hiába, no, még tallérossy kommenter sem tudja megváltoztatni blogger szokásait. majdnem elnézte, de az utolsó pillanatban csak kiderült, hogy ma van a kézilabda-bajnokság utolsó fordulója, ráadásul fradi-dunaferr. a dunaferr hatpontos előnnyel a második helyen, a győr már persze rég bajnok, a fradi harmadik. nyilván nem kellett volna nagy mellénnyel lemenni derecskére, aztán a végén a mellényt még nagyobb zakóra cserélni, egyrészt. másrészt meg nem kellett volna a bíróknak elvenni tőlünk a cornexi elleni meccset fehérvárott. mindegy, ez jutott. a harmadik hely.

mccabe úr ide vagy oda, a csapatban egyelőre nincs pénz, úgyhogy közös megegyezéssel szerződést bontott zsiga gyula - akiben blogger váltig bízott. állítólag nem csak a pénz volt az ok, hanem az elképzeléseit sem fogadták el. úgyhogy távozott. utóda elek gábor, a hajdani első nagy edző, elek gyula bácsi fia, az ifi-csapat edzője, aki ezüstig vitte az ifiket, meg nbii-es győzelemig. tőle várják, hogy új csapatot építsen, elsősorban a saját utánpótlásra támaszkodva, és ferencvárosi kötődésű lévén hosszú éveken át jóban-rosszban kitartson a csapat mellett.

elmegy még pastrovics, a fradinál válogatottá lett kapus, aki viszonylag fiatalon érkezett halasról és itt nagyon sokat fejlődött, bár az igazság az, hogy blogger - ha ez számít valamit - többet volt vele elégedetlen, mint elégedett. (mondjuk blogger nagy kedvence sugár tímea volt, meg farkas andrea - de mindegy, hét év, az hét év.)

elmegy még uhrakova, a már-már pádár-ildikói léptékben elnyűhetetlen beállós, az első külföldi, aki csapatkapitány lett a fradiban. őt, az ő alázatát, zokszó nélküli rakkolását fogja blogger valószínűleg leginkább hiányolni. (igaz, az ő esetében legalább az a vígasz mégiscsak van, hogy szamoránsky piroska személyében felnőtt mögötte egy válogatott szintű beállós, míg a pastrovics helyére érkező gridnyeva (ex-vác, ex-goldberger) leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy irina sirina húga. és ez azért nem olyan nagyon sok.)

és elmegy soós viki is, aki sok jó szót kapott ebben a blogban. róla azt feltételeztem, hogy lehajtott fejjel küzdeni fog azért, hogy a csapatba kerüljön, és szép apránként, szürkén megkerülhetetlen játékossá válik. benne egyértelműen csalódtam, még akkor is, ha egyébként azt gondolom, hogy az idei teljesítménye nyomán nem olyan nagy kár érte. a jobbátlövő poszt nagyjában-egészében megoldatlan volt az idén.

szerencsére marad zácsik szandra, aki immár tizennyolc éves (igaz, eredménye van már annyi, mint másnak egész pályafutása alatt sem), szucsánszki zita, a szamoránskyak, haris kata. ők biztosan. kicsit félek a két szélsőtől, juhásztól és kovacsicztól, de majd meglátjuk.

a meccsről inkább nem sokat. az elején fej-fej mellett haladt a két csapat, aztán megugrott a fradi a félidő vége előtt talán három góllal is, ment a szekér, aztán zsiga gyula érthetetlen okból időt kért, a félidő vége elég szoros lett.

keveset cseréltünk, talán a támadás-védekezés soós-szamoránsky csere volt az egyetlen jó háromnegyed órán át, miközben a dunaferr folyamatosan váltogatott. bírtuk erővel, motivációval, egy pillanatig nem forgott veszélyben a győzelem. csak azt nem értem, hogy az a két bohóc hogy vezethet nbi-es meccset, nemhogy egy fontos felsőházi meccset. mindegy, blogger nem dohog, kivételesen pacsizott is a játékosokkal, búcsúzott.

ennyi volt, egy nagy korszak elmúltával reméljük, hogy elmondhatjuk, hogy ezzel a bajnoksággal lezárult a következő nagy korszak előtti átmeneti időszak is.

a búcsúzóknak pedig köszönjük.

és délután kapta blogger a hírt, hogy a tizenkét karátos iskola nyerte az országos kosárlabda-bajnokságot a kadett korosztályban. ez az a csapat, amellyel blogger gyermekei is összemérték idén az erejüket, talán hatszor is, egyszer az országos selejtezőben, egyszer budapestiben kadettben, egyszer pedig a junior / b bajnokságban. mind a hatszor tisztes vereség, látszott, hogy 20-40 ponttal jobb, nagyon jó szerkezetű, jól kitalált, szimpatikus csapat.

drukkolt nekik blogger, egyrészt azért, mert szimpatikusak, másrészt meg azért, mert mégiscsak jó az a tudat, hogy az ember gyerekei nem egy országos sokadik csapattól kaptak ki nagyon, hanem magától a bajnoktól.

pedig nem indult nagyon jól nekik, a középdöntőben meccseket, amelyeket megnyertek, elvettekk tőlük, mert az edzőnek nem volt bepecsételve a licensz erre a korosztályra. így alsó ágra kényszerültek, de így is kivívták a döntőbe jutást.

ráadásul, amennyire blogger tudja, a döntő baján volt, és bármerre járt blogger a gyerekeivel az országban, mindenki a bajáról áradozott, hogy az milyen jó, s hogy nehéz lesz őket megverni. úgyhogy ráadásul hazai pályán megverték a baját is. le a kalappal.