A liberalizmussal mostanában nehéz lesz cselekvési teret találni, attól tartok. Max. a változásra törekvő community-kben lehet képviselni a liberális eszméket, kisebbségben (bár mindig is kisebbségben volt, ha csak az SZDSZ támogatottságát nézem)

Attól tartok, a liberalizmus csak olyan országoknak való, melyeknek van számottevő nagykorúnak tekinthető polgársága (ha úgy tetszik, középosztálya).

Én összeségében más eredményre jutottam, szabadidőmben megpróbáltam, megpróbálom visszafoglalni az SZDSZ-t, mert meg se próbálni, csak kintről sajnálkozni nekem kevés.

Meg azt is látom, hogy azok a gondolatok, melyeket a blogger felvet, léteznek az SZDSZ-ben is, csak eddig kikaptak a választás alkalmával. És engem nagyon zavar az, hogy ha a liberális értelmiség, vagy akár a kiszálló kritikusok megpróbáltak volna szervezeti szinten is versenybe szállni, mint pl. Kőszeg Ferenc, akkor már korábban bedőlt volna az arrogáns vonal. ujgen.blog.hu/2008/04/26/rettegek_ivan Én úgy érzem, kiszállni könnyebb, mint újból és újból nekifutni, a meredek hegyoldalnak.

Nem én vagyok odabenn az egyetlen, aki elgondolkodik egy új liberális párt megalapításán, látva a belső állapotokat, a működésképtelenség határán vegetáló szervezetet, a sok begyepesedett fejet. De egyelőre hiába keresgélek a párton kívül, az SZDSZ belső ellenzékénél jobban szervezett közösségeket nem nagyon látok.

hát bizony több mint sajnálatos, hogy te is beszálltál a "lőjjük ki az Szdsz-t" című össznemzeti hülyeségbe. eddigi bejegyzéseid intellektuálisan ennél többet sejtettek. ez elefánt színvonala, de ő biztos sokra tartja majd ezt a bejegyzésedet.

phaidros!
én is azt gondolom, hogy ezzel nehéz lesz cselekvőtársakat találni, meg cselekvési teret is. viszont azt gondolnám, hogy mégiscsak fontos gondolat ez, úgyhogy kezünkbe kell vennünk a fenntartását.

korrektor!
nyilván igazad van. a feladat az, hogy ez a polgárság/középosztály létrejöjjön. és akkor majd lesz liberalizmus is.

urbángeri!
asszem erről már váltottunk pár szót. és tisztellek érte, hogy te belül, de az nem az én pályám, főleg nem abban a pártban. de drukkolok, mert egy értelmes liberális párt fontos lenne ennek az országnak.

utazó!
szerintem nem álltam be semmiféle sorba. azt, hogy az szdsz messze az ígérete és a lehetőségei alatt teljesített, régóta mondom. mint ahogy medgyessy ügynökügye óta nyilvánosan képviseltem, hogy semmi helyük a koalícióban.

azt meg nem értem, hogy mi az, ami intellektuálisan többet sejtetett, illetve mi az, ami didn't live up to this a legutóbbi postomban. ha az intellektuális igényesség fokmérője az, hogy valaki az szdsz-t kritikátlanul szemlélje, akkor valóban nem vagyok igényes.

szerintem a postom nem elsősorban az szdszről szól, hanem arról, hogy vannak értékek, amelyeket az szdsz rosszul képviselt - csodálkoznék, ha te azt mondanád, hogy jól -, és amelyeket én annak ellenére, hogy az szdszt menthetetlennek ítélem, képviseletre érdemesnek gondolok, s ezért tenni szeretnék.

s hogy elefánt színvonala? szerintem elefánt némileg digmatikusabb mint én, meg talán több benne az indulat. azt gondolom, hogy talán kicsit hatásvadász volt a címadásom, emellett viszont minden mondatomat vállalom. és különösebben nem motivál, hogy elefánt hogyan értékeli a bejegyzéseimet - mondom a magamét; ha egyetért, nem vitatkozunk, ha meg nem ért egyet, akkor igen. ennyi.

de kérlek, nevezd meg, hogy mi volt a probléma ezzel a postommal. hogy nem kellene lemondanom az szdszről? tudsz mondani néhány érvet, ami miatt nem? hogy nem kellene tevékeny szerepet vállalni próbálni, hogy kiálljak az értékeimért? vagy hogy ezt nem az szdszben akarnám tenni?

vagy hogy mások, netán olyanok is, mondanak az szdszről olyanokat, mint én, akikkel egyébként nem szimpatizálunk? attól rögtön már nem lehet igaz?

komolyan érdekel, hogy mi a baj a postommal. ha meg csak a címadás - hát, akkor meg ezt mondd:-)

barátsággal
kfg

Kedves Blogger,

legyen akkor ez egy levél. A „baj” az a bejegyzéseddel, hogy nem elemez, hanem dühből minősít és kioktat. De gyorsan hozzá teszem, nem vagyok annyira „arrogáns”, hogy azt gondoljam, nekem kell(ene) megmondani, milyen legyen egy bejegyzés. Ha Te azt gondolod, ezen a nyelven kell beszélni az SzDSz problémájáról, akkor tedd ezt ezen a nyelven  de akkor én (meg mások is) nyugodtan kifejezhetjük csalódottságunkat, mert az ilyen bejegyzések semmi más célt nem érnek el, mint meglévő közhangulatokat erősítenek fel. Ma az SzDSz indulatból történő szidása divat  erre a „sorra” utaltam. Ha mindenért, még a rossz időjárásért is az SzDSz-t tesszük felelőssé, akkor soha nem fogunk egyetlen lépést sem tenni előre. Én azt kedvelem a blogjaidban, hogy azok jellemző gyakorisággal elgondolkodtató elemző készségről tettek bizonyságot, de éppen ez hiányzik nekem ebből a bejegyzésből. De még egyszer mondom, eszem ágában sincs beleavatkozni, hogy milyen stílusban írsz  noha meggyőződésem, ez a stílus kevés teret enged az elemző gondolkodásnak.

De szabadjon írnom néhány szót magáról a problémáról is. Az SzDSz valóban nem teljesített jól az utóbbi években. Nyilvánvalóan beleszorult egy helyzetben, amelyből nem találta a kiutat. Ez nem mentség, de tény. Én is azok közé tartozom, akik elképedtek és megdöbbentek, amikor az SzDSz „összeállt” a Horn kormánnyal. Én ezt ugyan nem tartom „ősbűnnek”, mint ahogyan azt valamelyik SzDSz-t ostorozó bejegyzés nevezi (talán a reakció egyik post-jában), de mindenképpen alapvető tévedésnek tartottam, és tartom ma is. Nem annyira antikommunizmusból, vagy szocialista-ellenességből (noha Hornt politikailag és morálisan is vállalhatatlannak tartottam), hanem azért, mert már akkor látni/tudni lehetett, hogy a szocialistákkal való együttműködés fel fogja morzsolni a pártot, olyan nagyok voltak már akkor is az értékbeli, és ideológiai távolságok. Meg vagyok arról győződve, hogy ha akkor más utat választ az SzDSz, akkor a politikai kultúra, és talán a társadalmi helyzet is másként alakult volna. Ezt persze nem lehet bizonyítani, de én így gondolom. Mint ahogy azt is gondolom, hogy az MSZP-vel való társulás után már nem nagyon volt visszaút, különösen, ami a helyzet logikáját illeti. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy nem nagyon látszott más alternatíva  a FIDESZ politikája egyre rettenetesebb lett, gondolj csak arra, vagy lapozz vissza az újságokba, s láthatod miképpen záródtak el a FIDESZ oldaláról is az esetleges együttműködés esélyei. A FIDESZ persze lényegét tekintve  és függetlenül attól, amit ma megpróbál mondani  máig sem változott, éppen ezért értetlen csodálkozással figyelem azokat, akik Orbán néhány bizonytalan, a gazdaságot érintő megjegyzéséből arra következtetnek, hogy majd a jobboldal megcsinálja a reformokat. Ez az utóbbi idő legveszélyesebb illúziója  mármint a társadalmi modernizáció szempontjából veszélyes.

De térjünk vissza az SzDSz-hez. Azt gondolom, hogy azok, akik ma csalódottan szidják az SzDSz-t nem vesznek figyelembe két fontos mozzanatot. Az SzDSz soha, sem megalakulásának idején, sem azt megelőzően nem volt egy klasszikus értelemben vett liberális alakzat vagy párt. Azt is látni kell, hogy megalakulásakor, a kilencvenes évek legelején SzDSz volt a legkevésbé ideologikus párt. Voltak ugyan elvei  emberi jogok, nyílt társadalom, gazdasági liberalizáció, stb. , de nem volt koherens politikai ideológiája (politikai filozófiája igen, amíg Kiss János ezzel foglalkozott, de az nyilván nem tudott tömegeket elérni). Azt is tudjuk, hogy a korai SzDSz-ben erős volt a korábbi SZETA-hoz kapcsolódó, társadalmi szolidaritást hirdető és követő, a baloldali gondolkodással rokonszenvező irányzat. Azaz az SzDSz egyfajta konglomerátum volt, amely aztán a gyakorlati politizálás közben kezdett alakulni. Ennek a politizálásnak a legfőbb sajátosságává egyfajta pragmatizmus vált, amelynek lényege abban állt, hogy a politika kompromisszumok sorozata, gyakran olyan kompromisszumoké, amelyek nehezen egyeztethetők össze „vegytiszta” ideológiai megfontolásokkal. S ez bizony így van  bár gyorsan hozzáteszem, hogy ezzel együtt vannak vállalhatatlan kompromisszumok is, s bizony az SzDSz az elmúlt években vállalhatatlan kompromisszumokat is kötött, amiért vállalnia kell a felelősséget. Ugyanakkor úgy tenni, mintha az SzDSz feladta volna az értékeit, szerintem tévedés. Az SzDSz sokat változott, bizonyos értékektől elmozdult, másokat újra felfedezett  s mindeközben egyre inkább rátalált egy olyan politikai retorikára, amit más európai liberális pártoknál is látott. Az én megítélésem szerint az SzDSz legnagyobb tévedése az, hogy olyan gazdaság központú, technokrata modernizációs retorikát és felfogást tett magáévá, amelyet a társadalom jelentős része egyszerűen nem ért, illetve amely a társadalmat nem érdekli. Az SzDSz-nek tudnia kellett volna, társadalmi, kulturális modernizáció nélkül soha nem fognak érvényre jutni a liberális elvek, s ezért sokkal erősebben kellett volna érvelni a társadalom modernizációja mellett, sokkal többet kellett volna ezért tenni. Ha lehet, ennél is nagyobb baj, hogy az SzDSz az elmúlt közel két évtized alatt nem fogalmazott meg egy átfogó, és sokak számára vonzó és érthető társadalomképet (Charles Taylor azt mondaná, nem tudni mi az a „társadalmi imagináció”, amit az SzDSz képvisel), nem mondta meg világosan, milyen társadalmat szeretne felépíteni, elérni, s miért lenne jó ebben a társadalomban élni. Ezt persze a többi párt sem tette meg, de ezt most hagyjuk. S most ez üt vissza, ezért veszíti el fokozatosan a támogatottságát. Ennek az imaginációnak a hiányában aztán az egyes politikai döntések olyan kontextusba kerülnek, amelyekben értelmezhetetlenné válnak. Ezt a benyomást csak erősíti az az ostobasággal vegyes gyűlölködés, ami ma Magyarországon a liberális gondolkodást övezi. Neked is tudnod kell, mennyi elképesztő badarság jelenik meg a liberális gondolkodással, a liberalizmussal kapcsolatban a magyar sajtóban, na meg a blogokban. És nincs semmi olyan átfogó társadalomkép, amit ezzel az SzDSz szembe tudna helyezni, csak esetleges magyarázkodások, nem túl eredeti viszontválaszok vannak. S ez rossz, mert ez elősegíti a liberalizmussal, SzDSz-szel kapcsolatos vádaskodások és előítélet terjedését.

Végül  már így is túl hosszúra nyúlt ezt a „levél” , lehet „menthetetlennek” tartani az SzDSz-t, én nem tartom annak. Még akkor sem, ha vannak arrogáns politikusai, ha vannak begyepesedett fejűek, stb. De nemcsak azért, mert azt gondolom, hogy éppen az a feladat, hogy „megmentsük”, azaz átalakítsuk, új értelmet adjunk neki, és ily módon megerősítsük (hadd legyek én is kicsit idealista), hanem nagyon pragmatikus okokból is. Ma Magyarországon semmi értelmes esélye sincs egy új párt alapításának, ha erre gondolsz, vagy célzol a bejegyzésedben. S azt is látni kell, ha az SzDSz megszűnik, felaprózódik, akkor a liberálizmus utolsó intézményes bázisai is elvesznek, újak pedig nem lesznek. Hogy ezen kívül milyen más közvetlenül politikai jellegű „cselekvési terek” vannak, nem tudom. E téren nem nagyon vagyok optimista. Van azonban olyan cselekvési tér, ami az én megítélésem szerint fontos. S ez szorosan kapcsolódik ahhoz, amit a bejegyzésed stílusáról, jellegéről írtam. Szerintem égető szükség van olyan éles, kritikus, elmélyült elemzésekre, amelyek nem egyszerűen jelenségekre reflektálnak, hanem megpróbálják a mélyebben rejlő összefüggéseket is feltárni; nem elégszenek meg felszínes magyarázatokkal, hanem olyan folyamatokat igyekeznek megragadni, és értelmezni, amelyek meghatározzák és befolyásolják a társadalmi modernizáció történéseit, amelyek nem a mára már teljesen megmerevedett pártpolitikai összefüggésekben gondolkodnak. A cél nem lehet más, mint hozzájárulni egy olyan új politikai kultúra megteremtéséhez, amelyet nem a gyűlölködés, a gyűlöletkeltés, a másik démonizálása, az ostobaság, nem a megkövesedett kategóriákban és sémákban való reflexszerű gondolkodás, hanem a kommunikáció, a „kommunikatív ész”, a diskurzus, a különböző alternatívák és modellek kidolgozása, megjelenítése és ütköztetése jellemez. Úgy gondolom, ma leginkább ezzel lehet segíteni a liberális gondolkodást, azokat az értékeket, amelyeket valószínűleg nemcsak Te, hanem én is (meg sokan mások) fontosnak tartanak. E téren van cselekvési lehetőség. S itt nemcsak a blogokra gondolok, hanem az azokon túl mutató, azoknál többet akaró kezdeményezésekre. Ha ezekbe be akarsz kapcsolódni, a lehetőség mindig fennáll.

kedves utazó!
ako nyilvánosan ír, akár publicisztikát, akár blogot, az megnyitja a teret a kritika előtt is. ha nem várnám a visszajelzést, akkor behúzódnék egy sötét sarokba és ott magamban jártatnám az agyamat. de nem ezt teszem, hanem itt írom, ami éppen foglalkoztat - vagy annak egy részét, illetve olyan is volt persze, hogy csak éreztem, hogy postolnom kellene, hogy jelezzem: élek, s olyankor lett kényszeredett bejegyzés, de ez más lapra tartozik.

szóval: igen, várom a visszajezést, és ha érkezik, akkor azt nem úgy kezelem, mint ami arról szól, hogy milyen legyen a blogom, hanem annak, ami: jelzésként arról, hogy kinek mi tetszett, ki mivel vitatkozik, s adott esetben persze nyilván be is építem a gonolkodásomba. van megfontolandó kritika, van ellenvélemény, ami megváltoztatja a gondolkodásomat, vagy arra kérsztet, hogy újból nekifussak. szerintem ez így működik. és hát kifejezetten örülök annak, ahogy megfogalmatad a kritikádat - mert valamiért azt gondolom, hogy nem pisztán udvariassági formula volt, hogy a szokásoshoz képest minősítetted indulatosnak és kevésé cizelláltnak, amit írtam.

viszont hát, akkor a tartalomra. azért nem fejtettem ki részletesen, hogy mit gondolok az szdszről, mert sajnos volt már rá alkalmam korábban bőven. ha kól emlékszem életem második politikai publicisztikáját is e tárgyban írtam az ésben, a medgyessy-ügy kapcsán. és azóta is többször, akár blogban, akár pedig publicisztikákban kitértem rá. valamiért azt gondoltam, hogy most ezen nem mennék végig ismét, adottságként veszem, hogy az szdsz menthetetlen, s megfogalmazom azt, hogy valami más cselekvési teret kellene találni. annál is inkább, mert személyesen én nem is gondolom, hogy feltétlenül alkalmas lennék pártpolitizálásra. se időm, se türelmem, sem képességem erre. ülni és blogolni meg publicisztikát írni viszont most kicsit kevésnek érzem. a postom elsősorban erről szólt - ebben az értelemben személyes volt, s nem az szdszhez kötődő.

nem gondolom, hogy mindenért az szdszt okolom - az időjárásért például nem. azért a kommunistákat:-):-):-):-):-) de viccet félretéve: azt gondolom, hogy nagyon sok mindennel egyetértek abból, amit az szdszről írtál.

én az szdsz mélyrepülését a chartától kezdem. ott beindult valami zsigeri félelem, és azt gondolo, hogy minden csúnya dolog ellenére akkor az még túl volt reagálva. nem tudom konkrétan, hogy maszter volt-e vagy muszter, de nekem az az esti egyenleg ógy eléggé kétesnek tűnt, és nem vagyok benne biztos, hogy a sajtószabadságért ott és úgy kellett volna síkraszállni. a csurka-dolgozat elég kínos volt, de azt gondolom, hogy a maga módján antall is dolgozott azon, hogy csurkát és követőit kitessékelje az mdf-ből. ebben az értelemben az szdsz komolyan tehetett arról, hogy antallt és csukát összemosva valóban a ténylegesnél komolyabban össze is szorítsa őket. az egyetlen igazán kellemetlen történet nekem a pető-kónya vita volt, meg némleg később, már a hóbagoly alatt, az ominózus október 23-a. de azt gondolom, hogy ez még önmagában nem igényelt volna olyan népfrontpolitikát, ami végül azt eredményezte, hogy a szocialisták kijöhessenek a pária-létből, ahol a demokrácia mentáljigiénéja érdekében helyes lett volna, ha mondjuk egy évtizedig benntartja őket a rendszerváltó pártok szolidaritása.

azt is gondolom hogy nagyon komoly tehertétel volt a liberális gondolatnak a '94-es választási kapmpány - amelyben a fidesz és az szdsz választási szövetséget kötöttek, miközben az szdsz-es suttogó propaganda a "fidesz = még négy év mdf" képlettel kampányolt, a fidesz meg a szocialistákkal kötött szövetséggel vádolta az szdszt. lehet, hogy az sdzsznek is igaza volt, de a fidesznek utólag biztos az lett. és azt gondolom, hogy az mszp-szdsz koalícióval veszett el a kormányképes liberális alternatíva, meg asszem tölgyessy kiebrudalásával.

az, hogy a fidesz ott kötött ki, ahol végül kikötött, nem független az mszp-szdsz koalíciótól. én mindenesetre erre az alternatívára kíváncsi lettem volna. de ez hosszabb kifejtést igényelne.

az, hogy az szdsz úgy járt, ahogy járt, nem független a konglomerátum-jellegétől. tudom, volt szocdem platform, meg a szent-iványi-féle platform, sok minden más. de: a kilencvenes évek elején jellegzetes párt volt, mostanra (értsd: a kilencvenes évek végére) jellegtelenné vált.

és azt gondolom, hogy a jövőkép meghatározó. ha egy pártnak se társadalomképe nincs, se konkrét politikai céljai, sem jövőképe, akkor mihez képest méri a cselekvést? mihez képest méri, hogy egy kompromisszu vállalható-e vagy vállalhatatlan? gondolom, hogy leginkább ez az oka annak, hogy rossz opportunista képződménynek tartom az szdszt.

a bejegyzésemből talán kiderül, hogy nekem a liberális gondolattal önmagában nincs problémám, de sőt:-) a politikai képviseletével annál inkább.

és ha tudsz olyan kezdeményezést, amibe be lehet kapcsolódni, hát szólj:-)

barátsággal
kfg

és elnézést kérek a helyesírási hibákért, betűtévesztésekért, stb. a kerékpárszerelő üzlet előtt gépeltem, némi indulattal várván a bolt nyitását, s tükröződött a fény a sötét monitoron.

ez magyarázat, s nem mentség. remélem, értelemzavaró hiba nem csúszott bele, de elég zavaró volt visszaolvasnom.

szóval: elnézést kérek kedves olvasóimtól:-)
kfg

Engem.