olvasta már nagy levin kiváló blogjában, de akkor azt gondolta, hogy afféle költői túlzás. most látja a népszabadságban, azt is látja, hogy régi hír, és lemaradt róla. de akkor is bájos. hogy melocco miklósnak nem tetszik a csecsszopó szó, csinált hát belőle csecsemőt a brusznyai-emlékműre.
már eleve az idézőjelek használata. balra alul rögtön - nem egyes, nem kettes, hanem hármas. ami tart a csecsszopóig, aztán egy alsó(!!!) aposztrof, majd a csecssopó után vessző, majd egy záró aposztrof. kicsiny vizuális jelzése a posztmodern szövegváltoztatásnak.
nem kell persze ahhoz a világ legjobb szerkesztőjének lenni, hogy az ember azt gondolja, hogy ilyen központozás pedig egyszerűen nincs. (fölütötte azért gyurgyák jános ide vonatkozó kiváló művét, a szerzők és szerkesztők kézikönyvét, de ilyen megoldásnak nyomát sem lelte.
de tetszik a művészi szabadságnak ez a foka - hogy tudniillik melocco ezt majd a mennyországban elszámolja radnótival. de olyat sem látott még az ember, hogy van egy szöveg, ami ilyen furcsa félig-idézőjelbe kerül, aztán mégsincs ott szerző. pedig elkelne egy kis magyarázat. mit olvasunk voltaképpen? radnóti-szöveget? netán melocco miklóst, ami jelölt vagy jelöletlen formában ismert szerzők, köztük radnóti miklós vendégszövegét tartalmazza?
imádom az ilyen látszat-konzervatívokat, akik szeretnek a múlthoz ragaszkodni. ez olyan szép - csak akkor van baj, ha a múlt nem tetszik. mondjuk radnóti túl durva szót (csecsszopó(!!!)) alkalmazott, ami nem illik az ő máskülönbeni finomságához.
nosza - változtassuk hát meg a múltat.
de akkor attól se szarjunk be, ha jön a nagy testvér és a múlt egyéb vonatkozásait is át akarja írni.
blogger legszívesebben mindenfajta múlt-átírásról lemondana.
anything goes
2008.01.26. 13:31 kfg966
1 komment
Címkék: radnóti miklós melocco miklós
A bejegyzés trackback címe:
https://kfgblog.blog.hu/api/trackback/id/tr33312298
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Satiricus 2008.01.26. 15:13:31
igazából nekem nincs különösebb bajom azokkal, akik a múltat "saját használtra" akarják átírni/eltörölni, mindenkinek szíve joga megválasztani,mivel hülyíti magát. sajnos azonban az a tapasztalatom, hogy az effajta vegytiszta átírási/eltörlési törekvés viszonylag ritkán fordul elő: a jeles átíró/eltörlő előbb-utóbb ellenállhatatlan vonzódást kezd érezni aziránt, hogy eme törekvését elfogadtassa a társadalom többi tagjával is. és ha ez nem megy szép szóval, hát sebaj, vannak más, kevésbé kifinomult eszközök is. (v.ö.: "a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad indulj velünk! a föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk, s minden leszünk" stb.) Ez pedig - történelmi tapasztalatok mutatják - semmi jóval nem kecsegteti azokat, akik a múltat hajlamosak egyfajta rezignációval (ha megtörtént, hát megtörtént, mit lehet tenni) szemlélni, és legfeljebb arra hajlandóak, hogy levonjanak bizonyos tanulságokat. másrészről megteremti a tetszőlegesen kiválasztható és értelmezhető múlt lehetőségét, ami aztán újabb, igen változatos dolgokra serkenti a derék átíró/eltörlőket: pl. kik tekinthetők a múlt autentikus örököseinek és kik nem, ebből következően kiket lehet részlegesen vagy teljesen kitiltani a jelenből és/vagy a jövőből... magyarországon különösen nagy hagyományai vannak az efféle átírásnak/eltörlésnek. nem csodálkoznék, hogy rövidesen felbukkannának azok, akik egyre hangosabban követelnék a balsors azonnali kiiktatását a himnusz szövegéből...
utolsó kommentek