bemutatkozás

politikai önvizsgálat - többnyire. meg ami még eszébe jut.

közéletről, olvasmányokról, egyebekről. olykor személyes megjegyzések is.

a hírszerzőn futott blog folytatása.

váljál tagjává a blog facebook közösségének

utolsó kommentek

  • Kocsor Blokk: Nagy örömmel olvastam. Most már nekem is illene nekivágnom, nem csak tervezgetni. youtu.be/C8C-tp... (2011.07.26. 21:07) szarajevoi anzix
  • Dr. simonmondja.: @kfg966: Tényleg kicsit elkanyarodtunk a tárgytól, de lehet, hogy mégsem. Az a kíméletlenség és ag... (2011.03.28. 17:03) trivialitások - 1.
  • kfg966: nem erről beszélek. hanem a fideszről. szerintem az a kapcsolat, amit te mondasz, az méltánytalan ... (2011.03.28. 16:38) trivialitások - 1.
  • Dr. simonmondja.: @kfg966: Tisztánlátás az lenne, ha vallomást tennének és a megrendelőjüket is földobnák némi bizon... (2011.03.28. 15:13) trivialitások - 1.
  • kfg966: szerintem egyrészt igen. másrészt azt gondolom, hogy még ha a debreceni légkör hozzájárult is a te... (2011.03.28. 14:27) trivialitások - 1.
  • Utolsó 20

ritkábban írnak

statisztika

anything goes

2008.01.26. 13:31 kfg966

olvasta már nagy levin kiváló blogjában, de akkor azt gondolta, hogy afféle költői túlzás. most látja a népszabadságban, azt is látja, hogy régi hír, és lemaradt róla. de akkor is bájos. hogy melocco miklósnak nem tetszik a csecsszopó szó, csinált hát belőle csecsemőt a brusznyai-emlékműre.

már eleve az idézőjelek használata. balra alul rögtön - nem egyes, nem kettes, hanem hármas. ami tart a csecsszopóig, aztán egy alsó(!!!) aposztrof, majd a csecssopó után vessző, majd egy záró aposztrof. kicsiny vizuális jelzése a posztmodern szövegváltoztatásnak.

nem kell persze ahhoz a világ legjobb szerkesztőjének lenni, hogy az ember azt gondolja, hogy ilyen központozás pedig egyszerűen nincs. (fölütötte azért gyurgyák jános ide vonatkozó kiváló művét, a szerzők és szerkesztők kézikönyvét, de ilyen megoldásnak nyomát sem lelte.

de tetszik a művészi szabadságnak ez a foka - hogy tudniillik melocco ezt majd a mennyországban elszámolja radnótival. de olyat sem látott még az ember, hogy van egy szöveg, ami ilyen furcsa félig-idézőjelbe kerül, aztán mégsincs ott szerző. pedig elkelne egy kis magyarázat. mit olvasunk voltaképpen? radnóti-szöveget? netán melocco miklóst, ami jelölt vagy jelöletlen formában ismert szerzők, köztük radnóti miklós vendégszövegét tartalmazza?

imádom az ilyen látszat-konzervatívokat, akik szeretnek a múlthoz ragaszkodni. ez olyan szép - csak akkor van baj, ha a múlt nem tetszik. mondjuk radnóti túl durva szót (csecsszopó(!!!)) alkalmazott, ami nem illik az ő máskülönbeni finomságához.

nosza - változtassuk hát meg a múltat.

de akkor attól se szarjunk be, ha jön a nagy testvér és a múlt egyéb vonatkozásait is át akarja írni.

blogger legszívesebben mindenfajta múlt-átírásról lemondana.

1 komment

Címkék: radnóti miklós melocco miklós

A bejegyzés trackback címe:

https://kfgblog.blog.hu/api/trackback/id/tr4312298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Satiricus 2008.01.26. 15:13:31

igazából nekem nincs különösebb bajom azokkal, akik a múltat "saját használtra" akarják átírni/eltörölni, mindenkinek szíve joga megválasztani,mivel hülyíti magát. sajnos azonban az a tapasztalatom, hogy az effajta vegytiszta átírási/eltörlési törekvés viszonylag ritkán fordul elő: a jeles átíró/eltörlő előbb-utóbb ellenállhatatlan vonzódást kezd érezni aziránt, hogy eme törekvését elfogadtassa a társadalom többi tagjával is. és ha ez nem megy szép szóval, hát sebaj, vannak más, kevésbé kifinomult eszközök is. (v.ö.: "a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad indulj velünk! a föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, s minden leszünk" stb.) Ez pedig - történelmi tapasztalatok mutatják - semmi jóval nem kecsegteti azokat, akik a múltat hajlamosak egyfajta rezignációval (ha megtörtént, hát megtörtént, mit lehet tenni) szemlélni, és legfeljebb arra hajlandóak, hogy levonjanak bizonyos tanulságokat. másrészről megteremti a tetszőlegesen kiválasztható és értelmezhető múlt lehetőségét, ami aztán újabb, igen változatos dolgokra serkenti a derék átíró/eltörlőket: pl. kik tekinthetők a múlt autentikus örököseinek és kik nem, ebből következően kiket lehet részlegesen vagy teljesen kitiltani a jelenből és/vagy a jövőből... magyarországon különösen nagy hagyományai vannak az efféle átírásnak/eltörlésnek. nem csodálkoznék, hogy rövidesen felbukkannának azok, akik egyre hangosabban követelnék a balsors azonnali kiiktatását a himnusz szövegéből...