levele alkalmas volt-e egyáltalán arra, hogy erről a témáról értelmes beszélgetés kiindulópontja legyen. és nekem ebben a tekintetben nemleges a válaszom, függetlenül attól, hogy mit gondolok szőcs géza eljárásáról.
    11 hours ago · 
  • Sándor Mészáros Hát, akkor ezt másképp látjuk. Mert akkor a retorikánál tartunk - legalábbis az derül ki, amit írtál, hogy KE "körülmémyeskedő, mesterkélt" módon fogalmaz. De akár így van, akár nem: a levél megfogalmazza az alapkérdést: demokratikus eljárás-e SzG döntése? A válasz olvasható.
    11 hours ago · 
  • Kerpel-Fronius Gábor igen, szerintem is a retorikánál tartunk. olyan levél volt-e ez, amely úgy veti fel a kérdést, hogy ne lehessen nagyon könnyedén elütni, határozott és tényszerű volt-e, kérlelhetetlenül célratörően volt-e fölépítve. több okból azt gondolom, hogy nem. az indokaim viszont - eléggé bőbeszédű vagyok - az itteni kommentelés lehetőségeit szerintem szétfeszítik. hétvégén megírom részletesen, levélben v blogbejegyzésben, hogy szerintem miért.
    11 hours ago · 
  • Sándor Mészáros De a válasz egyértelműen fogalmaz, akár így vetjük föl a kérdést, akár másképpen: neki ehhez az autokratikus döntéshez joga volt/van. Az államtitkár ugyanis nem bábu. Erre szinte senki nem reflektált.
    11 hours ago · 
  • Kerpel-Fronius Gábor és szerintem ez a lényegi kérdés. és pontosan az a problémám, hogy az államtitkár vélt személyes frusztrációjának a középpontba állításával éppen a kérdés elvi jellegét maszatolta ke levele el, ahelyett, hogy ő maga szabta volna meg az elvi vita alaphelyzetét. de mondom, erről hosszabban, máshol.

 

mint az utolsó commentben írtam, alapvetően az a gondom, hogy a ke-féle levél egész felépítése éppen a kérdés elvi-tartalmi jellegét hagyja homályban. három kérdést tartok relevánsnak tartalmi szempontból:

  1. mi a véleményünk az állam által adományozott irodalmi kitüntetésekről?
  2. mi szabályozza az ilyen kitüntetések adományozását?
  3. mit gondolunk e szabályrendszer megváltoztatásának kívánatos (és ami ettől sajnos eltérő: lehetséges) megváltoztatási módjának.

az első pontról lehet hosszabban értekezni, különös tekintettel arra az összefüggésre, hogy mit gondolunk arról, hogy mennyire kívánatos, hogy az állam részt vegyen a kultúra finanszírozásában, de ez utóbbi kitérőtől - további felkérésig - most eltekintek. azt gondolom viszont, hogy a kitüntetések esetében sincs megfelelően tisztázva a szakmai autonómia és az állam viszonya. a - többek között - a józsef attila díj odaítélését is leíró kormányrendelet szerint azt a nefmi - azaz egy állami szerv - képviselője adja meghatározott szakmai szervek javaslatára.

és itt markánsan kétféle álláspont alakítható ki:

  1. amit ke, te, illetve a szakmai szervezetek mondanak, hogy ez a kitüntetés a szakma belügye, a szakma mondja meg, hogy az állam kinek adjon ilyen középkitüntetést
  2. amit szőcs géza mond, hogy ha már az állam adja, akkor hadd legyen már némi beleszólása az állam képviselőjének abba, hogy kit tekint kitüntetésre jogosultnak.

te az egyik kommentedben azt írod, hogy ha szőcs gézának ez nem tetszik, alapíthatna egy kitüntetést magánemberként. ezzel azért legalább ilyen értelemben szembeállítható az, hogy ha az írótársadalomnak nem tetszik, hogy az állam "belepiszkálhat" a kitüntetésekbe, akkor miért nem alapítanak az írószervezetek és más szakmai szervezetek olyan kitüntetéseket,amelyek teljesen függetlenek az államtól, és amelyeknél ilyen formán fel sem merül, hogy az állam megsértse a szakmai autonómiát. amennyiben valóban ilyen konszenzus alakítható ki a szakmai szervezetek között, mint amilyenre ke hivatkozik a levelében, akkor azt gondolom, hogy egy ilyen kitüntetésnek semmivel nem lenne kisebb az értéke attól, hogy nem az állam adományozza. igen, értem, persze, az állami kitüntetés mellett ott van még az anyagi juttatás is. és akkor már is ott vagyunk, hogy a magyar értelmiség és a magyar politika közös mulasztása a rendszerváltás kezdete óta, hogy nem sikerült megvalósítani egy olyan kiszámítható kultúrfinanszírozási módot, ami egyszerre garantálja a politikától való függetlenséget és az értékteremtő tevékenység belterjességtől mentes támogatását. 

szóval én az első kérdés tekintetében azt gondolom, hogy kétféle legitim álláspont van, és a szakmai autonómia képviselőié és a szőcs gézáé mellett is szól(hat)nak legitim érvek. én ebből a kiindulópontból bírálom ke levelét.

a második kérdés, hogy mi szabályozza az ilyen középdíjak odaítélését. a már hivatkozott kormányrendelet. csak az a probléma, hogy nagyon nincs tisztázva a "javaslatára" tartalma. ha jól értem, akkor az írószervezetek szőcs gézához írott levele, amelyre ke is hivatkozik, éppen a kuratórium működési rendjének tisztázását óhajtotta elérni, gondolom többek között azt is, hogy a javaslattételi jog mit jelent pontosan (bár ez az én továbbgondolásom, fejbenpingpong). szóval a lényeg az, hogy nincs sehol írásban, bármilyen rendű-rangú jogszabály lefektetve az, ami szokásként az elmúlt években kialakult, és amit szokásjog szabályoz. ilyeténképpen legfeljebb azt lehet a kormányzat szemére vetni, hogy önkényesen felrúgta a szokásjogot. (persze, nem nagyon vannak illúzióim, hogy egy olyan világban, ahol az alkotmánybíróság hatáskörét ilyen rövid úton át lehet írni, komoly akadályt jelentett volna bármely, kitüntetésre vonatkozó szabály átírása, de azért szerintem a ke levelében írtaknál ("nem szokás", "mivel joga van") részletesebb kifejtést igényelt volna, hogy miért helyes az a gyakorlat, ami az utóbbi években fennállt, mi az elvi kifogás a gyakorlat megmásításával szemben.)

azt hiszem, az egyetlen dolog, amiben maradéktalanul egyetértünk, hogy mindketten elítéljük a szokásjog megváltoztatásának szőcs géza által alkalmazott módját. ha szőcs géza úgy vélte, hogy az ő álláspontja, azaz az, hogy egy állam által adományozott kitüntetés díjazottjainak kiválasztásában az államnak is kell, hogy szava legyen, választhatott volna előzetes módot ennek a szakmai szervezetekkel történő egyeztetésre. nem tette, hanem figyelmeztetés nélkül belenyúlt. ez jól illeszkedik a fidesztől már megszokott "indoklás nélkül megteszem, mert megtehetem és le vagytok ti meg a kompromisszumos eljárásaitok szarva".

(bár tkp tekinthető kompromisszumos kezdeményezésnek az, hogy szőcs eleve a lehetséges díjazottak számánál több jelölt nevét kérte be, és ez bizonyos értelemben puha eljárásnak tekinthető: hiszen ez, ha jól értem, arra utaló gesztus lett volna, hogy az állam a jelölésben elismeri a szakma prioritását, azaz nem tüntet ki olyan jelöltet, aki a szakma listáján nem szerepel, viszont a szakmai jelöltek közül nem mindenkit tüntet ki, így az állam szerepét is valamennyire érvényesíti a díjazásban.)

a fentiek alapján úgy gondolom, hogy amennyiben én írtam volna ebben a tárgyban levelet szőcs gézának, akkor bizony nem kerültem volna meg a trivialitásokat. nem csupán azt mondtam volna, hogy belepiszkálni nem szokás. mert az azért kevés egy gyakorlat indoklására, hogy "mindig így csináltuk". vannak kifejezetten hátrányos szokások, amiket indokolt megváltoztatni. meggyőződésem, hogy ha egy eljárásrendi szokást érdemes fenntartani, akkor az indokolható is. lehet érvelni a megoldás előnyei mellett, illetve a változtatás ellen. én ezt legalábbis megpróbáltam volna megtenni - szerintem ke pont ezt mulasztotta el, és ezzel elejét vette annak, hogy elvi szintű beszélgetés alakuljon ki.

mert mivel indul a levél? hát, nagyjából azzal, hogy inkompetensnek tartja a kérdésben réthelyi miklóst. komoly vita ebben a tekintetben nincs közöttünk, magam is - annak ellenére, hogy gyerekkoromban a "réthelyi miki" név amolyan household name volt nálunk otthon, de ez most nem tartozik ide. viszont azt is gondolom, hogy ezt az inkompetenciát lehetett volna hatásköri alapon is írni; így, ebben a formában szerintem ez inkább személyre szóló, meglehetősen vaskos sértés, tájékozatlanságot, műveletlenséget, mittoménmit inszinuál, amire az adott körülmények között semmi szükség. nem gondolom, hogy olyan nagyon fontos egy levél egyébként postásként megidézett címzettjét rögtön az első mondatban megsérteni. elég lett volna annyit írni, hogy a minisztérium felépítéséből következően vélhetően inkább a kulturális államtitkárhoz kellene a kérdést föltennem, de ő az ön beosztottja, tehát önhöz fordulok. így nyilván elesek attól, hogy a közönségem, a levelem másodlagos címzettje a karakánságomat lájkolja, ugyanakkor nem teszem ezzel a személyre irányuló hangulatkeltéssel eleve nehézzé a tényszerű beszélgetést.

különös tekintettel arra, hogy a levél facebookon olvasható változatában a miniszter kompetenciájának leírása három és fél sort tesz ki, az általam lényegesnek tartott rész kifejtésére (belepiszkálás, nem szokás) másfél sor szolgál, öt, ha hozzávesszük az írószervezetek felsorolását és hat, ha belevesszük a kádár-rendszer felemlegetését.

és ezt tartom a levél egyik legfontosabb problémájának: hogy éppen a lényegi résszel nem foglalkozik. mert sajnos szerintem a kádár-rendszer felemlegetése is olcsó fogás. persze, hasonlít az eljárás, de a lényeglátást inkább a hasonlóságok és a különbségek gondos feltárása segíti elő, nem pedig egy mostanában egyre közkeletűbb minősítés odavetése. mert ez a minősítés az egyik kultúrkörben egyre közkeletűbb ugyan, de egy ilyen levél célja - ha nem csupán azoknak akarna szólni, akik amúgy is értik - éppen az lenne, hogy érveljen: hogy miért is gondoljuk az eljárást elfogadhatatlannak és az eddigi gyakorlatot jobbnak. ez nyilván munkát és belefeccölt energiát igényelni - ez van itt érzésem szerint megspórolva.

egy kis kitérő: a levelet kukorelly endre, lmp írta alá. nem kukorelly endre, költő. azt gondolom, hogy az a dadogó, bizonytalan beszédmód, ami például a romban annyira tetszett nekem, mert eléggé jól megfelelt számomra annak a képnek, hogy mennyire nincsenek szavaink arra, hogy a közelmúltunkról és annak a jelenünkre való hatásáról beszéljünk, szóval amennyire irodalmi eszközként az a dadogó beszédmód akkor bejött, itt, ebben a kontextusban, ebben a helyzetben inkább rendkívül modoros, és ami a legnagyobb baj: bizonytalanságot, határozatlanságot sugároz. inkább azt, hogy hát van itt ez a helyzet, itt ülök a parlamentben, író is vagyok, nyilván fel kell szólalnom, jó, akkor írok egy levelet, de azért túl sokat nem akarok vele foglalkozni, gondosan felépítve érvelni nem akarok, mert untat s undorít az egész. nem tudom, persze, hogy ez valóban így volt-e, de hát, ugye, a befogadón is sok múlik, és nekem sajnos az egész levél ezt sugallta.

az utolsó szakasz pedig teljesen elhibázott. ha jól értem, itt az volt a szándék, hogy szerző egyrészt a személyhez szóljon, akit szintén üldözött a hatalom. és itt a szintén lényeges: egyenlőségjelet tenni a szeku romániája és orbán magyarországa között szerintem nemhogy nem elegáns, de faktuálisan sem állja meg a helyét. itt most nem történt más, mint egy szokásjog egyoldalú és kevéssé elegáns felrúgása. amelyhez, mint egy teljesen oda nem illő, erőltetett és gáz szójátékkal egyébként maga ke is elismeri, joga volt szőcs gézának. tehát ismét: itt az önkényre való hivatkozás és a ceaucescu-féle romániával való implicit összemosásban rejlő túlzás a fennálló megoldás célszerűsége melletti érvelés megspórolása volt.

itt, az utolsó bekezdésben, a sértettség, frusztráció, a hübrisz felemlegetésével válik végképp lehetetlenné az, hogy a dolog meritumáról essék szó. arról, hogy itt mégiscsak az írói szakma autonómiájának és az államnak a viszonyáról lenne szó, és nem személyi kérdésről. mert ke levele inkább azt sugallja, hogy szőcs géza személyéről van szó, arról, hogy miután államtitkár lett, hirtelen elfelejtette, hogy költő volt. hogy az van inszinuálva, hogy valamely korábbi sérelmek okán tette azt, amit tett.

ezzel pedig zárójelbe van téve az a kérdés, hogy mi van, ha nem szőcs géza korábbi sérelmeiről van szó - hanem egyszerűen arról, hogy mást gondol az állami szerepvállalásról. mást gondol arról, hogy mit tehet meg az állam, ha ő adja a díjat. azaz elvi kérdésről. azaz olyan kérdésről, amelyben elképzelhetőek egymástól eltérő álláspontok. amelyben éppen ezért van helye vitának. 

azt gondolom, hogy ke levele gyakorlatilag ezt az olvasatot kihagyta a számításból. igen, az általad idézett kitétel a szellemi leépülésről eléggé diszkreditáló volt, de vegyük észre, hogy szőcs géza pont abban a regiszterben válaszolt, ahova ke levele a vitát helyezte. 

és szerintem ez nagyon-nagy kár - mert ezzel a meglehetősen alacsony színvonalú levélváltással, ha jól sejtem azt, ami történni fog, ez a kérdés lekerül a nyilvános napirendről anélkül, hogy érdemben beszéltünk volna róla. mint ahogy az elmúlt húsz évben más iszonyatosan fontos dolgokról is elfelejtettünk érdemben beszélgetni - aminek nem elhanyagolható szerepe van a jelenlegi kétharmadban.

ezért tartottam én nagyon-nagyon célszerűtlen alkotásnak ke levelét már mielőtt szőcs géza reagált volna rá.

(kvázi ismeretlenül is) barátsággal

kfg

 

 

 


Szólj hozzá!

Címkék: kukorelly endre józsef attila díj szőcs géza

A bejegyzés trackback címe:

https://kfgblog.blog.hu/api/trackback/id/tr392792308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.