bemutatkozás

politikai önvizsgálat - többnyire. meg ami még eszébe jut.

közéletről, olvasmányokról, egyebekről. olykor személyes megjegyzések is.

a hírszerzőn futott blog folytatása.

váljál tagjává a blog facebook közösségének

utolsó kommentek

  • Kocsor Blokk: Nagy örömmel olvastam. Most már nekem is illene nekivágnom, nem csak tervezgetni. youtu.be/C8C-tp... (2011.07.26. 21:07) szarajevoi anzix
  • Dr. simonmondja.: @kfg966: Tényleg kicsit elkanyarodtunk a tárgytól, de lehet, hogy mégsem. Az a kíméletlenség és ag... (2011.03.28. 17:03) trivialitások - 1.
  • kfg966: nem erről beszélek. hanem a fideszről. szerintem az a kapcsolat, amit te mondasz, az méltánytalan ... (2011.03.28. 16:38) trivialitások - 1.
  • Dr. simonmondja.: @kfg966: Tisztánlátás az lenne, ha vallomást tennének és a megrendelőjüket is földobnák némi bizon... (2011.03.28. 15:13) trivialitások - 1.
  • kfg966: szerintem egyrészt igen. másrészt azt gondolom, hogy még ha a debreceni légkör hozzájárult is a te... (2011.03.28. 14:27) trivialitások - 1.
  • Utolsó 20

ritkábban írnak

statisztika

kosárlabdás post

2008.12.01. 08:21 kfg966

bár hétvégén a szemináriumi dolgozataira való nagy olvasás közben nekiállt írni egy postot a drótról, amelyet violatorral együtt ő maga is az utóbbi évtizedek legfontosabb sorozatának tart, annak jól nem ért a végére. viszont a hétvégéjét afféle sportapukaként jól meghatározta a kosárlabda - öt mérkőzésen sikerült ott lennie, s mivel a junior bajnokság viszonylag fontos pontjához ért, gondolta, hogy szentel ennek egy gyors posztot. megnyilvánul sportapukaként, szurkolóként, sőt, a hetvenes-nyolcvanas évek labdarúgó sikeredzőjét, verebes józsefet is megidézi.

először a legkisebb gyerekének a két meccsére látogatott el, péntek este hatkor budafokon játszottak, majd másnap reggel nyolckor (kelés hatkor, szombaton, brrrr) is volt egy meccs, ezúttal a kölökös (kiss lenke kosársuli ellen).  két vereség volt, de kezd kifejezetten összeállni a csapat, ami azért is nagyon jó, mert a csapat fele kilencvennyolcas születésű, miközben a gyerekbajnokságban elsősorban kilencvenhetesek (illetve ők is) játszanak. ami azt jelenti, hogy ez a csapat a jövő évi bajnokságra fogja elérni a csúcsformáját. külön öröm a büszke apának, hogy a saját gyereke milyen alázattal és felelősségérzettel játszik, s hogy milyen hihetetlen figyelemmel és fegyelemmel védekezik, irtózatos lábmunkával.

aztán került sor a juniorbajnokság országos selejtezőjére. ide nem egészen szerencsés körülmények között került a csapat. volt budapesten egy előselejtező, négy darab hármas csoport, amelyeknek az első helyezettje a budapesti négybe került, a másodikja az öttől nyolcadik helyért játszhattak, a harmadikok meg értelemszerűen. ebben a csoportban a honvéd a kiváló, egyébként országos győzelemre törő elite baskettel került egy csoportba, s a vártnál szorosabb küzdelemben ugyan, de második lett. a második selejtező körben döcögős játékkal ugyan, de hat győzelemmel csoportgyőztes lett, összességében tehát ötödik budapesten. így jogot szerzett arra, hogy kilépjen az országos selejtezőbe.

itt a szintén országos bajnokságra törő péccsel, a jó erőt képviselő körmenddel, illetve a szolnokkal került össze. a pécs az előzetes hírek alapján jól kiemelkedett a csoportból, eleve úgy kerültek ide, hogy a korábbi eredményeiket úgy érték el, hogy nem játszott az nb1-es kerettag lepsényi. úgyhogy az volt várható, hogy a szolnokot mindenképpen meg kell verni, s a körmend elleni meccs dönthet a továbbjhutás kérdésében, a pécs elleni meccsen pedig vereséggel lehet kalkulálni.

úgyhogy már szombat délelőtt sor került a döntő mérkőzésre a körmend ellen. a csapat írtózatos felkészülési munkát végzett, a gyermek ijesztő állapotokban került haza edzésről, olykor gyakorlatilag ülve aludt el a kanapén. ehhez képest a felkészülési meccseken is elég fásultan mozogtak... viszont szombat reggel egy kirobbanó erőben levő csapat lépett pályára. kicsit félő volt, hogy előző héten a csapatkapitány nepp laci, aki sokszor egymaga vitte a hátán a csapatot, beteg volt, így nem lehetett tudni, hogy milyen állapotban lesz. blogger keble büszkeségtől feszült, mert balázs fia iszonyatos lendülettel kezdte a meccset, félreismerhetetlenül jelezve, hogy nagyon ki fog tenni magáért. keményen védekezett, gyakran vállalkozott betörésekre, ellentmondást nem tűrően fejezte be az akcióit és még a büntetőket is nagyjából elfogadhatóan dobta.

ennyi volt az érzése apaként bloggernek. szurkolóként pedig az, hogy iszonyatosan jó érzés volt nézni a pályára lépett csapatot, ahogy küzdöttek egymásért, ahogy mindenki biztatta a másikat, ahogy segítették egymást, ahogy mindenki maximálisan koncentrált. és tévedett az előbb blogger, mert nem csupán a pályára lépettek vettek részt ebben így, hanem azok is, akik a padon ültek. akik biztatták meccs közben a többieket, meg időkérés közben. különösen jó érzés volt látni, hogy nem csupán erőben és játéktudásban lépett nagyon nagyot előre a csapat, hanem abban is, hogy nem beszartan, hanem önbizalomtól duzzadva léptek pályára. végre.

és akkor tán ide illik egy csapatkép, köszönet török f. lászlónak, aki - miként blogger a zsüriasztalnál ténykedésbe szublimálja az idegességét - fotózással próbálja oldani a feszültséget.

és hát - balázs fia ezen a mérkőzésen hajtotta végre élete első zsákolását, labdaszerzés, indulás, húzás, megalkuvás nélkül, két kézzel, majd lógás a gyűrűn, ahogy kell, nba-style. pedig korábbi meccseken lerohanásnál nagyobb előnye is volt már visszafutó védőkkel szemben. de úgy tűnik, ennek most kellett meglennie.

este a pécs elleni meccs iszonyatos nagy sportélmény volt. sima pécs győzelemnek tűnt a papírforma alapján. blogger az elején abban reménykedett, hogy legalább azt a célt elérei a csapat, hogy kevesebb, mint húsz ponttal kapjon ki a pécstől, merthogy a körmendet ennyivel győzték le, és ez volt a minimum ahhoz, hogy egy hármas körbeverésből ne jöhessenek ki rosszul. a meccs úgy indult, hogy akár ez a cél is veszélybe kerülhet - már az első negyedben is volt tíz pont körüli a különbség. ehhez képest a csapat hihetetlenül fölszívta magát. az ember karja libabőrözött, olyan mélyen nyóltak le magukba a játékosok mindenféle tartalékokért. úgy játszottak, mint talán még soha. iszonyatos figyelemmel, egymásra koncentrálással játszottak, csodálatos volt. sajnos a végjátékba becsúszott néhány hiba, ezért négypontos vereség lett a vége - ahhoz képest, hogy vereséggel számoltunk, gyönyörű volt megélni, hogy nem elhanyagolható nyerési eséllyel fordultunk a végjátékra.

és akkor egy kép még blogger fiáról is, mellette óvatosan visszahúzott kezekkel, 14-es mezben, mert tudja azért, hogy nem szabad szabálytalankodnia, a félelmetes lepsényi.

ehhez képest vasárnap reggel már csak a szolnokot kellett legyőzni a második helyhez és a továbbjutáshoz. ez sikerült is, 34 ponttal, úgy, hogy jelentős szerepet kaptak a cserejátékosok is. úgyhogy várjuk a ma délelőtti sorsolást.

és most megidézi verebes józsefet, aki a nyilatkozatai nagy részét úgy kezdte, hogy én nem szoktam a hátékvezetéssel foglalkozn, de. hát most blogger is. sokszor kísérte már vidékre a csapatot. nagyjából tudja, hogy bárhol is van egy-egy selejtező, milyen nyomás nehezedik tetszés szerinti fővárosi csapatra (a sporikat mindig a házigazda szövetségnek kell delegálnia.) nagyon komoly hazai pályákat fújnak bármely vidéki csapatnak bármely fővárosi ellen. magánbeszélgetésekben fővárosi szövetségi illetékesek is mondják olykor, hogy egy fővárosi csapatnak minimum 15-20 ponttal kell jobbnak lennie ilyenkor, hogy nyerési esélye legyen.

ehhez képest a fővárosi bírók valamely túlzott korrektség jegyében... hát... nem is tudja blogger, hogy mit írjon. tulajdonképpen akár azt is gondolná, hogy elfogadható lenne, hogy a vidéki bírói segítség 20%-át megadják a hazai csapatnak. megértené és a körülményekre tekintettel akár tisztességesnek is tartaná. azt is, hogy ennél kevesebbet, mondjuk egy mérsékelt hazai pályát fújnának. sőt: megelégedne azzal is, hogy kiegyensúlyozottan fújjanak.

ehhez képest azonban a sporik gyakorlatilag minden kétes helyzetben a hazai csapat ellen döntöttek és kifejezetten olyan benyomása volt az embernek, még az óhatatlan és tudottan igen magas szurkolói / szülői elfogultságot leszámítva is az volt az érzése, hogy kifejezetten a hazai csapat ellen fújtak. és nem csupán arról volt szó, hogy a pécsi lepsényit, mint nb1-es játékost túlzott és elvtelen védelemben részesítették (gyakorlatilag bármit csinált, nem fújtak rá személyi hibát), hanem arról, hogy konkrétan felborult a pálya, s ami az egyik palánk alatt szabálytalanság volt, az a másik palánk alatt néma sípnak minősült.

mindegy, ez kikívánkozott bloggerből, de azt le kell, hogy szögezze, hogy a minősíthetetlen játékvezetés sem tudta elvenni a kedvét. egyetlen egyvalami maradt bloggerben.

hogy gratuláljon az egész csapatnak. és várjuk a sorsolást. meg talán lesz majd a posthoz kép is egyszer:-)

update: lett kép, illetve lett sorsolás is - utazás szempontjából talán a legrosszabb, más szempontból talán nem kedvezőtlen. tehát, irány szombathely, ahol a nyíregyháza (na, utazás szempontjából velük még jobban kibabrált a sors), a helyi falco és a debreceni deke lesz az ellenfél december 20-21-én.

hajrá!


1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kfgblog.blog.hu/api/trackback/id/tr68797304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TFL · http://civilzone.eu 2008.12.02. 09:34:03

hajrá,

hát akkor Szombathelyre!

Az Elite meg kifogta a Pécset (Pécs-t?), nesze neked sorsolás.

Reméljük a vasi bírók is olvassák bloggert, és elgondolkozva fővárosi sporttársak "sportszerűségén" csakazértis megadják a sanszot. Legalább azta kiegyensúlyozottat...